A második szegedi hét nagyon gyorsan eltelt és napról napra egyre többet tudtam meg ezekről a szeretnivaló gyerekekről.
Hétfőn ellátogattunk a Szent István téren lévő 100 éves víztoronyba, ahonnan pompás kilátás nyílt a városra.
Kedden Kínáról tartottam előadást és tejes teát készítettem a gyerekeknek, hogy ők is megkóstolhassák azt. Nagy örömmel töltött el, amikor a gyerekek elmondták mennyire ízlett nekik a házi készítésű tea. Meglepetésként ért, amikor kiderült, Péter csoportjában egy kislány nagyon érdeklődik a japán képregényfigurák iránt, amelyeket én is nagyon kedvelek. Anna és a többiek nagyon kedvesek voltak állandó mosolyukkal az arcukon; angol szóbeliségük szinte tökéletes: kiemelkedő szókincs, tökéletes intonáció…! Az angol órán Piroska csoportja tartott bemutatót Szegedről, több különböző témát érintve. Nekik köszönhetően tudom, hogy Szeged egy pezsgő város a nyári hónapokban, milyenek a tipikus magyar ételek és hogy az Alapítvány milyen nagyszerű munkát végez. Kissé irigykedve hallgattam, hogy kiemelkedő teljesítményükért cserébe elutazhatnak az Egyesült Királyságba a gyerekek. Emellett büszke is voltam rájuk, mivel nagyon keményen dolgoznak, tanulnak a gyerekek, hogy az utazók között legyenek!
Úgy gondoltam, hogy Kína bemutatása a hagyományos módon nem kötné le a fiúk figyelmét maradéktalanul, ezért egy kvízzel kezdtem az óra második felét. Ezt követően néhány kártyatrükköt mutattam meg nekik és kiderült, hogy ketten jóval többet ismernek, mint én magam. Ettől kezdve én voltam a hallgató és a gyerekek a tanárok. Nagyon élveztem ezeket a perceket, mivel volt közös témánk, ami segített abban, hogy gátlások nélkül beszéljenek angolul.
Csütörtökön a legfiatalabbakkal voltam. Az óra közben észrevettem, hogy van sok olyan szó az angol szókincsükben, amik nekem újak voltak. Vanda nagyon aktívan vett részt az órán és nem érezte visszatartó erőnek, hogy hibázik beszéd közben, ami egy nagyon jó taktika. Lili visszahúzódó volt, de amikor rá került a sor egy számolós játék szabályainak felvázolásakor már lehetett hallani a hangját. Zoli kérdez-felelk formában bátorította a gyerekeket a beszédre – véleményem szerint ez egy nagyon jó módszer, hogy beszédre ösztönözzük a gyerekeket – és működött a dolog.
Pénteken Péter csoportjával vettem részt egy kísérletben. A gyerekek egy keringtető rendszert építettek, amelyben növényeket lehet csíráztatni. Azt kell mondjam, hogy a gyerekek kitűnő munkát végeztek, habár bonyolult volt a szerkezet elkészítése, a gyerekek tökéletesen végezték el a feladatukat.
Szombaton uszodába mentünk Piroska csoportjával. Az időm legnagyobb részét Patrik, Zsolt és Márk társaságában töltöttem. Zsolttal nagyon sokat beszélgettünk (mivel a nyomukban voltam és folyton kérdezgettem őket). Mindenképpen hasznos volt a számukra és láthatóan élvezték is a beszélgetést. A kültéri medence fantasztikus volt. Igazán meglepő volt egy fürdőruhában kimenni a rettentő hidegbe. Az arcunkon érezni lehetett a csikorgó hideget, de a testünk többi része a jó meleg vízben volt. Márkkal, Zsolttal és Patrikkal nagyon jókat beszélgettünk. Hazafelé pedig egy jó kis hógolyócsatába keveredtünk a gyerekekkel. :-)
Úton vissza a Közösségi Házhoz Piroska megelégedéssel fejezte ki mennyire örült, hogy a gyerekek angolul beszélgettek velem. Nagyon büszke volt a csoportjára! Azt is megtudtam, hogy Aliz színészi pályára készül. Szorítok érte. Remélem az álmai valóra válnak majd.
A második szegedi hét nagyon gyorsan eltelt és napról napra egyre többet tudok meg ezekről a szeretnivaló gyerekekről.
Julie, AIESEC önkéntes Kínából