Jászsági legendák nyomában – Jászdózsa
“A Jászság településein rengeteg legenda, történet kering, melyek mindegyike egy-egy érdekes múltbéli eseményen alapul. A Jászság 4-es csoport érdeklődő fiataljai már az elmúlt évben is felfedezték Jászságunk értékeit, hiszen a csoportba járó gyerekek településeit meglátogattuk és megismertük nevezetességeiket. (A címlapfotók ezen alkalmakkor készültek.) Folytatásként az idei online oktatás alatt sem tétlenkedtünk és a gyerekek a saját településükön kutattak legendák után. Ezeket a történeteket szeretnénk most bemutatni sorozatunkban. Negyedik helyszínünk Jászdózsa, ahonnan Simon Ramóna Fruzsina és Görbe Sándor izgalmas gyűjtését ismerhetjük meg.” Hábenciusné Balla Andrea, mentor
„Jászdózsa a Tarna folyó két partján helyezkedik el. Első írásos előfordulása 1433-ban egy oklevélben található. Régi neve Dósa, Dausának / Daósa-nak ejtve. A név eredete tisztázatlan. A mai község valószínűleg eredetileg nem jász „szállás”, nem jász település volt, de a török megszállás alatt beleolvadt egy Négyszállás nevű jász település, melynek nyomait az 1980-as években a „berényi föld” nevű határrészen, a falutól néhány km-re tárták fel. A törökök kiűzése után Dósa és Jászberény sokáig pereskedett a területért, amit végül Jászberénynek ítéltek meg. A falu életében nagy változást hozott az 1963. évi márciusi árvíz. A megáradt Tarna elöntötte a mélyebben fekvő területeket. Sok ház romba dőlt, jelentős károk keletkeztek. Az árvíz után sok új ház épült, a töltéseket megemelték, körgátat építettek, a falun átfolyó Tarnát új medencébe terelték. Felette új vasbeton gerenda hidat építettek 1979-ben. A régi vashidat is kicserélték a pálya új nyomvonalat kapott. Új vasútállomás épült a falu északi részén, a régi helyén ma sörfőzde üzemel. A leválasztott öreg Tarna meder a horgászok paradicsoma. Jászdózsa egy kis lélekszámú falu, ahol a lakosság egyre jobban elöregszik, a fiatalok elköltöznek és máshol dolgoznak, mert itt nagyon minimális a munkalehetőség. Sok szép kis parasztház üresen áll, amit folyamatosan koptat az idő. Ezt a kis közösséget leginkább a munka, a szegénység, az élet megpróbáltatásai jellemezték és jellemzik. Ez jelenik meg Jászdózsa legendájában is, amit a helyiek Kápolna Halomnak neveztek el.” Simon Ramóna Fruzsina Jászság 4-es csoport
„Kápolna-halom. Az egyik helyi legenda úgy tartja, hogy a tatárjárás idején dúló csatában sokan elestek a település mellett és az elhunytak tetemeit elhantolva keletkezett a tájból kiemelkedő magaslat. Innen a halom korábbi Tatárhányás elnevezése. Korábbi elnevezését onnan kapta, hogy 1728-ban kápolnát emeltek Sarlós Boldogasszony emlékére és minden év július 2-án tartottak búcsút. A Jászdózsa határában álló Kápolna-halom régészeti szempontból jelentős. Az 1890-es években folytak először ásatások, majd 1943-ban. De a háború miatt megszakadt és csak 1963-ban folytatták a feltárást. A feltárás 16 egymásra települt réteget különböztetett meg. A bronzkori leletanyagban díszes edények, arany ékszerek is kerültek elő, melyek megtekinthetők a jászberényi Jász Múzeumban és a szolnoki Damjanich János Múzeumban. Bóna István három egymásra épült középkori templom alapfalait tárta fel és a templomok környékén 11.-16. századi sírok is előkerültek.” Görbe Sándor Jászság 4-es csoport
A Kápolna-halomról itt olvashatunk bővebben: http://www.jaszdozsa.hu/e107_files/downloads/ertektar/tarnokijudit.pdf