Irodalom diskurzus
„Október 25-én, pénteken lehetőségem nyílt, hogy a Csányi Alapítvány körülbelül tíz főből álló csoportjának előadást tarthattam. Az irodalomban használt költői és írói eszközökről beszélgettünk, mint a hasonlatok, motívumok és a hangulat. A tanulók barátságosak és nyitottak voltak és úgy találtam, hogy szívesen osztják meg a gondolataikat és véleményüket.”
„Az évszakhoz képest szokatlanul meleg késő októberi délutánon léptem át a Csányi Alapítvány kapuját; egy kellemes, két szintes sárga épület Szeged egyik iparterületén a vasútállomás mögött. Körbesétáltam az épületet, és a hátsó bejáraton az épület előterében a földszinten összetalálkoztam egy fiatalemberrel, aki készséggel segített megkeresni a kapcsolattartót, Zoltánt, akivel a mai délutánt megszerveztük. Berendeztük a termet és egy plusz asztalt is hoztunk. A körülbelül egy tucat tanuló, amikor mind megérkeztek és bejöttek a terembe, kedvesen üdvözöltek. Miután bemutatkoztam és megkértem a gyerekeket, hogy meséljenek a kedvenc olvasmányaikról, belekezdtem az irodalmi ábrázolások bemutatásába különböző példákon keresztül.
Beszélgetésünk során William Blake „A Tigris” című versétől eljutottunk a Harry Potter sorozaton át egészen a Gyűrűk Uráig (az egyik tanuló javaslatára). Beszélgettünk a történetek hangulatáról és a motívumaikról. Úgy vélem a gyerekek érdeklődőek voltak, hogy új dolgokat tanulhassanak meg. Lenyűgözött az együttműködésük, kedvességük és folyékony angol nyelvtudásuk. Elismerem, hogy összetett irodalmi témákról beszélgetni bonyolult lehet bárki számára, különösen ha mindez egy olyan nyelven folyik, ami nem az anyanyelvünk, mégis örömmel tapasztaltam, hogy a tanulókat érdekelte az előadásom.
Szünet után (közben Piroska nagyon kedvesen egy tányér sütivel lepett meg) folytattuk a beszélgetést. Az egyik tanuló udvariasan megkért, hogy lassabban beszéljek, mivel páran nem tudták teljesen követni a mondandómat. Ez egy jó emlékeztető volt számomra, mivel gyakran elfeledkezem arról, hogy milyen is angolul beszélni és hallgatni a beszélőt olyan valakinek, aki nem anyanyelvként beszéli a nyelvet – különösen Magyarországon, ahol néha nekem is problémát okoz a nyelv. A gyerekek közreműködésével modelleztem az olvasott szöveg megértéséhez használható néhány módszert: lényegkiemelés, buboréktáblázat készítése és szabad írás. Néhány tanuló meglepettségét fejezte ki a szabad írással kapcsolatban: miről is kéne írnom? Megpróbáltam elmagyarázni nekik, hogy a feladat lényeg az, hogy segítsen a gondolatainkat papírra vetni, ami szólhat akármiről. Úgy érzem, hogy némi kétkedés azért maradt a tanulókban!
Nagy örömömre szolgált, hogy az Alapítvány tanulóival és kollégáival dolgozhattam, akik mind bátorítóak és invitálóak voltak.”
Daniel Nyikos