Versünnep Kaposváron
Az egyik legfontosabb dolog volt a kommunikáció szakon az egyetemen, hogy megtanultam mit jelent hírt írni; mi kell, hogy benne legyen. Sorrendben tehát a ki-mi, miért, mit, mikor-hol, kérdések összefoglalása a hír definíciója. Persze leírható a Kaposváron harmadik alkalommal február 21-23 között megrendezett versfesztivál ennek a szempontsornak megfelelően is könnyen; de vajon az olvasó – legjobb szándéka mellett is – érzékelni-e azokat a megéléseket tudja, amelyekről a híradás szól? Erre fogunk törekedni az alábbi összefoglalóban, a Galériába feltöltött képeinkkel a teljes igényével és leírhatatlanságával együtt.
A III. Vers, – és Prózamondó Fesztiválra a Kaposvári Közösségi Ház szervezésében idén 47 jelentkező volt, sa februári járvány valóban az utolsó nap utolsó óráiban a létszámot jócskán módosította; a pódiumra két korcsoportban (16 év felettiek és az alattiak) már „csak” 36 versbarát állt fel két produkcióval. Idén erdélyi versbarátokat is fogadni tudtunk, Hargita és Kovászna megyékből, és szép számmal érkeztek alapítványi társaink Szentesről, Szegedről, Pécsről, Nagybajomból, Mohácsról és Kaposvárról.
A kötelező vers vagy próza, az irodalom híres költő/írópárjainak választott műve, illetve egy szabad döntés szerinti mű volt. A megzenés vers szövete megerősödött az előző évhez képest, és harmadik alkalomnál már egyre inkább új mintázatot adott a versünnepnek. A 16+-os korcsoportban gitáros, népi hegedűs, illetve erre az alkalomra megalakult zenekar színesítette az egyébként is pazar irodalmi anyagokból álló repertoárt. 11 és 21 év közötti gyermekek és fiatalok léptek színpadra, olyan ítészek elé, akik vagy szakmájukból adódóan vagy hobbijuk kapcsán kötődnek a versekhez, prózákhoz, az előadóművészethez. A zsűri tagjai a fiatalabbaknál Tolnai Mária , a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának nyugalmazott docense, drámapedagógus; Skoda Valéria gyermek, – és ifjúsági színházi rendező, önkéntesünk; Varga Máté önkéntes; Gázsik László a Csányi Alapítvány egyetemistája voltak. Az idősebbek esetében az ítészek csapatát Nyirkó Krisztina és Nizsai Dániel színészek; Török András művelődés történész, az S10 Akadémia tanára; Szép Hanna , egyetemistánk, több országos vers-és prózamondó verseny első helyezettje; valamint Varga Vid , műfordító verseny második helyezettje, önkéntesünk alkotta.
A zsűri tagjai elhatározták, hogy a bronz, ezüst, arany minősítéssel értékelik az elhangzottakat és csak azok kapnak minősítést, akikről egyhangúan úgy érzik, ezt a kitüntetést megérdemli az általuk előadott produkció. S igenis lehet, hogy valakit a fent említett csillogó minősítés nélkül engednek haza. Ilyen azonban nem volt, mégpedig azért, mert olyan magas színvonalú szavalatokat halhattunk, hogy meggyőzzék őket a komoly előkészületi munkáról, a versválasztás igényességéről, a sokoldalú prezentációról. Mindezek mellett azonban nem osztogatták könnyen (a képzeletbeli legfényesebb érmet) az aranyat. A döntésről hosszan vitatkoztak, minden alkalommal használták, hogy összedugják a fejüket a megbeszélésre, kinek milyen útravalót adnak részben az idei teljesítményre, részben a következő évi visszatérésre is gondolva. Számukra egyértelműen volt, hogy jócskán akadnak a versbarátok között olyanok, akik nem a világraszóló deszkák meghódításához dobbantóként használhatók a fesztivált, sokkal inkább (talán a legtöbben így voltak vele) valamit megmutatni szeretnének önmagukból útkereséseikből, örömeikből, Ady szavait kicsit módosítani, hogy „ látva lássa ” őket publikum a mélyen.
Minden évben komoly munka előzi meg a fesztivált, amely nem csak a versbemutatókból, hanem a kapcsolódó szakmai és szabadidős kísérő programokból is áll. Idén sem maradt el a játékos ismerkedő drámaest; a kerekasztal beszélgetés a színészi munkáról. Két napon a versenyprogram előtt beszédtechnikai, koncentrációs és improvizációs gyakorlatokat felvonultató Ráhangolót vezettek a szakemberek. A kötetlen, felszabadult beszélgetés a szabadban, a zselici dombság gyönyörű környezetében volt biztosított. Ennek során valósult meg az egyedi „világcsúcs” kísérletünk, a Zselici Csillagvizsgáló melletti Kilátó tetején egyszerre énekeltük el – Radnóti Miklósra is emlékezve – a Bájoló című verset (megzenésített formában). Dacoltunk a széllel a magasban, a hideg a zenészek ujjait lustábbá tette, sokan a tériszonyuk okozta félelmüket győzték le a cél érdekében. Ez a dal a versünnepünk himnuszává vált, mindannyiunk döntése alapján.
Utolsó közös esténket színházlátogatással zártuk. Együtt pulzálva az előadással, a térdcsapkodós nevetéstől, a már-már interaktív vált jelenlétünkkel a színészeket arra inspiráltuk, hogy az előadás végén a takarásból kikucskálva nézzék meg az általuk „ szuper közönségnek ” minősített csapatunkat. Voltak, akik most jutottak el életükben először színházba, külön öröm, hogy ez az ország egyik legszebb épületében lakó teátrum, legremekebb produkciója lehetett.
A szellemi táplálék mellett Közösségi Házunk kiváló közössége tett meg mindent, hogy a vendégek semmi másban ne szenvedjenek hiányt. Köszönet érte a Sütiklubunk anyukáinak, szülőtársaknak, családoknak, akik saját gyermekükként fogadták otthonaikba a verselőket; köszönet illeti egyetemistáinkat, Kaposvár 2-es csoportjának tagjait, akik az előkészítésben és lebonyolításban épp úgy oroszlánrészt vállaltak, mint a zárás utáni rendrakásban. Szervező csapat tagjaként szeretném megköszönni sokaknak, mindenkinek, hogy ilyen lehetett immár a harmadik versfesztivál Somogyban: köszönet Radoszáv Miklósnak a hitért és bizalomért, amiből sose fogy ki, ha a verselésről van szó; és Kaszás Andi gazdasági vezetőnek, hogy nem kellett elvesznem az adminisztráció útvesztőiben. Folytatnám a sort a mentorkollégák felé irányuló „köszi!!!!!”-vel, akik olyan háttérországot jelentenek ebben, amely pótolhatatlan. A résztvevők nem csak lélekben gazdagodtak, hanem több tárgy ajándékkal is: mindenki kedvére és ízlése szerint válszthatott könyvet, egy kézzel festett üvegbögrét, és szintén egy kézzel készített egyedi Verseskönyvet is lapozgathatnak versbarátaink, mely az elhangzott verseket tartalmazza.
Lehet, hogy a hír definíciójából azt elfelejtettem, hogy a hosszúsága is kötött, remélem ezt most minden Olvasó megbocsájtja.
Vancsuráné Sárközi Angéla, mentor
„Úgy tapasztaltam, hogy a gyerekek sok munkát fektettek a versek kiválasztásába és megtanulásába. Alaposan felkészülve, a legjobb tudásuk szerint mondták el a verseket, prózákat. Voltak gyerekek, akik életükben először mondtak verset ill. először álltak közönség, zsűri előtt. Az első forduló után játékos formában osztottuk meg tapasztalatainkat, tanácsainkat a versmondókkal. Ennek hasznosságát jól lehetett érzékelni a második fordulóban. Sokkal magabiztosabbak, felszabadultabbak voltak. Öröm volt hallgatni előadásukban a sok szép verset! Mindkét forduló nagyon jó hangulatban zajlott. A minősítéseket a zsűri tagjai teljes egyetértésben osztották ki.”
„Javasolnám a fiataloknak, hogy a humor is jelenjen meg, válasszanak vicces verseket is”
„Mit viszek magammal a Versünnepről? Talán a vers választások igényességét, sokszínűségét. Talán a résztvevők tekintetét, azt a mély vágyat, hogy egymást megismerjék, és megtapasztalják önmaguk értékeit. Talán a búcsúzáskor az egymást átölelő szeretet erejét. Talán egy beszélgetésben elhangzott mondatot: „Annyi szeretetet kaptam, hogy meg sem érdemlem.” Mindnyájan megérdemeltük. Szeretve voltunk. És szeretni tudtunk.”
Skoda Valéria, Török András, Tolnai Mária zsűritagok
„Óriási öröm és megtiszteltetés volt számomra is részt venni. A közös munka, az a szeretet és energia, ami itt összegyűlt, tényleg felejthetetlen élmény marad. Nagyon hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a csodának!”
Szép Hanna, egyetemista
„Három napig tartó utazás önmagunkban, játék, öröm, bánat, mélységek, magasságok és versversvers mindenütt. Az évnek ez a három napja különleges helyet foglal el a szívemben, mivel színi pályára készülök. Élmény volt meghallgatni társaimat és élmény volt a versmondás is. Ennek a néhány napnak különös értéke, hogy ki tudtunk szakadni a mindennapokból, és a versek által kis szeletet kaptunk egymás lelkéből. Kemény és hasznos szakmai kritikát kaptam, s noha az arany jobban fénylene a polcomon az egyéni teljesítményem után, az ezüst minősítés okát megértettem a mellé kapott különdíjat pedig nagyra értékelem, hiszen a szűri szerint a sokszínűségemért érdemeltem ki. Debütált a versenyprogramban a frissen alakult Könyvespolc zenekarunk, mely arany minősítéssel büszkélkedhet immár. Kihagyhatatlan lehetőség, hogy a zsűri tagjai mindig a rendelkezésünkre álltak, hosszas beszélgetésekre is volt alkalom, ahol tanácsokkal, véleménnyel segítettek minket a továbbiakra vonatkozóan, s mindenki egy-egy építő kritikával és biztatással mehetett haza.”
Sipos Levente, verselő
„Nagy öröm számomra, hogy részt vehettem a rendezvényen, és kísérőként támogathattam a négy gyermeket, akik valóban különleges élményeket szereztek ezen a fantasztikus eseményen.Az egész hétvége légköre magával ragadó volt: a gyermekek kreativitása és előadói képességeik kibontakozhattak, miközben egy olyan közösség részesei lehettek, amely az irodalom iránti szeretetet ápolja és támogatja. Külön szeretném kiemelni a precizitásotokat és figyelmeteket, mely minden részletre kiterjedt, és lehetővé tette, hogy a rendezvény zökkenőmentesen és sikeresen zajlódjon le. Különleges élmény volt számomra verseket hallgatni és általuk emlékeztetni magam a versek lélegyógyító erejére.”
Farkas Rozi, Erdélyből, Kovásznából
„A Kaposváron megrendezett Vers-és prózamondó fesztivál egy nagyon különleges élményt nyújtott számomra. A helyszínen töltött három nap tele volt tanulással, fejlődéssel és felejthetetlen pillanatokkal. Az általam választott prózák előadása hatalmas tapasztalatot adott, és a zsűri visszajelzései értékes útravalót jelentenek, amelyeket a jövőben is kamatoztatni fogok. A verseny során a képességeim fejlesztése mellett, csodálatos helyeket is meglátogathattam. A Ropolyi-tó lenyűgöző látványa és a Zselici csillagvizsgáló tornyának csodálatra méltó hangulata megmutatták, milyen szépségeket rejt Magyarország. A legnagyobb ajándék azonban az volt, hogy ennyi különleges emberrel ismerkedhettem meg. A sok mosoly, a kedves szavak, a csillogó szemek mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez a három nap igazán felejthetetlen legyen. Hálás vagyok a szervezőknek, hogy lehetőséget adtak a részvételre. Remélem, hogy jövőre is részese lehetek ennek a csodálatos tábornak. Köszönöm ezt a felejthetetlen élményt!”
Csóg Noémi, Erdély, Kovászna megye
Végül a jutalmazottak sora:
Arany minősítésben részesültek:
Cseke Szilveszter, Farkas Kristóf, Kristály Antónia, Mácsai Zalán, Sebesi Fanni, illetve
Balázs Bence, Sármány Enikő, Könyvespolc formáció;
Ezüst minősítésben részesültek:
Bogdán Tímea, Buzsáki Evelin, Fölker Lili, Horváth Bendegúz, Molnár Oszkár, Rajkai Manna, Ráczga Emese, illetve
Bánfi Pamella, Dávid Nóra, Dilo Simonia, Kovács Nagy Sarolta, Nagy Amanda, Paraditza Mária, Patyi Izabella, Pretz Jázmin, Sipos Levente, Vincze Martina,
Bronz minősítésben részesültek:
Bartos Roland, Kece Hanna Lea, Kovács Szilárd, Nagy Kamilla, Süle Boróka,
Csóg Noémi, Jakab Katalin, Kovács Eszter, Laurinyecz Márkó, Majláth Noémi, Nyári Lajos.
A zsűri két embernek adott különdíjat: Csóg Noémi saját novellája jutalmául, Sipos Levente sokoldalú művészi tevékenysége miatt.