2023. 07. 16.
Egyéb, Kiemelt híreink, Mohács, Nagybajom, Pécs
Történelmi és honismereti tábor Felvidéken
„A mai napon megkezdtük felvidéki történelmi- és honismereti táborunkat, melynek bár első napja – természetesen – nagyrészt utazással telt, azért izgalmas programokból sem volt hiány. Miután mind a három csoport kényelmesen elhelyezkedett a buszban, első külhoni állomásunk a pozsonyi Duna-part volt, ahol felvettük idegenvezetőnket, Brogyányi Mihály helytörténészt, valamint önkéntesünket, Marosi Kamillát. Ezután Dévény vára felé vettük az irányt, ami a hajdani határt védte Nyugat felől. Út közben sem unatkoztunk, hiszen Mihály lépten-nyomon hasznos és érdekes információkkal látott el minket, hol az éppen körülöttünk lévő épületekről, műalkotásokról, hol a város és az ország történetéről és mindennapjairól és az itteni magyarok helyzetéről. Az elképesztő hőség ellenére viszonylag gyorsan feljutottunk a vár csúcsára és őszintén mondhatom az elénk tárulkozó látvány kárpótolt minket minden fáradtságért, mert a Duna összefolyását láthattuk a Morva folyóval. A két színű víz itt válik eggyé és folyik tovább Magyarország irányába. Visszatérve a városba klasszikus idegenvezetésben volt részünk, bejártuk a város legrégebbi utcáit, magyar feliratait, legszebb és történelmi szempontból legfontosabb templomait, többek között a Szent Márton koronázótemplomot, valamint az török kor alatti Országgyűlés épületét, hiszen ekkor Pozsony volt az ország fővárosa. A túra végén pedig még fagyizni is maradt idő, ezután búcsút vettünk idegenvezetőnktől és a szállásra érve egy kiadós vacsorával, majd beszélgetéssel és közös játékkal zártuk a napot. Összességében eseménydús, színes napot tudhatunk magunk mögött.”
Ihász Dániel, Kaposvár 3-as csoport
A második napon Nyitra városába utaztunk el, ahol a legendákkal átszőtt épületek között barangolva töltődtünk fel történelemmel. Mihály felébresztette a honvágyunkat, mikor arra terelődött a téma, hogy mindaz, amit a hét folyamán láttunk, illetve látni fogunk, egykor a Magyar Királyság része volt. A nyitrai Szent Emerám székesegyházban eltöltött idő után a történelmi Magyarország egyik bevehetetlennek titulált erődje felé vettük az irányt. Komáromba érkezve egy energikus túravezető hölgy fogadott minket, akinek vezetésével bejártuk a szovjetek által megszállt erődrészt. Az egyik legérdekesebb információ, hogy annyira titokban tartották a szovjet sereg létszámát, hogy még a szemetet sem vitték ki az erődből, így mikor a kivonulásuk után megkezdődött a feltárás és restaurálás, 940 tonna szemetet szállítottak el a komplexumból, amely 23 év alatt halmozódott ott fel. A komáromi vár a 1848-49-es Szabadságharc alatt mindvégig magyar kézen maradt, Klapka György irodája előtt is elsétálhattunk. Az izgalmas, és helyenként bizarr túrát, illetve magát az egész napot egy kellemes, hangulatos séta zárta le, melynek során a malomipar központjában is felfedezhettünk egy gyöngyszemet – habár a felújítások miatt csupán kívülről – a gútai hajómalmot.
A harmadik nap korán kezdődött, mivel időpontra mentünk a modori fazekas üzembe, ahol elmesélték a szlovákiai fazekasság, illetve kifejezetten a modori fazekasság történetét és jelenét, valamint bemutatták azt, hogy a mesteremberek hogyan készítik a különböző edényeket, majolikás porcelánokat. Innen a Driny barlanghoz utaztunk, amely Nyugat-Szlovákia egyetlen idegenforgalmi cseppkőbarlangja. A kb. fél kilométeres, 8 fokos barlang ugyan szűk folyosókkal, de annál gyönyörűbb cseppkőképződményekkel büszkélkedhet.
A barlang hideg borzolása után Vöröskő várának kellemes melege ölelt át minket. Az Erdődi Pálffy család várában – nagyon sok másikkal ellentétben – az eredeti bútorzat érintetlenül maradt fenn, így a lehető legautentikusabb élményt nyújtotta, amelyet vártúra nyújtani tud. Szobáról szobára járva nyerhettünk bepillantást az egykori grófok mindennapjaiba és fényűző életébe.
A tábor negyedik napját teljes egészében Selmecbányának szenteltük, ahol a hely történetét nem csak Mihály informatív előadásai által, hanem a selmecbányai Leányvárban berendezett törökkorra fókuszáló kiállításon át is megismerhettük. A várból olyan panoráma kilátás nyílt a teljes vulkanikus völgyre, amiben a település változatos látképe is elénk tárult. Egy rejtett titkát is felfedeztük a városnak: Petőfi Sándor itt végezte líceumi tanulmányait, ezért az emléktáblája előtt egy rövid fejhajtással emlékeztünk meg a híres költőre. A bányavárosban eltöltött délelőttöt egy valódi, múzeummá átalakított tárna felfedezése követte. Felhúztuk a védőköpenyt és a bányászsisakot, kezünkbe akksis lámpát ragadtunk és libasorban haladtunk előre a sok helyen szűk, pocakbehúzásra kényszerítő folyosók és alagutak rendszerében. A bányászati technológia egyes korszakain vezettek át minket, a legprimitívebbtől a legújabb koriig, de sajnos korán kelésünk ellenére aranyat nem találtunk, ezért hazaindultunk szálláshelyünkre.
A tábor ötödik napján elutaztunk a „kis Rómába”, Nagyszombatra. Sétánk során megnéztük a Szentháromság teret, a Városi Színházat, az ikertornyokkal büszkélkedő Szent Miklós székesegyházat, az érseki palotát, melyben egykor Pázmány Péter is dolgozott, a pazar barokk Egyetemi templomot, és a Keresztelő Szent Jánosnak szentelt monumentális templomot, amit a gazdag Eszterházy család építtetett. A nap legmeghatóbb pontja az volt, amikor együtt megemlékeztünk Kodály Zoltánról, aki a Nagyszombati Egyetemen – melynek mai jogutódja országunk legnívósabb egyeteme, az ELTE – tanult, innen indítva világhírű karrierjét. Ezután a törökök által is bevehetetlen Beckó várát tekintettük meg, amely ugyan nem büszkélkedhet olyan hírnévvel, mint a hozzá hasonló várak, de legalább a statisztikái kiválóak. Beckó várának hihetetlen látványa után a Csák Máté „kiskirály” székhelyeként szolgáló Trencsénbe utaztunk. Rövid sétát tettünk a történelmi belvárosban, majd bevettük a szintén bevehetetlen erődként elhíresült várat. Az eső belerondított ugyan a napba, de hát a régiek is mind azt mondták, hogy akkor kell várat nézni, amikor jól esik.
Az utolsó napon a felsőnyitrai Bajmóc mesebeli várkastélyát tekintettük meg, melynek hársfája tövében még Mátyás király is pihent, sőt, okleveleket is szignózott „kedvenc fája” alatt. A valóban páratlan és pompás várban a Habsburgokról és Pálffyakról szóló kiállítást tekintettük meg. A vár egyes szobái elképesztően voltak díszítve, és a helyenként még eredeti bútorzat látványa olyan hangulatot kölcsönzött a helynek, mintha mi magunk is részesei lettünk volna a több száz évvel ezelőtti emberek életének. Ezt követően Zsolna városa felé vettük az irányt, és a nyugati országrész egyik legjelentősebb városának főterén töltöttünk szabadidőt, amely során ki-ki a saját tempójában fedezhette fel az árkádokkal körbeépített cseh stílusú főteret, a sokszínű utcákat. A vacsora végén megköszöntöttük a születésnapot és névnapot ünneplőket, végül megköszöntük Brogyányi Mihály idegenvezetőnk munkáját, hiszen a hét során egy olyan barátságos, kedves embert ismerhettünk meg benne, aki a legkiválóbban őrzi magyarságát és széleskörű tudásával a Felvidéket nála jobban senki nem tudta volna bemutatni nekünk. Gondolatait mélyen szívünkbe zártuk: „Egymás kultúrájának megismerése mellett a legfontosabb a másik ember tiszteletben tartása”.
Köszönjük az együtt töltött tartalmas történelmi és honismereti tábort, hogy megismerhettük a Felvidék csodálatos tájait és magyar lakta vidékeit, emlékeit!
A képek a Galériában tekinthetők meg.