Tokaj – itt vagyunk
Hétfő (június 25) – Mohácsról, Nagybajomból és Pécsről indultak útnak hatodikosaink és egyetemistáink, külföldi önkénteseink és fejlesztő tanáraink kíséretében, hogy felejthetetlen napokat töltsenek Tokajban. Az idő kiváló volt, az út hosszú, de a bőséges vacsora meghozta a kedvét minden fiatalnak egy jó beszélgetésre és az udvari focira. A tábort Edina néni nyitotta meg elmondva a heti programot. Jó együtt lenni, beszélgetni, időt szánni egymásra. Holnap reggel 7-kor kelés és irány a reggeli torna. Kövessetek bennünket!
Kormos Dénes, Pap Tamás, Járay Bianka, Orbán Máté, Gálosi Patrik, Roubál Nikolett, Marosi Kamilla, Qing Zilling
Kedd (június 26) – Ma elérkezett a tanórák napja, angol és német nyelven folyt az oktatás. Unatkozni nem volt időnk, az órán nemcsak tanáraink, hanem önkénteseink és kis-mentoraink is buzdítottak minket, így a siker és a jókedv nem maradt el: kérdeztünk, válaszoltunk, játszottunk.
„Először nagyon szerények voltak, de aztán kérdeztem őket a barátaikról, családjukról, hobbijukról és rövid időn belül barátok lettünk. Ezek a gyerekek nagyon okosak, kiváló a fantáziájuk és beszédesek. Igyekeztek megtanítani velem pár magyar szót is. A délután szép idővel köszöntött ránk, kipróbáltuk a BOB-ot, libegőztünk. Engem lenyűgözött a csodálatos panoráma és a levegő tisztasága. Este az egyik csoportnak megtartottam a PANDA előadásomat, ami mindenkit lenyűgözött. Alig várom a holnapot.” Qing Zilling, AIESEC önkéntes Kínából
„A korai ébresztő után reggeli tornával kezdtük a napot, hogy frissen és energiával telve vágjanak neki a gyerekek a heti első nyelvi órájuknak. A jó hangulatú órák és az ebéd után elutaztunk Sátoraljaújhegyre, ahol bobozásal, illetve libegőzéssel töltöttük a délutánt. Az este is számos meglepetést tartogatott számunkra. A csoport egyik része egy sétát tett a városban, másik része lovaskocsizással múlatta az időt, míg a harmadik részének a kínai önkéntesünk tartott egy rendkívül érdekes előadást a pandákról.” Orbán Máté, kis-mentor
Szerda (június 27) esővel köszöntött ránk a nap. Nyárnak nyoma sem volt, csak eső, szél és szürke felhők, de a kedvünket ez sem szegte. A Blue Pixel munkatársai csoportokban foglalkoztak a velünk, ahol rajzoltunk, fotóztunk és rövid video spot terveket állítottunk össze. Ezt követően a délelőtt még bele tudtunk kóstolni a nyelvórákba is egészen ebédig. A nap két programmal folytatódott tovább, a rakamazi Honfoglalás Kori Látogató Központ vendégei lehettünk, ahol izgalmas verseny várt ránk: régészkedtünk, kívánság fára szalagot tűztünk, felfedezhettük a jurta minden szegletét, gyógynövényeket és terményeket ismertünk fel, valamint megismerhettük az akkori ember öltözködési szokásait. Mindez idő alatt a Bodrog másik partján a többi táborlakó a tokaji Bormúzeum tárlatát nézhette meg. Hogyan is lehetne jobb vége egy napnak, mint lovaskocsira ülni és bejárni a környéket, ezt tettük mi is.
„A tábor eddig fantasztikus volt, és bízom benne, hogy az is marad. A gyerekek nagyon kedvesek és okosak, látszik rajtuk, hogy imádnak tanulni. Élőszőr egy kicsit érthetően szerények voltak, de hamar megbarátkoztunk, és most már szinte minden percben kitör a kacaj köztünk – nagyon ritkán lehet rábukkani ilyen jó kedvű és vidám gyerekekre. Ez a tábor tényleg egy felejthetetlen, a programok, az órák, a közös hangulat mind megmarad majd bennem. Már alig várom a holnapot!” Marosi Kamilla önkéntes
Csütörtök (június 28) – ez a nap a meglepetések napja volt, számos váratlan helyzet tette ezt a csütörtököt felejthetetlenné. Az angol és német órák a nemcsak tanulásra adtak lehetőséget, de még színészedésre is, hiszen szerepekbe bújtunk és előadást tartottunk magunk és társaink örömére. Izgalomban tartott minket az időjárás, hiszen ettől függött merre is vezet utunk a délután. Meglepetésünkre váratlan jó idő köszöntött ránk a délután folyamán, amit kihasználva sétahajóra pattantunk és ellátogattunk egy kellemes út után a Szabolcsi földvárba. Arra nem is mertünk volna gondolni, hogy kapitányunk egy igazi „tengeri medve” lesz. Éhesen és kellemesen elfáradva értünk szálláshelyünkre, hol „a pizzák királya” került a tányérainkra. Vacsora után lehetőségünk volt beszéli a pincéreinkkel is, akik biztosítottak minket arról, hogy így a tábor végén is örömmel látnak bennünket, hiszen közel áll csoportunk a szívükhöz. Ezt mi is érezzük nap, nap után. Az este váratlanul szakadt ránk égi áldás, ami frissítette a levegőt és elmosta a lovaskocsi túránkat. Ehelyett rajzoltunk, színeztünk, csocsóztunk, beszélgettünk és együtt voltunk.
Péntek (június 29. ) – “Az idő rohan, egy hete vagyok a gyerekekkel. Minden percét élveztem. Csodálatosak egytől egyig, nagyon megszerettem őket és érzem, hogy szeretnek engem is, tanítgatnak magyarul és ha nem is tudnak mindent angolul, mindig jönnek és köszönnek “HI”, nagyon megérint. Nagyon tiszta lelkűek a gyerekek, ha kedvelnek, nem beszélnek mellé, mutatják, mondják és éreztetik. Számos prezentációt mutattam be nekik és csak úgy bombáztak utána kérdésekkel, kérték meséljek az egyetememről, a városomról, magamról.
A délutáni foglalkozok és programok, a múzeum, az állatkert, Tokaj városa és a hangulat felejthetetlen. Nem akarok elmenni, épp, hogy megérkeztem és már eljött az ideje a búcsúnak. Felejthetetlen élmény volt itt lennem – a gyerekek megtanítottak újra szeretni.” Qing Zilling, AIESEC önkéntes Kínából
