Tavaszt vár a szív, tavaszt vár a kert
Februári projektnapunkon már a közelgő kikeletet vártuk. Az influenza alaposan megtizedelte a csapatot, de aki jelen volt, azzal két feladatot hajtottunk végre. Először is a közelgő Bálint-nap alkalmából csokiszíveket öntöttünk. Ehhez Attila volt a „főszakács”, ő felelt a megfelelő hőmérsékletűre olvasztott csokiért, amibe kandírozott narancshéjat is kevertünk. Amikor kész lett, bekerült a massza a szív alakú formákba. Közben elkészítettük az ajándékdobozokat, amiben átadhatjuk szívünk választottjának – vagy amiből a szinglik megehetik…
A csokinak sok idő kellett a kihűléshez. Addig nekiláttunk az udvar rendbe szedésének. Sanya bá előre szólt, hogy ez nem lesz kis munka – igaza volt. A növények rengeteget tudnak nőni egy év alatt. A sövényünk is és a fáink is nagyon sok lombot és gallyat növesztettek, ha nem vágtuk volna vissza őket, előbb-utóbb mindent benőnének. Szintén sok falevelet és elszáradt növényi maradványt gereblyéztünk még össze a kertből is, hiába gyűjtöttünk ősszel több zsáknyit, volt ami csak télen hullott le. Egy ebédszünet kivételével így kint töltöttük a nap nagy részét, ami nem is volt baj, mert ragyogóan sütött a Nap. A délutánra kihűlt csokikat óvatosan kivettük a formáikból és szétosztottuk. Megfelelően sikerültek, bár volt néhány, ami kicsit levegőbuborékos lett. Ezeket a darabokat inkább megettük gyorsan. Amikor mindennel kész lettünk, felemelő érzés volt végignézni a megszépült udvaron és egészen ledöbbentünk, hogy hány zsákot töltöttünk meg zöldhulladékkal a nap folyamán. – Szentes 1-es csoport tagjai
