Tartalmas hétvége Kaposváron
Somogy vizei projektünk következő fejezetében, november utolsó szombatján, Varga Máté beszélt arról, hogy történelmünk során mennyire közeli kapcsolatban voltunk a vízzel, nélküle tényleg nem volt élet. Bemutatta azt is, hogy eddigi ásatásai során mennyi mindent talált egy Árpád kori kútban. Ezen kívül a folyószabályozások fontosságairól és a természetre mért csapásáról is volt szó. Megtudtuk, hogyan hatottak a természetes vizek a történelem során a települések kialakulására, mennyire fontos éltető erő az emberi közösségek szerveződésében is a víz. A megyében számos olyan malomról/vízi malomról nyerhettem ismeretet, amiről még nem is hallottam. Számomra érdekes vízrajzi része is volt az előadásnak: a vízrajznál olyan diát vizsgáltunk, hogy Magyarország mely területeit lepte be víz és hogyan változott az idő során. Gombos tanár úr most sem felejtette el furfangos helyesírási szabályait, kisebb felméréssel teszteltük a tudásunkat, ez alkalommal a vizekhez kötötten. Az óra további folyásában mindent átitatott az éltető elem, még azokat a meséket is, melyeket a neves néprajzkutató Vikár Béla különleges somogyi mesegyűjtéseiből valók. Óra végén egy kaposvári mesét mondott el nekünk, ami egy érdekes és nagyon vicces csattanóval zárult. Várom a következő alkalmat, melyet kaposvári Levéltárban tartunk majd, ugyanis ezek a mesék egyelőre nyomtatott formában csak ott találhatók.
Kozma László és Radó Barnabás
A szombati délelőtti találkozásunkat a vasárnap esti követte. Advent első vasárnapja. Ünnepi fénybe öltözött a város, a fények felgyulladtak és megkezdődött a karácsonyvárás időszaka. Ezt mi színházzal ünnepeltük.
„Idén, december elsején került megrendezésre Kaposváron a Csiky Gergely Színházban a már jól ismert Adventi Jótékonysági Gála. Ezzel összekötve kezdődött meg kaposvári csoportunk adventi időszaka is. Adventi Családi Napunk első része így – a tavalyihoz hasonlóan – a színházban kezdődött.
Az én beszámolóm kicsit személyesebb, hiszen nagyon kevés lehetőségem van együtt lenni a többiekkel, kicsit „távolabbi” családtagként, nagynéniként. Ezért is vártam annyira az estét. Már az itthoni készülődés közben úgy éreztem magam, mintha újra élnem a gyermekkori várakozást. Vajon milyen lesz az előadás, miket hallunk majd, milyen gyönyörű lehet az aulában kiállított karácsonyfa? Ahogy megérkeztünk, Sasa, a mentorunk, mint egy vérbeli tyúkanyó, mérhetetlen nagy figyelemmel és szeretettel köszöntött minden alapítványi fiatalt, szüleiket és családtagjaikat. Azt láttam, azt éreztem, hogy mindenki örül egymásnak és feltétel nélküli szeretettel fordulva egymás felé beszélgetett mindenki mindenkivel. Kellemes volt ez az érzés. Jó volt már akkor együtt lenni, pedig az előadás még el sem kezdődött. Mikor mindenki megérkezett, felmentünk a csodálatosan feldíszített fához, ami alá a gyerekek letették a magukkal hozott ajándékokat, amit később a Színház szétoszt majd a rászorulók részére. Be kell, hogy valljam, elérzékenyültem, ahogy láttam ezeket a fiatalokat, akik mind, egytől-egyig segíteni szeretnének embertársaikon.
Az ajándékozás után kezdődött a műsor. Fantasztikus volt! Hallhattunk acapella feldolgozásokat, pop dalokat, operettet, meséket, énekes verset, láthattunk tehetséges fiatal táncosokat és fúvósokat is. Hol vicces, hol megmegható pillanatokat élhettünk meg együtt. És a lényeg mégis csak az „együtt” szón van! Mert ezt együtt élhettük át. Én személy szerint rendkívül hálás vagyok a lehetőségért az Alapítványnak, amiért eljuthattam egy ilyen nagyszerű és színvonalas gálára, és persze azért is, hogy egy ilyen formában találkozhattam a csapattal: szülők, barátok, barátnők, rokonok, fejlesztőtanárok és önkéntesek! Bízom benne, hogy minél többször adódik majd meg az életemben, hogy eljuthatok a Csányi Alapítvány rendezvényeire, hiszen rendkívül feltöltődtem és hazaérkezésünk után boldogan gyújtottam meg itthon az Adventi koszorúnk első gyertyáját. Ez volt egy káprázatos este tökéletes befejezése.”
Királyné Csutorás Éva, nagynéni
