Székelyföldi képeslap
Július 14-20. között az Erdélyi Történelmi- és Honismereti táborban összesen 31-en veszünk részt, Kaposvár 2-es és a Szeged 2-es csoport 10. évfolyamos tagjaival. Jól kezdődött az utazás, mert délben a szegedi testvércsoportunk finom pizzával vendégelt meg minket, így jóval könnyebben bírtuk ki a hosszú utat Torockóra, első programjaink színhelyére.
A két csoport nagyon örült a találkozásnak és izgatottan várjuk a közös táborozást. Jó volt látni a fiatalabbakat, ahogyan vidáman meséltek a nyár eddigi élményeiről egymásnak, az utazás pedig kiváló lehetőség volt a nagy kártyaderbikre. A két mentor mellett mi hatan kismentorok segítünk abban, hogy a tervezett programok minél jobb hangulatban teljenek majd el. Feladatunk lesz a honlapon tudósítani erdélyi projektünkről, emellett készültünk történelmi és játékos kvízekkel, csapatépítő játékokkal és alig várjuk a nagy nevetéseket hozó beszélgetéseket.
Megérkezésünk után Mikics Péter táborvezető ismertette a tábor szabályait és sokszínű programját. Házigazdáink finom vacsorával és kényelmes szobákkal fogadtak minket.
Természetesen a szobák elfoglalása – egészen pontosan a bőröndök “ledobása” után – a csapat sportbarát része az EB döntőt nézte együtt.
Túrákkal kezdünk holnap, meghódítjuk a híres Székelykövet (kánikula ide vagy oda) délután a közeli torockószentgyörgyi várat is megnézzük. Ellátogatunk majd a Tordai hasadékba, és sóbányába, várjuk a Gyilkos tavon a csónakázást, a Segesvári-Berethalmi erődtemplomot. Sokunk ígéretesen kedvenc programja lesz a kürtöskalács sütés, lovasszekeres körút a korondi hegyen, amit helyi családoknál tartott ebéd követ. Minden nap eseményéről erdélyi képeslapok formájában számolunk be honlapunkon. A hosszú út után mindenki fáradtan fejezte be a napot, de lelkesen várjuk az elkövetkezendő egy hetet.
A tábor első napján, hétfő délelőtt, a Torockószentgyörgyi várhoz túráztunk. Bár a hőség és a hosszú út nehezítette a haladást, a csapat többsége kitartóan felmászott romokhoz, s bár a várnak már csak a egykor szépidőket megélt falai részben láthatók, ez nem vett el az élményből. A hegy tetejéről ugyanis festői kilátás tárult elénk, amely mindenkit lenyűgözött. Egy rövid pihenő után egyetértettünk abban, hogy a nehéz út teljesen megérte a csodaszép látványért.
Fáradtan érkeztünk vissza a szállásra, ahol egy frissítő ebéd és pihenés várt ránk. A szabadidőt ki-ki a maga módján töltötte: néhány lelkes fiatal focizott, mások társasjátékokkal múlatták az időt, voltak, akik pingpongoztak vagy egyszerűen beszélgettek. A délután folyamán a csapat egyik fele gyalogosan fedezte fel Torockót, ami egy többségében magyar anyanyelvűek lakta település. Bejártuk a falu központját, ahol megcsodáltuk a helyi építészet különlegességét és az itt élők harmonikus életmódját.
A csapat másik fele hősies vállalkozásba kezdett, és 600 métert mászott fel a Székelykő tetejére. Azok, akik ezt a kihívást teljesítették, elismerésként egy névre szóló oklevelet kaptak a helyi kocsmában, így tiszteletbeli székelyekké vátak.
Az egész nap élményekben gazdagon telt, és mindenki büszke volt a saját teljesítményére. Este, a közös vacsora után, a nap eseményeit felidézve jókedvűen beszélgettünk, megosztottuk egymással a túrán és a faluban szerzett benyomásainkat.
Ha minden napunk ilyen jó lesz, azt hiszem sokunk számára a felejthetetlen jelzőt kapja majd a tábor.
Fekete Lilla és Sárközi Eszter
Képeink megtekinthetők a Galériában: