Rajzolni tanultam
„Lehetőségem nyílt a Budai Rajziskola egyik felvételi felkészítő kurzusán részt venni. Mielőtt elkezdődött volna a tanfolyam, mentorommal, Nagy Ildikóval beszereztük a szükséges eszközöket, majd ráhangolódásként a Szépművészeti Múzeumban megnéztük közösen Csontváry Kosztka Tivadar születésének 170 éves évfordulója alkalmából rendezett kiállítást. Inspiráló volt a hatalmas és felejthetetlen színű festményeket látni, így nagy motivációval indultam neki a kurzusnak.
A Budai Rajziskolában Kemény Péter a MOME tanára és Füzes Gergely festőművész tanítottak a héten, amit egy kockológiás feladattal kezdtük, ahol a tanárok nagyjából felmérhették, hogy ki milyen szinten volt. Én kisebb nehézségekkel készítettem el első rajzomat, azonban a tanácsaiknak köszönhetően ki tudtam hozni a legjobbat magamból. Mivel hamarabb készen lettem, egy másik kompozíciót kezdtem el ábrázolni, amihez már nagyobb bátorsággal álltam neki. Miközben alkottam láthattam, hogy mások milyen szinten is vannak, amit magamhoz tudtam mérni.
Kedden a számítotthoz képest más feladat várt. Portrét kellett készíteni, ami nekem először ijesztő volt, mivel eddig nem készítettem ilyet, és csak nagyon minimális tudásom volt arról, hogyan is kéne nekikezdeni. Az oktató aznap is hasznos tanácsokkal látott el, ami javított művemen. A foglalkozás végén együtt megtekinthettük, mit is készítettek a többiek a 3 óra alatt. Ebből is tanulhattam, hiszen a csoportban olyanok is jelen voltak, akik már több éve foglalkoznak nálam komolyabb szinten rajzolással. A héten még többször gyakorolhattam mindezeket, így bővült tudásom, egyre magabiztosabban rajzoltam, így ekkor már a tónusozásra is maradt időm, aminek örültem, hiszen számomra ez a rész kikapcsolódást nyújt. Az utolsó napon jött a hét legnehezebb feladata, az egész emberi alak, az akt, ilyet sem volt még szerencsém eddig rajzolni. Sokat hallottam az emberi arányokról, az anatómiáról, a módszerről, hogy mire figyeljünk rajzolás közben. Rengeteget tanultam a héten, és mindez még jobban megerősített abban, hogy ez az az irány, amerre szeretnék haladni.
Azt gondolom, érdemes mások képeire is pillantást vetni, azonban nem szabad a magunk alkotásaihoz hasonlítani teljesen a műveket. Ez talán az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultam. Ha másokra koncentrálunk nem vagyunk képesek a magunk értékeit észrevenni.
Nagyon hálás vagyok az Alapítványnak, hogy itt tölthettem egy hetet ismét!” Tamasi Tilda Jászság 3-as csoport
