Kseina Kazima AIESEC önkéntes Oroszországból

Kseina Kazima vagyok, 20 éves. Egy kisvárosban születtem, de most egy nagyvárosban Rostov-on-Donban élek. A Presidential Academy-n folytatok tanulmányokat nemzetközi tanulmányok és gazdálkodás szak. Szeretek utazni. Előző évben olyan szerencsém volt, hogy szüleimmel Magyarországra utazhattam. Négy napot töltöttem Budapesten, ami igazán fantasztikus volt számomra, hiszen egy új országot és új kultúrát ismerhettem meg. Érdekes emberekkel találkoztam, történelmi helyeket látogattam és kiválóbbnál, kiválóbb ételeket kóstoltam. Beleszerettem a városba és azóta vágytam arra, hogy ismét ellátogathassak ide.

Hogy mi mondható el rólam? Társasági ember vagyok, felelősségteljes, pontos, kreatív, aki tud alkalmazkodni. Jó a szervezőképességem és ezt a hobbimban is gyakorolhatom, hiszen szívesen és gyakran önkénteskedem, emellett részt veszek diákönkormányzatok szervezeti felépítésének fejlesztésében. Saját projekteken dolgozom, ami vállalkozások fejlesztésével foglalkozik. A csapatom sok olyan eseményt szervez, ami vakok és gyengénlátók integrációjával foglalkozik. Emellett a diákönkormányzat elnökeként gyakorlatom van szabadidősprogramok és foglalkozások szervezésében.

Miért szeretnék részt venni a Csányi Alapítvány Programjában hat hétre? Úgy gondolom, hogy fantasztikusan sokat fog jelenteni számomra megélni a közösség élményét, gyakorolni az angol nyelvet, tudást átadni, amin keresztül én is gyarapodni tudok napról napra. Előző nyáron gyermekekkel foglalkoztam egy projekt (ökológiai víztelenítés) keretén belül, ahol a vízgazdálkodás és egyéb ehhez kapcsolódó téma került feldolgozásra workshoppok és játékok keretében.

Sokat várok ettől az alkalomtól. Először is azt, hogy csapattagként működhetek, hogy megismerhetek sok új érdekes embert, és számomra eddig ismeretlen helyet. Szeretnék adni és az élményeken felül tudással gyarapodni.

Búcsúzom

Ksénia vagyok, 20 éves egyetemista nemzetközi tanulmányok szakon. Ukrajnában születtem, de néhány éve már Oroszországban élek családommal és barátaimmal, akiket szeretek. Mindig szeretek valami újat tanulni, sohasem ülök a fenekemen várva, hogy történjen valami, hanem aktivizálom magma. A kapcsolatteremtés fontos a számomra. Az egyetememen a diákélet központi alakja vagyok programokat és jótékonysági eseményeket szervezünk. Hazámban látássérült emberek életminőségének javításával foglalkozom szabadidőmben. Ezt tűztem ki célul. Hasonlóan fontos számomra az utazás. Álmom, hogy a világ 100 országába eljussak. Eddig 14 országban már jártam. Tanulmányaimból adódóan is fontos megismerni más országok embereit, gondolkodásmódját, oktatási rendszerét és kultúráját.

Előző évben már tettem egy kirándulást Budapestre. Ez egy magávalragadó hely és az itteni emberek igazán barátságosak és közvetlenek. Az ahogy élnek, az ahogy étkeznek, a szokásaik mind mind közel áll hozzám. Vágytam arra, hogy egy napon visszajöjjek, és hosszabb ideig élvezhessem ezt a sokszínűséget. Itt kapcsolódik be a történetbe a Csányi Alapítvány. Olyan végtelenül hálás vagyok, hogy beválogattak az önkéntes programba. Részese lehettem egy nagy családnak. Szavakkal nem lehet kifejezni, hogy mit jelentett nekem ez a hat hét. Elmondhatatlan, hogy mennyire jó az, hogy Magyarországon van egy ilyen Alapítvány. Jártam már pár országban huzamosabb ideig, de ilyen hosszútávra elköteleződő Alapítvánnyal még nem találkoztam. A hat hét minden egyes napján mozgásban tartott a program és tevékenységek, amiben résztvehettem. Sohasem éreztem magam magányosnak és nem volt honvágyam. Páratlan emberekkel lehettem együtt, akik elképesztő teherbírásúak és csodálatos munkát végeznek a gyerekek érdekében. Rajtuk keresztül jobban megérthettem és megismerhettem a magyar embereket és azt hogy ők hogyan élik mindennapjaikat.

Öt táborban vettem részt: Sarlóspusztán a legkisebbeknél, akik kezdik az Alapítvány oktatási programját, Tokajban, ahol kalandoztunk és ahol taníthattam is, Őrvidéken átlátogatva Ausztriába, Hargita megyébe, ahol végtelenül érzékeny, nyitott gyerekekkel találkoztam és egy fantasztikus egy hetes tábor részese lehettem. Végül ismét Sarlóspuszta várt helyszínként, ahol a művész táborban alkotni, pihenni, barátkozni volt idő. Intenzív és életre szóló a tapasztalat. Nem cserélném el. A táborok külön-külön alkottak egységet egyiket sem lehetne a másikhoz hasonlítani. A képek, élmények, hazavitt alkotások mögött életek sorsok és személyesen megélt pillanatok vannak, amik még különösebbé teszik az itt töltött időt.

Az itt töltött idő alatt lehetőségem volt bemutatni az országomat és a fesztiváljainkat, szokásainkat, amit ragyogó tekintettel és érdeklődve hallgattak a tanulók. Eddig nem említettem, de mindenképpen meg kell említenem az Alapító Dr Csányi Sándor nevét. Bár nem találkoztam Vele, de az Alapítványon keresztül mégis elmondhatom, hogy nagyszerű ember, hiszen egy ilyen egyedülálló Alapítványt életre hívott és folyamatosan támogat. Ez valami hatalmas dolog. Sok országnak kéne követni ezt a példát. Fantasztikus milyen sokszínű és sokrétű munka folyik itt. Emellett meg szeretném köszönni a táborvezetőknek is a munkájukat. Nemcsak azt tudom elmondani külső szemmel, hogy 200%-ot teljesítetek, de azt is, hogy szíveteket és lelketeket beletettétek. Ti teszitek ezt az Alapítványt egy nagy családdá – az, ahogy jelen voltatok a táborban a gyerekek mellett. Sok éven keresztül mellettük vagytok, második otthonukként vannak jelen a gyerekek mindamellett, hogy támogatást és mindenekelőtt tudást kapnak.

Vannak azonban különleges emberek, akiktől név szerint is el szeretnék köszönni a viszontlátás reményében: Miklós, sohasem fogom elfelejteni Tokajt és az otthonod, ahova meghívtál bennünket kollégáiddal. Fantasztikus élmény és egy nagyon őszinte este volt. Köszönöm, hogy mindig a közelben voltál és megajándékoztál egy különleges könyvvel, amit hazaviszek magammal Oroszországba. Judit, anyai törődésben volt részem ez alatt a hat hét alatt. Nem volt olyan nehézségem és problémám, amivel ne fordulhattam volna hozzád és amit ne oldottál volna meg. Csodálom honnan fakad  kiapadhatatlan életerőd, lendületed és optimizmusod. Szeretettel, de irigylem tőled ezt a dolgokhoz való állandó pozitív hozzáállásodat – ez egy kincs. Zoli, te voltál a legmosolygósabb és legkedvesebb fejlesztő. Emlékezni fogok arra, amiker az orosz kultúráról mondtál. Örültem, hogy szereted az országomat. Boldogan tanultál tőlem szavakat és jó diáknak bizonyultál. Barnabás, Ildikó köszönöm a pingpong partikat. Kiváló társaság voltatok és a vereség sem szegte kedveteket az esti játékok során. Piroska nem fogom elfelejteni, ahogy táncoltunk a fesztiválon. Andi ezer köszönet a művésztábor szervezéséért. Itt testközelben tapasztalhattam a gyerekek alkotóképességét. Nem hagyhatom ki Király Kingát. Kinga nagyon közel kerültél hozzám, köszönöm, hogy a családodba befogadtál és Veletek tölthettem az időt. Horvátországi utunk mindig a szívemben fog élni. Találkozzunk Oroszországban.

Nem akarom, hogy vége szakadjon, de időm az Alapítványnál lejárt. Köszönöm, hogy az Alapítvány része lehettem. Magyarország rajtatok keresztül a második otthonom lett. A Csányi Alapítvány pedig a második családom. Szeretnék visszatérni hozzátok, hogy régi ismerősként tudjalak köszönteni Benneteket. Nagyon köszönöm a lehetőséget. Ez a hat hét elsőrangú tapasztalatszerzés volt, ami örökre a szívemben fog élni.