Őrvidéki tábor
Nagy várakozással telve megérkeztünk a bükfürdői Hunguest Hotel Répcébe (július 27.).
Első napunkon elfoglaltuk a szállást,majd a három csoport együtt indult a gyógyfürdőbe strandolni. Egy nagyon nehéz év van mögöttünk, hiszen a csoportok egy része túl van az első felsőoktatási intézményben végzett évén, illetve tegnap tudtuk meg a jó felvételi eredményeket. Izgalmas programok várnak ránk, amiről honlapunkon nap nap után beszámolunk.
2. nap – június 28.
Ma Ausztria fővárosába, Bécsbe látogathattunk el. A buszon az idegenvezetőnk bemutatta a város nevezetességeit, melyek messzebb estek a központtól és egy pár órás sétához távoliak lettek volna. Számos különböző építészeti stílussal találkoztunk a városon belül. Leszálltunk az Anschluss emlékparkjában, innen indult utunk Bécs belvárosán át. Többek között láttuk Mária Terézia, Savoyai Jenő szobrát, a Spanyol Lovas Iskolát és az osztrák Hősök terét. Délután a Práterbe mentünk, amely Bécs vidámparkja. Az itt töltött rövidke, de annál izgalmasabb pillanatok után visszautaztunk Bükfürdőre, és egy svéd-asztalos vacsorával zártuk a napot.
3. nap – június 29.
Nagyon eseménydús napunk volt ma. Reggeli után Fraknó várát látogattuk meg, megnéztük az Eszterházy család összes még fennmaradt örökségét, fegyvergyűjteményét és elképzeltük milyen is lehetett a 17. századi élet. Lenyűgözött minket a család élettörténete, nagyon kedves és tehetős családnak ismertük meg őket, akik mindig is hűségesek voltak a mindenkori Habsburg császárhoz. Ezután Eisenstadtba mentünk, fagyit vettünk és pihentünk mielőtt meglátogattuk a kastélyt. Lehetőségünk volt megnézni a Bormúzeumot a kastély alatt, ami tele volt borosüvegekkel és óriási hordókkal az előző századokból. A kastély az Eszterházy család nyári rezidenciájaként funkcionált, tele eredeti bútorokkal, eszközökkel, felszerelésekkel, freskókkal és festményekkel. Legjobb élményem maga a tény volt, hogy a család büszke volt magyar származásukra és rengeteg dolgot tanulhattunk az osztrák-magyar történelemről.
4. nap – július 30. Szalafői kiruccanás
Szombat volt az első nap, amikor hazai helyszínek felé vettük utunkat. Éppen ezért nagyon örültem, hogy Szalafőt látogatjuk meg. A falu Pityeszer nevű részén található skanzen rálátást nyújtott nekünk az évszázadokkal ezelőtti mindennapokra: az étkezésekről, a gazdálkodásról és a családi életről is sok újat tanulhattunk. Egy kiadós ebéd után a szálloda melletti strand nyújtott menedéket az időjárás elől, míg mások az üdülőtelep körüli sétával múlatták az időt. Az estét viszont pihenéssel töltöttük, mert holnap ismét egy hosszú bécsi út elé nézünk.
5. nap – július 31.
Ma reggel is korán indultunk, első úti célunk Bécsben a világhírű Schönbrunn volt. Ausztria királyi rezidenciája rengeteg látogatót vonzott. Mindenki kapott egy telefonhoz hasonló készüléket, amelyen az anyanyelvén hallgathatta meg az érdekes információkat a Habsburg- ház pompájáról. Nagy élményt jelentett a kastély mögötti park is. Ahhoz, hogy az egészet bejárjuk akár egy teljes nap is kellett volna. Mi azonban a hidegcsomagos ebéd után egy másik nevezetes épületet kerestünk fel. A modern világba csöppentünk, a Hundertwasser múzeumban. Egyéni látásmód és stílus jellemzi az osztrákok egyik leghíresebb festőjét. Az általa tervezett épületben néztük meg a munkáiból készült kiállítást. Este színház várt ránk. Illetve várt volna. Mert az előadás kezdése előtt fél órával óriási vihar csapott le Kőszegre. Így hát hazabuszoztunk, és szobáinkban folytattuk a beszélgetést az eseményteli napról.
6. nap – augusztus 01. – Táborzáró nap Őrvidéken
A hatodik nap programja kétség kívül a legnagyobb népszerűségnek örvendett ma az őrvidéki táborban. A Zotter Csokiszínház és Kulináris Állatkert már a különleges nevével felkeltette érdeklődésünket, a kóstolással egybekötött csokoládétúra pedig szó szerint megédesítette az utolsó napunkat az osztrák kisvárosban Riegersburgban. Lépésről lépésre követhettük hogyan lesz a kakaóbabból csokoládékultusz. Josepf Zotter, az ötletgazda, a világ legjobb csokoládé készítőinek egyike. Manufaktúrája páratlan, kézzel készített édességeiért a világ minden részéről zarándokolnak el kicsik és nagyok, ínyencek és a kíváncsiskodók. Nem tudtunk ellenállni, mindent végig kóstoltunk. Amikor a gyárból kijöttünk, újabb állati meglepetés várt ránk, a 27 hektáron elterülő alpesi biogazdaság, amely követendő példa arra, hogyan tud együtt élni az ember harmóniában a természettel. A kulináris állatkert – ahogy Zotter gazda nevezi- igazán jó kikapcsolódást nyújtott nekünk. Kézműveskedéssel, közös fagyizással zárult ez a remek nap.