Mozgalmas őszi szünet
Szülői értekezlet a nagyoknak, tanulásmódszertan a kicsiknek a kaposvár 2-es csoportban (október 24-26).
„Az őszi szünet gyönyörű napsütéssel kezdődött, jó kedvűen mentünk a közösségi házba szombaton reggel. nem csak a szép napos idő, hanem várakozás is volt bennünk. Ugyanis újra találkozhattunk Piroska nénivel a tanulásmódszertan órán. Ami persze megtévesztő, hiszen nem is olyan tanóra mint az iskolában, inkább játékos tanulni tanulás órának hívhatja az ember. A sarlóspusztai gólyatáborban már részt vettünk tanulásmódszertanon, belekóstolhattunk. Így itthon is tudtuk már, hogy mi vár ránk, nem is féltünk, inkább vártuk.
Meglepetés volt, hogy találkozhattunk a nagyokkal, az egyetemistákkal. Sőt nem csak velük, hanem a szüleikkel is. Tényleg olyanok voltunk, mint egy jó nagycsalád. Be is mutatkoztunk, persze nem a szokásos módon. Hanem el kellett mondanunk, mi jut eszünkbe, ha kimondják nekünk a Csányi Alapítvány szót. Mi elmondtuk, aztán a nagyok azt a kérdést kapták, hogy nekik mi jut eszükbe az egyetemről. Mondtak sok mindent: azt jegyeztem meg, hogy önállóság, szabadidő (nincs!), szorgalom, szabadság.
Ezután mi Piroska nénivel töltöttük a napot, sokat tanultunk, játszottunk, elkészítettük a tanácsfánkat, megtudtuk, hogy milyen profilba tartozik a tanulási technikánk. Azt is megtanultuk, hogy egy percben hogyan kell összefoglalni gondolatainkat, egy választott témáról. Készítettünk gondolat térképet, de előtte még megtudtuk azt is, hogy mennyire jó (vagy nem) az emlékezőképességünk. Holnap és holnap után is tanulni tanulunk, s bár „tanulásról” van szó, mégis szívesen fogok eljönni, mert nem fogok unatkozni.”
Karácsony Áron Kaposvár 2. az 5. osztályosok nevében
Az őszi szünetben, október 24-én találkozott ismét a teljes csoportunk, mi egyetemisták. Szüleinkkel együtt érkeztünk a délelőtti szülői értekezletre. Nagyon örültem, hogy a kicsikkel is szót tudtunk váltani (ők épp a tanulásmódszertan órák előtt voltak).
Az értekezleten a mentorunk a jövőre vonatkozó programokat ismertette. Beszámoltunk arról, milyen tapasztalataink vannak eddig a felsőoktatásban eltöltött időről. Érdekes volt a szüleinket is hallani arról, ők hogyan élték meg, hogy kikerültünk az „otthon melegéből”. Szó volt az együttélés nehézségeiről, örömeiről is. Érettségi előtt álló társunknak jobbnál jobb ötleteket akartunk adni, hova, miért menjen egyetemre. De nem lehet befolyásolni, az informatika mellől nem mozdul. Jó volt együtt tudni a csapatot. Novemberben önismeret órával folytatjuk, aztán karácsony és az első vizsgaidőszak. Teendőnk tehát van.
Debreceni Áron Kaposvár 2. az egyetemisták nevében