Maker’s Red Box- Zöld Mérnökök (Pécs 3-as csoport)
Újabb izgalmas felfedezőútra indul a Pécs 3-as csoport, melynek célja, hogy a csoport teljesítse azt a küldetést, ami nem kevesebb, mint a Mars bolygó újrakolonizálása. A földi szimulációs gyakorlatok teljesítése után a gyerekek egy balul sikerült landolás során a Marson találják magukat. Itt különböző küldetések várnak a csoportra, melyek teljesítéséhez elengedhetetlen, hogy mérnöki megoldásokat alkalmazzanak. Az expedíció során igazi csapatmunkát kell végezniük, hiszen csak így lehet sikeres a küldetés. Bálint-Orsós Andrea, mentor Pécs 3-as csoport
A küldetés életképei a Galériában láthatók.
Így láttuk mi…
1.alkalom: „A csapat az előző küldetésének sikeres teljesítése után újabb kihívást kapott! Ez alkalommal térben és időben sokkal messzebb utaznak. Küldetésük a távoli jövőbe viszi őket, abba az időbe, amikor az emberiség már túl van egy sikertelen kísérleten, ami a Mars kolonizálását tűzte ki célul. A feladatuk, hogy visszamenjenek a Marsra és újrakezdjék azt a folyamatot, ami pár éve megszakadt. Ehhez elsőként itt a Földön kapnak kiképzést, majd indul az utazás a Marsra! A kiképzésen felkészülnek minden olyan kihívásra, amellyel szembe kell nézniük az utazás és marsi tartózkodás során. Megszerzik mindazokat az ismereteket, amelyek képessé teszik őket bármilyen esemény vagy probléma kezelésére, váratlan események vagy működési hibák elhárítására. Az elsajátított ismeretek és a megerősített készségek, képességek által igazi túlélővé válnak egy általános hiányállapottal jellemzett világban. Eközben feltalálói készséggel és okos megoldásokkal valódi Zöld mérnökökké válhatnak! A csapat megismerkedett a földi kiképzés helyszínével, az Enyo’s Cobra Nest marsi szimulációs bázissal, amely valahol az észak-afrikai sivatagban, a civilizációtól elzárt területen található. Ezen a bázison marsi körülmények vannak – oxigén, víz, élelem és egyéb erőforrás csak annyi és olyan áll rendelkezésre, ami a Marson is elérhető lesz. Miután minden csapattag űrhajós nevet választott, megismerkedtek az űrhajózás, űrkutatás történetével és azokkal a hősökkel, akiknek a nyomdokaiba lépnek, valamint felelevenítették a sikertelen Mars expedíció részleteit és tanulságait. Minden csapattag megtervezte a saját 3D űrhajós avatarját, ami kinyomtatásra kerül. Zárásként adatokat gyűjtöttek a Marsról, megismerkedtek egy leszállóegység főbb elemeivel és megrajzolták a saját leszállóegységüket, amelyet a következő alkalommal vektorizálnak és lézervágó segítségével kivágásra kerül.” Schlepp Péter, fejlesztő
„A mai nap folyamán újra elindult a projekt ami véleményem szerint az egyik legérdekesebb program: A Maker’s Red Box egy új történettel tért vissza, viszont nem a globális felmelegedésről szólt, hanem a virtuális Mars utazásról. Ma 3D terveztünk és megtudtuk hogy pontosan mi fog történni a projekt alatt. Közben egy kis-mentor tartott nekünk egy előadást arról, hogy mit kell csinálni, ha sérülést látunk. Nekem nagyon tetszett a mai nap és ez a küldetés is hasonlóan nagyon érdekes lesz, mint a tavalyi.” Szabó-Körmendi Eszter, Pécs 3-as csoport
„A finom reggeli után elkezdtük a Maker’s Red Box 2. projektjét ahol a Marson kellett populációt kiépíteni. A foglalkozáson sokat gondolkodtunk és beszélgettünk majd a Marsra leszálló gépezetet rajzoltuk le. A mai nap kifejezetten tetszett.” Fülöp Lázár, Pécs 3-as csoport
2.alkalom:„Ezen az alkalmon kipróbáltuk a 3D tervezőprogramot, megtanultuk azokat az elveket, amiket a nyomtatásnál figyelembe kell venni. A nyomtató és a szoftver bemutatása egy vezetett feladaton keresztül zajlott. Így biztosított a 3D nyomtatás nélkülözhetetlen alapjainak átadása – ilyen például az alámetszés, az áthidalások tervezése, az alátámasztás és a nyomtatáshoz használt anyag, a PLA tulajdonságai. Teszteltük az elkészített fénymérő terveket. Az előző foglalkozáson elindított nyomtatásokba beszereltük az elektronikát és forrasztottunk egy alapáramkört. A mérést multiméterekkel végeztük. Az a cél, hogy a foglalkozás végére egyértelműen különbséget tudjanak tenni a gyerekek egy opálos és egy áttetsző folyadék között. Megterveztünk a fénymérő foglalatához képest egy szinttel bonyolultabb eszközt. A cél, hogy egy víztározó tervezése során jobban megismerjék a gyerekek, hogyan kell alkalmazni a Tinkercad eszköztárát. A mintavételezés és a mérés után el lehet dönteni, hogy hová vezetik el a vizet a gravitáció segítségével. Az edény alján egy csonk található, amibe szilikoncsövet lehet csatlakoztatni. A csövet később kapuszelepeken keresztül vezetve lehet szabályozni. A kapuszelepeket micro:bit által vezérelt szervomotorok fogják hajtani.” Bálint-Orsós Andrea, mentor, Pécs 3-as csoport
3.alkalom:„A Központi Kommunikációs Rendszeren keresztül, a Mission Commandtól kapott feladatnak megfelelően megtervezett leszállópálya modellt lézervágása után tovább építettük. A feladat a jelzőfények beépítése és a protokoll szerinti felprogramozás volt helyi és távirányítási lehetőséggel. Első körben a csapat megismerkedett a világító dióda, ismertebb nevén a LED fényforrás működésével és a leszállópálya 6, erre kialakított helyére beépített 3 piros és 3 zöld fényt kibocsátó LED-et.
A következő feladat a beépített LED-ek összekötése volt, amihez lágyforrasztást használtunk. A lágyforrasztás folyamata bizonyos veszélyekkel jár, így a forrasztás megkezdése előtt a csapat tagjai munka- és balesetvédelmi oktatásban részesültek. Mivel a csapatnak nem volt előzetes forrasztási tapasztalata, így egy próbaforrasztással kezdtünk. A sikeres próba után mindenki levágta a megfelelő méretű és számú vezetéket és előkészítette forrasztásra. A forrasztás során egyrészt a LED-ek negatív lábait kötöttük, forrasztottuk össze, másrészt a piros és a zöld LED-ek pozitív lábai kerültek összekötésre. Az így összeállított leszállópályát összekötöttük a micro:bittel, amit úgy programoztunk, hogy a zöld és piros LED-eket felváltva kapcsolja fel és le, ezzel segítve a leszállóegység leszállását.” Schlepp Péter, fejlesztő
4.alkalom:
Az előrejelzéseknek megfelelően elérte a Bázist a homokvihar. A rövid, ám annál intenzívebb vihar elvonulása után felmértük milyen károk keletkeztek a létfenntartó rendszereinkben. Az ellenőrzés azt mutatta, hogy a bázis vízellátó rendszere sérült. A vízkezelő rendszer egyik szelepe az ivóvíz töltése közben a tiszta vízhez keverte a szennyvizet. A csapat a Mission Command-tól arra kapott utasítást, hogy tervezzen egy 3D nyomtatható fénymérőt amellyel helyszíni manuális mintavételezéssel vízminőséget lehet vizsgálni.
A csapat első körben megtervezte és kinyomtatta a fénymérőt, majd a kapott kapcsolási rajz alapján összeállította és összeforrasztotta az eszközt. Ezt követően különböző színű és áttetszőségű folyadékkal méréseket végzet, amelyek eredményeit rögzítette és elküldte a Mission Commandnak.
