Letűnt idők nyomában
Mindig meglep, hogy tudunk Somogynak olyan szegletébe kirándulni, ami közel van a megyeszékhelyhez, mégis titokzatos, eldugott, nem közismert, és érdemes felfedezni. Ilyen volt a szombati túránk helyszíne, Sörnyepuszta kápolnájának és öregtölgyesének, valamint a hidegéri kápolna és temető meglátogatása az idei tanév utolsó Túraklubjában.
Sörnye néhány jobb időket látott, nagy időket is megélt féltucatnyi lakóházból áll, ahol a lakók emberfeletti igyekezettel próbálják élhetővé, lakhatóvá, szebbé tenni otthonaikat. Elgondolkodtató volt számunkra, vajon milyen eséllyel indul egy gyermek ebből a környezetből, ahonnan egy busz megy reggel és egy busz érkezik délután Kaposvárról. Bizonyára a gyönyörű természeti környezet sok mindenért kárpótolja az itt élőket, mégis, mintha sokkal több nehézséggel kellene megküzdeniük a méltó körülményekért: mint például a munkahelyre, vagy csak egy orvosi ellátáshoz való eljutás kérdésében, a szórakozás lehetősége kortársainknak, de megoldatlan gondot jelenthet egy színházlátogatás is. Elgondolkodtató példák voltak hát nekünk más emberek nem igazán fényes életkörülményei, de a környék természeti szépsége lenyűgöző volt.
A kicsiny falu mellett egy majd ezeréves kápolna volt első állomásunk, amelyet az időjárás viszontagságai és az erre járók kikezdtek. Varga Máté fejlesztőnk a tőle megszokott mindentudással és igényességgel mesélte el a hely történetét, amit megint nagy érdeklődéssel hallgattunk végig. A sörnyepusztai kápolnától a hidegéri túraútvonal most mezőn, réten, árnyas erdei úton vezetett, a könnyű terep lehetőséget adott a nagy beszélgetésekre, rengeteg nevetésre, önfeledten jó hangulat uralkodott a kaposvári Túraklub fáradhatatlan csapatán. Útközben az egykoron volt Újsörnye település természet által visszavett maradványai mellett mentünk el. Alig fél évszázada virágzó település volt itt, de a történelem viharzónai miatt gyorsan néptelenedett el a település. Ma már egy-egy halom föld, a töretlenül növekedő kerti virágok jelzik: hahó, vándor, itt emberek éltek!
Mindannyiunkat meglepett az erdőszélen megbújó hófehér hidegéri kiskápolna szépsége; a körülötte lévő öreg temető érintetlensége. Költőien borította be a moha és a borostyán az elhunytak neveit és sírjait, egykor éltek élettörténeteit képzeltük el a borostyánnal befuttatott sírok között nézelődve. Furcsa érzés volt megélni, ahogyan a természet átszövi a múltat, s visszaköveteli a magáét. Máté elmondta azt is, hogy nemrégiben egy családfakutatás során derült ki, hogy ükapja is itt nyugszik.
Túranapunkon még egy, Sörnyepuszta melletti régi tölgyest is megnéztünk, egy kastélypark ékkövei voltak régen. Ma csak a többszázéves fák várják az erre kirándulókat. Nem hagytuk ki a falu határában fekvő halastavat sem, amelyen ottjártunkkor hattyúk és horgászok osztoztak.
A kirándulás a szomszédfaluban, mentorunknál végződött, aki (meglepetés) palacsintapartira hívott minket. Míg a finomságot a velünk tartó anyukák készítették, mi az asztalt körbe ülve egymást túlkiabálva próbáltuk megfejteni egymásnak adott barkochba feladványainkat.
S ha már egy barokk templom tövében lévő játszótéren eszegettünk, szellemi táplálékként nem hagytuk ki megismerni az épület történetét, melyet természetesen Máté prezentált. Többen nem láttunk még templom alatt meghúzódó kriptákat, de az oratóriumában található kiállítás régi könyvei, kegytárgyai, miseruhái is érdekesség volt számunkra.
Két dologban állapodtunk meg a túra végén: mikor találkozunk az éjszakai társasjáték partira Vincze Daniéknál;
illetve abban, hogy a következő év projektjéhez kapcsolódóan – Somogy vizei – merre vesszük utunkat.
A túra képei a galériában tekinthetők meg.
Pretz Jázmin és Sipos Levente
Az idősebb csányis diákok már jártak Somogysárdon és környékén, azonban a kisebbek még nem, így jött az ötlet, hogy az évzáró túranapon mutassunk meg néhány Sárd környéki érdekességet. Bízunk benne, hogy a megtekintett történelmi és természeti látnivalók, nem csak nekünk, lelkes lokálpatriótáknak fontosak, hanem mások is érdemesnek tartják arra, hogy felkeressék őket. Az időjárás kegyes volt hozzánk, hogy megtegyük a majd kilenc kilométeres távot, és ma – kivételesen – szintkülönbségeket sem kellett leküzdeni, azonban a növényzet burjánzása miatt két helyszínt sajnos most ki kellett hagyni a programból. Így a Sörnyepusztai földvárról és a Somssich-mauzóleum romjairól mesélni tudtam, illetve pár fotóval érzékeltettem, hogyan múlik el a világ dicsősége. A túra, a szokásokhoz híven jó hangulatban telt, és mind gyerekek, mind szülők jól érezték magukat, és a változatos látnivalók között mindenki találhatott kedvére valót.
Varga Máté, fejlesztő