Leonardo Mohácson
AIESEC önkéntesünk Costa Ricából, Leonardo
November 19.: A mai nap különleges volt, egyszerre boldog és egy kicsit szomorú is. Az utolsó napom a Csányi Alapítványnál ugyanúgy kezdődött, mint a többi: behoztuk a gyerekeket és volt lehetőségünk egy kicsit focizni és kosarazni. Ezután az angolórákon vettem részt, ahol a kicsikkel és a nagyokkal is sok játékos feladatot oldottunk meg miközben angolul beszélgettünk. Végül elérkezett a búcsú pillanata. Nagyon kedves kis meglepetéseket készítettek nekem a csoportok, hálás vagyok nekik és örökké őrizni fogom ezeket az ajándékokat.
Nagyszerű zárása volt ez az Alapítványnál töltött 6 hetemnek boldog vagyok és remélem sokat tudtam adni a diákoknak. Tovább utazok, de előtte szeretném megköszönni mindenkinek, aki velem volt ezen a csodálatos utazáson.
November 18.: Nehezen tudom elhinni, hogy holnap már az utolsó napomat töltöm az Alapítványnál. Próbálom kiélvezni minden percét az ittlétemnek, amennyire csak lehet. Korán indult a mai napom is, mert már az elő órát is én tartottam a Mohácsi Brodarics Általános Iskolában.
Összesen négy órán vettem részt 11 és 14 év közötti gyerekek társaságában, akik nagyon élvezték a videókat, képeket amiket országomról mutattam. Sokat kérdeztek rólam és Costa Ricáról is. Később volt lehetőségem teázás közben beszélgetni a tanárokkal.
A délutánt a csányis gyerekekkel tölthettem és mivel nagyszerű időnk volt sétáltunk egy nagyot Mohácson. Közösen bevásároltunk néhány dolgot a holnapi napra, amire mentálisan is fel kell készülnöm : ez lesz az utolsó…
November 17.: A mai napon a Mohácsi Kisfaludy Károly Gimnáziumban tartottam előadásokat 17 és 19 év közötti gyerekeknek. Összesen több mint 60 diák hallgatott meg: meséltem nekik magamról és természetesen az országomról. Tetszett nekik, hogy Costa Ricának nincs hadserege, illetve hogy milyen sokat teszünk azért, hogy megőrizzük természetünk épségét. Az előadásom végén többen odajöttek hozzám és még sok kérdést tettek fel, nagyon örültem.
Délután az Alapítvány operatív igazgatójával dr. Radoszáv Milkóssal közösen megnéztük az épülő Közösségi Házat. Nagyon szépen haladnak és remélem egyik nap ellátogathatok még ide, amikor már teljesen kész lesz.
November 16.: Miután a Costa Ricai válogatott 4-0 arányban legyőzte tegnap az Egyesült Államokat, nagyon jó kedvűen ébredtem. Úszás után a Történelmi Emlékparkot néztük meg. A magyar történelem szempontjából nagy jelentőséggel bíró helyszín különleges hangulatú volt és fontosnak tartottam, hogy elmenjünk erre a helyre, köszönöm az Alapítványnak a lehetőséget.
Miközben vásároltunk a gyerekeknek, eszembe jutott, hogy csinálhatnék nekik „quesadillas”-t ami egész Latin Amerikában hagyományos ételnek számít. Így nekiálltam. Nagyon ízlett nekik, és az összes elfogyott! 🙂
November 15.: Remek hétvégém volt! Vasárnap Erika családjánál ebédeltem egy nagyon jót, majd Budapestre látogattam és már el is kezdődött az utolsó hetem az Alapítványnál.
Készítettem egy keresztrejtvényt a gyerekeknek, amit a délutáni angolórák során oldottak meg. Costa Ricával kapcsolatos szavakat, kifejezéseket kellett megtalálniuk és nagyon tetszett nekik, sokat tanultak az országomról. Később beszélgettünk és még jobban megismertük egymást a diákokkal.
A foglalkozások után hazavittük őket, amit nagyon élvezek, mert mindig jó látni Mohács környező falvait.
November 12.: Ma is korán reggel kellet indulni a gyerekekért. Erikával kompoztunk át Újmohácsra, hogy elhozzuk a szigeti diákokat is. Nagyszerű élmény volt látni a Duna másik oldalán lévő városrészt. A Nyelvi Verseny második fordulójának megírása után előadást tarthattam először Gergő, majd Erika csoportjának.
Sok remek kérdést tettek fel az országomról és örömmel válaszoltam nekik. Jó volt látni, hogy tetszik nekik Costa Rica. Hosszú, de nagyon jó napom volt!
November 11.: A napomat a most már szokásosnak mondható úszással kezdtem. Később a Mohácsi Busóudvarba látogattunk, ahol az igazgató a Busójárásról mesélt és megmutatta hogyan kell maszkot faragni. Remélem egy nap eljutok erre a nagyszerű fesztiválra.
Délután a diákokkal kártyáztam, mutattunk egymásnak spanyol, illetve magyar zenéket és megtanították nekem a magyar számokat egytől tízig. Nagyon jó tanároknak bizonyultak, élveztem a velük töltött időt.
November 10.: Korán reggel indultunk Budapestre, mentori értekezletre. Örülök, hogy megismerhettem Csányi Erikát, az Alapítvány Kuratóriumának elnökét, aki nagyon kedves és közvetlen volt velünk. Jó volt újra látni a többi mentort. Elisával és Rolival a Margit-szigetre mentünk, ahol bár kicsit hideg volt, de csodálatos látvány fogadott minket. Ezután elsétáltunk a Szent István Bazilikához, ahol a Panoráma kilátóból gyönyörű képeket készíthettem a városról. A finom ebéd után a pesti egyetemistákkal találkozhattam. Kivételes lehetőségem adódott részt venni rádióműsorukban, ahol az egyetemisták interjút készítettek velem a Csalaphang keretén belül. A magyarországi élményeimről és az Alapítványban végzett munkámról tettek fel izgalmas kérdéseket. Élveztem a Budapesten töltött napot!
November 9.: A mai napon a Mohácsi uszodát is meglátogattam. Úgy látom, Magyarországon van lehetősége az embereknek az úszáshoz és vicces volt látni, hogy itt 32 méter hosszú a medence nem 25 vagy 50. Jó volt újból vízben lenni.
Megnéztem a Mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeumot is, ahol a város és az itt élő nemzetiségek történelméről valamint a Busójárásról hallhattam sokat. Miután behoztuk a gyerekeket a foglalkozásokra, részt vettem a német órán, ahol a német mellett egy kis spanyolt is tanultunk. A diákok mindent ügyesen elismételtek és sokat tanultak. Pompás napom volt.
November 8.: Ma volt az első „igazi” napom Mohácson: Gergővel elmentünk a gyerekekért és nagyon jó volt látni ezeket a kis falvakat ahol a diákok laknak. Útközben volt időnk és megnéztük a II. Lajos emlékművet. Ezután jött ez első óra és az első előadásom, ami tudtam, hogy nem lesz egyszerű. Ezen a környéken a legtöbb diák németet tanul, de az angol tanár segítségével játék közben mutatkozott be nekem mindenki angol nyelven. Nagyon tetszett nekik az előadásom és a videók Costa Ricáról. Sok kérdésük volt és érdeklődtek az országom iránt. Nagyon szeretem az ilyen pillanatokat, amikor mindenki nyitott és sok mindent elmesélhetünk egymásnak az országainkról. Nagyszerű volt az első nap.
November 7.: Ma volt az első napom Mohácson. Találkoztam Gergővel, hogy megmutassa nekem egy kicsit a várost. A főtéren sétáltunk, megnéztük a jelenlegi és az épülő új Közösségi Házat is – mindkettő nagyon szép. A város egyik emlékművének megtekintése után ebédeltünk és találkoztunk Annamárival a kávézóban. A napot egy sétával zártuk a Duna mentén. Nagyon jól éreztem magam, már most szeretem ezt a várost.
November 6.: El jött az ideje, hogy kiköltözzem a Kaposvári Közösségi Házból. Renáta vitt el Pécsre, ahol először meglátogattuk a Zsolnay múzeumot. Aztán az egyik mohácsi mentorral, Gergővel ebédeltünk közösen. Később megmutatta nekünk a város nevezetességeit, mint például a székesegyházat, a nagy falat és elmentünk egy kilátóhoz is ahonnan beláttuk az egész várost. Elképesztően jó nap volt a mai. Aztán búcsút vetünk Renátától és tovább mentünk Mohácsra, ahol először kicsit körbe vezettek, majd elmentünk a szállásomra. Most megint nagyon izgatott vagyok a gyerekekkel való első találkozás miatt és várom, hogy bemutathassam nekik a szülőhazám.
November 5.: A mai nap volt a búcsú napja a kaposvári gyerekektől. Először csatlakoztam egy dráma órához, ahol közösen játszottunk a gyerekekkel. Fantasztikus volt. Sasa csoportja készült nekem egy búcsú műsorral, nagyon szép dolgokat mondtak. Nagyon jól esett, de egyben szomorú is voltam, hogy el kell köszönnöm. Búcsú ajándékot is kaptam. Készítettek nekem egy könyvet, ami tele volt képekkel és kicsi üzenetekkel magyarul és angolul egyaránt. Nagyon örültem neki. Később Barnabással elmentünk meginni egy búcsú italt.
November 4.: Ma is részt vettem a gyerekekkel az ECDL táborukon. A számítógépes alapismereteket sajátították el, mint például a RAM és GB fogalmai. Mindenki nagyon koncentrált a feladatok helyes megoldása érdekében. Remélem ügyesen vették a vizsga akadályait is. Délután elmentünk Közép-Európa legnagyobb tavához a Balatonhoz. Minden tökéletes volt csak kicsit hideg és szeles volt az időjárás. Ennek ellenére hatalmas élmény volt számomra et a kirándulás. A tó és a kilátás egyszerűen lenyűgöző volt.
Október 30-november 3.: A hosszú hétvégét Horvátországban töltöttem. Meglátogattam a fővárost és egy csodálatos nemzeti parkot, ami tele volt tavakkal és vízesésekkel. Nagyon nagy élmény volt számomra felfedezni egy újabb országot és újabb embereket. A természethez való közelség jó alkalom volt arra, hogy át tudjam gondolni, mennyi remek élményen mentem eddig keresztül Kaposvárra visszatérni felemelő érzés volt. Úgy éreztem újra otthon vagyok. Részt vettem a gyerekek ECDL vizsgára való felkészülésén, ahol ők nagyon aktívak és viccesek voltak, de emellett legfőképp hasznosan töltötték az időt a felkészüléssel.
Október 29.: A mai napon megrendezésre kerül az összes Közösségi Ház részvételével az idei tanév első Focibajnoksága. Jó volt látni azt a sok izgatott magyar gyereket. Mindegyikük nagyon tehetséges volt ebben a sportban, így nagyon élvezetessé tették a játékot számunkra is, akik a kispadról szurkoltunk. Miután vége lett a megmérettetéseknek a kaposvári Közösségi Házban megrendezett Halloween partyn vettem részt és remekül éreztem magam közöttük. Most viszont én is felkészülök a hosszú hétvégére.
Október 28.: A Kaposvári Egyetem látogatásával kezdődött a napom. Egy Indiából érkezett PhD hallgató körbe vezetett mindet az egész kampusz területén. Nagyon élveztem az egyetem légkörét és az indiai kultúrába is betekintést nyerhettem. Aztán elmentünk a Desedához, aminek eszméletlen szép a környezete, azzal a temérdek sok színpompás fával a partján. Végezetül részt vettem egy Halloween partyn, ahol dekorációkat készítettünk. Jó volt látni, hogy mennyi kreativitás rejtőzik a gyerekekben.
Október 27.: Izgalmas kis nap volt a mai. Reggel ellátogattam Kaposvár egyik középiskolájába és meglepetés: spanyol óra volt. 15 gyerekkel megosztottam szülőhazám rejtelmeit méghozzá spanyolul. Nagyon jó érzés volt egy hónap után ismét spanyolul beszélni. Mivel alapfokú ismeretekkel rendelkeznek egy kicsit nehéz volt nekik megérteni a spanyolom (főleg hogy latin amerikai), de aztán amikor már kezdtek belerázódni, ügyesen részt vettek a kommunikációban. Ebéd után jött a következő kihívás, a legnagyobb létszámú közönséggel eddigi életemben. 53 gyerek egy teremben. Remek érzés volt ennyi emberre hatással lenni mindössze 45 perc leforgása alatt. Lehetőségem adódott őket is meghallgatni a személyes prezentációm során. A nap zárásaként egy rádió interjút készítettek velem a kaposvári Csalaphang diákjai, ami nagyon nagy élmény volt számomra és szerintem számukra is. Nagyon remek munkát végeztek annak ellenére, hogy sokuknak ez volt az első adása. Rendkívül jó kérdéseket kaptam.
Október 26.: Negyedik nap Kaposváron. Ma angol órával kezdtem két kaposvári csoportnál, akik 13 és 15 év közöttiek voltak. Egy kellemes bemutatkozás követően különféle játékokat játszottunk, amiket nagyon élveztek a gyerekek. Aztán én is bemutatkoztam nekik és megismertettem velük Costa Rica szépségét. Olyan jó volt hallani, hogy az egyik tanuló tudta, hogy hol is található szülőhazám. A beszélgetés után egy vicces kincsvadászatra invitáltam a gyerekeket, amiben különféle elrejtett válaszokat kellett megtalálniuk a Közösségi Házban Costa Rica-ról. Végül eljött a magyar ízek ideje. Rétest készítettünk közösen, amiben én is segítettem a két nagyon kedves önkéntes anyukának. Rendkívül finom volt és nagyon örülök, hogy ezt a kulturális élményt megosztották velem.
Október 25.: Budapestről visszatérve egy rövid és kellemes utazás után megtartottam az első órámat a gyerekeknek Kaposváron. Tizenegy 10 és 12 év közötti gyerek volt a csoportban. Azt kell, hogy mondjam, hogy elég nehéz dolgom volt velük, hiszen ők még csak kezdő szinten vannak angolból és voltak páran köztük, akik idegen nyelvként a németet tanulják. Néhány vicces játékot követően, viszont megnyíltak és már kérdezgettek is. Nagyon tetszett nekik az előadásom és nagy érdeklődéssel voltak Costa Rica iránt is. Szép és kihívásokkal teli első benyomásokat szereztem Kaposváron.
Kaposvár, október 23: Megérkezett a kaposvári Közösségi Házba Leonardo, costa ricai önkéntesünk. Az elmúlt két hetet a szegedi közösségben töltötte. Alapítványunk honlapjáról mi is figyelemmel kísértük a gyönyörű alföldi városban töltött programját. Kaposváron mi is hasonlóan izgalmas foglalkozásokkal készültünk és hasonlóan nagy izgalommal várjuk, hogy ő is bemutatkozzon nekünk, általa ismerjük meg egzotikus, távoli országát, és mindennapjait. Az első közös délutánunkon, a gyönyörű őszi vasárnapi délután megmutattuk a Közösségi Házunkat, és annak szűkebb-tágabb környezetét. Nagyot sétáltunk a belvárosban, s hasznos információkkal igyekeztünk önkéntesünk ittlétét megkönnyíteni. Mindketten nagyon várjuk már az első közös fejlesztőórákat és gazdagító programokat. Nyári Dávid Kaposvár 2.
Október 22.: Az utolsó nap Szegeden. Szomorúan indult a nap, mert holnap el kell utaznom Szegedről és magam mögött hagyni ezt a szép várost és az itteni kedves embereket. Délelőtt a fejlesztőórákon vettem részt, majd egy magyar teszt megírásában is részt vettem a legkisebbekkel. Ebéd után pedig a hétfőn elkezdett Pompeji kiállításra mentünk vissza Péterrel és a csoportja néhány tagjával, hogy a kimaradt részeket is meg tudjuk nézni. Igazán kellemes volt Péterrel és a csoportjával tölteni a délutánt.
Október 21.: Ma volt az utolsó angolórám a szegedi csoportok egyikével. Tíz 17 éves középhaladó angolos csoporttal együtt beszélgettünk igen sok mindenről.
Kellemes élmény volt ezzel a csoporttal is megosztani sok érdekes dolgot az országomról és hogy milyen különbségek és hasonlóságokat vélnek felfedezni a Magyarország és Costa Rica között. Az is nagyon jó érzés volt, ahogy a gyerekek igyekeztek minél jobb angolossággal beszélgetni és kifejezni magukat.
Október 20.: Ma ismét abban a szerencsés megtiszteltetésben lehetett részem, hogy a közeli Karolina Gimnáziumban tarthassak órát a gyerekeknek. Ez alkalommal már 100 13 és 17 év közötti gyerek volt kíváncsi rám és a bemutató órámra.
Igazai kihívás volt 6 órát megtartani egy nap, de ugyanakkor nagyon jó élmény volt, hogy újabb érdeklődőkkel oszthattam meg Costa Rica mibenlétét. Az egyik órán a tanárnak kellett “kimenekíteni” az óra végén, mert olyan sok kérdés merült fel a gyerekekben, amikre szívesen válaszoltam, de így is épp csak beértünk a következő órára. Egy másik órán még csocsóztunk is. Nagyon jó élmény volt!
Délután pedig az Alapítványnál vette kezdetét a természetbúvár klub a kicsikkel és pár idősebb diákkal, amit Péter tartott. A kerti tavat halásztuk le. Kiszedtük az összes halat és egy nagy békát is a tóból, megmértük a súlyukat és a hosszukat, hogy lássák a gyerekek mennyit nőttek tavalyhoz képest. Ezután a fagyérzékeny példányokat a házban helyeztük biztos helyre, a többi halat pedig a tóba visszaeresztettük. Igazán élménydús és mozgalmas volt a mai nap.
Október 19. Egy új iskola került ma terítékre, a Tömörkény István Gimnázium. Be kell vallanom, hogy nem volt egyszerű motiválni ezeket a 16-18 év közötti kamaszokat. Kicsit nehezen indult el közöttünk a kommunikáció, de utána egyre jobban bemelegedett mindenki és az óra végére egészen jó hangulat alakult ki, hiszen elkezdtek kérdezni és számos új dolog derült ki mindkét országról. Ma is egy új tapasztalattal gazdagodhattam a gyerekekkel együtt.
A nap vége felé Piroska csoportjával elmentünk a ParaParkba. Ez egy kihívásokkal teli szobák sorozata, ahol meg kell találni a kiutat sok-sok feladat megoldásával, és a rávezető apró jelek felkutatásával. Kihívásokkal teli, de mégis vicces nap volt a mai.
Október 18. Nagy kihívás volt ez a nap. A Karolina Gimnáziumban tartottam angolórákat négy osztálynak. Délelőtt 10 és délután 2 között különböző korosztályú gyerekekkel volt bemutató órám, ahol különböző módszerekkel és játékokkal ismerkedhettünk meg egymással. Az előadás utáni kérdések, ki mennyire ismeri Costa Ricát végül kiscsoportos munkavégzésben értek véget. Nagyszerű érzés volt megtapasztalni, hogy mennyire érdeklődnek az országom és kultúrám iránt, nagyon sok kérdést, nagyon sok kedvességet és érdeklődést tapasztaltam.
Ami igazán megfogott az az, hogy mennyire érdeklődőek az itteni gyerekek a természet iránt. Tudatában vannak annak, hogy nagyon sokat kell tenni a természet megóvásáért nem csak a nagyvilágban, de helyi szinten is. Ez a pozitív hozzáállás nagyon boldoggá tett, hogy a jövő generációja ilyen fontosnak tartja a környezet megóvását. Az óra végén természetesen nem maradhatott le a szelfi készítés sem.
Ezt követően Zoli csoportjának órája következett. Az órát nem a tanteremben, hanem a városban tartottuk meg több, különböző helyszínen. Minden egyes ponton, ahol valami szegedi nevezetesség volt látható, a gyerekek hármas csoportokban tartottak bemutatót az adott nevezetességről, mint például az Alsóvárosi Mátyás templom, a Szent-Györgyi Albert emlékszobor, a Móra Múzeum, a Halászcsárda vagy a Dóm. Nagyon jó volt látni, ahogy mindenki igyekezett a legtöbbet és a legjobban megmutatni a városból. Persze emellett én is sokat tanultam tőlük.
Október 17. A mai napot Péter csoportjával töltöttem, akik a szegedi Móra Ferenc múzeumba vittek el a Pompeji kiállításra. A csoporttal együtt néztük végig nem csak a múzeum ezen részét, hanem a többit is. Sokat beszélgettünk a gyerekekkel és a város történelméből is egyre több mindent megtanulhattam.
Október 16. Reggel fél tízkor jött értem Zoli, hogy felvegyünk pár gyereket, akikkel a mai napot az Aquapolisban töltöttük. A hely nem volt új a számomra, hiszen esténként ide szoktam eljönni úszni. A legfiatalabb csoport többi tagjával a főbejárat előtt találkoztunk ismét. Gyorsan megvettük a jegyeket, majd egy rövid eligazítás után csobbanhattunk is a vízbe. Jelentkezőből nem volt hiány, akik körbevezettek az épületben, megmutatták a leghosszabb csúszdákat és persze ki is próbáltuk őket. Rövid ebédszünet után inkább a labdázásé és a csendes fürdőzésé volt a főszerep, de persze a bátrabbakkal ismét birtokba vehettük a csúszdákat. Nagyon kellemesen telt a nap, de fárasztó is volt egyben a sok mozgás miatt. Mikor végeztünk elköszöntem a gyerekektől, néhányukat hazavittük és ezzel a programmal véget is ért az első önkéntes hetem Szegeden.
Október 15. Sajnos ezen a szombati napon iskola volt a gyerekeknek ezért Zolival ketten mentünk el megnézni az Agórában az informatikai múzeumot. Nagyon örültem ennek a lehetőségnek, hiszen az informatika a munkám, ehhez értek a legjobban. A kiállításon a kezdetektől fogva a legmodernebb számítógépeken át mindent meglehetett tudni a gépek evolúciójáról. Egy külön teremben pedig a pár évvel ezelőtti, ma már réginek tűnő számítógépes játékokkal lehetett játszani. Az Agóra után megebédeltünk majd egy kis spanyolórát tartottam, késő délután pedig magam fedeztem fel a várost, kihasználva a kellemes októberi időt.
Október 14. Igencsak mozgalmas nap volt a mai. Nem csak amiatt mert ma ismét találkozhattam a legfiatalabb csoport tagjaival, hanem egy újabb csoporttal is megismerkedhettem. Ismét angol órán mutathattam be Costa Ricát és megismertem a haladó angolos csoportot is. Óra előtt alkalmam nyílt beszélgetni a gyerekekkel és nem csak angolul, hanem spanyolul is. Az órát egy ki mit tud játékkal kezdtük, majd a prezentáció során különböző témákat beszéltünk át a gyerekekkel. Mindenki nagyon érdeklődő volt és sok kérdést is kaptam az óra során. Később, az óra után is sokáig folytattuk a beszélgetést.
Október 13. A mai nap merőben eltért az eddigiektől. Jó korán, reggel 6-kor, kellett kelni, hogy elutazzunk a csodás Budapestre, ahol az Alapítvány kollégáival találkozunk. Nagyon izgatott voltam emiatt. Egy kellemes épülethez érkeztünk meg a Budai hegyekbe, ahol az Alapítvány központja van. Itt megismerkedhettem az operatív igazgatóval, a gazdasági igazgatóval, az iroda munkatársaival és a többi Közösségi Ház mentoraival is. Mindenki nagyon kedvesen fogadott.
Ezen felült találkoztam Elisával is, aki Olaszországból érkezett AIESEC önkéntesként dolgozni akárcsak én. Jó volt találkozni valakivel, aki hasonló szolgálatot teljesít. Az Alapítvány három egyetemista tanulójával is találkoztunk, akik elvittek minket egy kirándulásra Budapesten. Nagyon jól éreztük magunkat, bár nem egy helyről származunk, de mégis sok közös van bennünk.
Igazán nagy élmény volt a mai nap, de már a holnapra koncentrálok, amikor egy másik csoporttal fogok találkozni a szegedi házban. Még mindig ugyanolyan izgatottsággal várom a találkozást, mint kedden.
Október 12. A mai nap rövidebb volt a többinél, ezért éltem a lehetőséggel és felfedeztem a várost. Most először ültem kíséret nélkül villamosra és elmentem a városi uszodába is úszni egyet. A finom ebéd után visszamentem a közösségi házba, ahol találkozhattam Annával, a 2-es csoport egyik tagjával, aki a felsőfokú nyelvvizsgájára készül éppen. Jó volt hallgatni az élménybeszámolóját a hétvégi szerbiai fotós kirándulásról. Én is megosztottam vele utazásaim során szerzett tapasztalataimat. Persze nem csak angolul, de spanyolul is gyakoroltunk egy kicsit. Már nagyon várom a holnapi napot, amikor Budapestre utazunk egy megbeszélésre és találkozhatok az Alapítvány többi kollégájával.
Október 11. Ma volt a nap, az első nap, amikor személyesen is találkoztam a gyerekekkel. Nagyon izgatott voltam és egy kicsit ideges is, milyen lesz az első találkozás.
Zolival elmentünk az iskolák elé a gyerekekért. Kicsit szégyenlősek voltak eleinte, de amint a focira terelődött a szó, megtört a jég. Amikor visszaértünk a közösségi házba, a többi gyerekkel is elkezdtünk beszélgetni a technológiáról és a végén vicces videókat mutattak nekem és szinte az összes gyerek a telefonom képernyője körül nyüzsgött. Majd elkezdődött az óra. Először egy gyors kis játékkal kezdtünk, a “kő, papír, olló” játékot szerencsére mindenhol ismerik majd mindenkinek be kellett mutatkoznia és elmondani mit szeret csinálni szabadidejében és mi a kedvenc sportja.Az óra közepe fele sor került az országom bemutatására. Voltak kérdések én pedig a két ország közti különbségekről faggattam a gyerekeket. Sokat beszélgettünk az árakról, a természetről, a hadseregről. Mindez nagyon gazdagító volt a számomra, hogy megtudtam milyen gondolatok is vannak a gyerekek fejeiben.
Az óra után négy fiú megkért, hogy focizzak velük. Természetesen igent mondtam és nagyon jól éreztük magunkat. Már alig várom a következő alkalmat, hogy ők mutassák be nekem a városukat.
Október 10. Hétfőn egy városnéző túrára mentünk el és megismerhettem a szegedi két hét részletes programját is. Átbeszéltük az első hetet, hogy miben lehetek a szegedi gyerekek segítségére. Ez a beszélgetés csak megerősítette bennem az érzést, hogy jó helyen vagyok. Természetesen körbenéztünk a városban, megismerkedtem a helyi tömegközlekedéssel, a fontosabb helyekkel és Szeged nevezetességeivel. Nagyon tetszett a város hangulata, épületei és a szép őszi idő.
Október 9. 17 órányi repülőút és három átszállás után át az Atlanti-óceánon és Európán, négy nappal ezelőtt végre megérkeztem a gyönyörű Magyarországra. Habár 4 nap nem elég, hogy teljesen megismerjem Budapest, az ország történelmét és nevezetességei, illetve az itteni embereket, így is egy átfogó képet kaptam az országról, a kultúrájáról és a magyar emberekről. Budapesten egy kicsit hideg és szeles idő fogadott, így sikerült megfáznom, de mindezek ellenére megérte.
Később a nap folyamán találkoztam Judittal a Csányi Alapítványtól, aki itt tartózkodásom alatt segíti a munkámat. Vele utaztam le Szegedre, az első városba, ahol önkéntesként fogok tevékenykedni. Út közben sokat beszélgettünk és még jobban megismerhettem az Alapítványt és az itt folyó munka összetettségét. Kora délután érkeztünk meg a szegedi közösségi házba, ahol találkoztam az egyik szegedi mentorral, Zolival. Kedvesen fogadott minket, megmutatta a házat, hol milyen programok és órák szoktak lenni a gyerekekkel, aminek most már én is részese leszek. Boldog és izgatott is voltam egyszerre az élménytől és különösen attól, hogy hamarosan találkozni fogok a gyerekekkel is.