Lehalászat Leoval
A szegedi Közösségi Házban már hagyománynak számít, hogy a zord téli napok előtt a kerti tavunkban lévő halainkat a Közösségi Házba akváriumokba helyezzük el, azzal a céllal, hogy átvészeljék a telet. Ez idő alatt a Közösségi Házba a szokásos évi megfigyeléseket végezzünk rajtunk. Ez alkalommal Leonardót a Costa Rica-i önkéntesünket is bevontuk a lehalászat élményeibe.
Már hetek óta nagy a nyüzsgés a kistavunkban, a benne lévő halaink folyamatosan túrják az iszapot, keresetik az élelmet, hogy megfelelő tápanyag raktározással készüljenek fel a télre. Ilyenkor szoktuk mindig megbolygatni egy kicsit az életüket. A kistavunkat a hideg előtt mindig lehalásszuk.
Az idei évben azonban nem csak a halainkról, hanem az őket tápláló gilisztákról is gondoskodni kellett, mert a gilisztafarmunk sem nyújt megfelelő biztonságot a nagyobb példányok számára a faggyal szemben. A Természetbúvár Klub tagjaival így a gilisztafarmunkban lévő állatokat válogattuk szét először méret szerint, és a nagyobb példányokat a Közösségi Ház pincéjébe helyeztük el télre.
Miközben a gilisztákat válogatta néhány szorgos természetbúvár, addig a többiek a kistó vizét szűrte le halak után kutatva. Idén a tó tápanyagokban gazdag vizét a kiskertünk és a virágoskertbe öntöttük, ezzel is növelve a tápanyagbevitelt a tavaszi ültetésekhez.
A lehalászat nagy meglepetést okozott, rengeteg kis kárászunk született az idén, és a jó táplálás eredményeként kövér kis halakat sikerült kihalásznunk.
Sajnos a három tavasszal kihelyezett Koi pontyunk közül csak egyet, a sárga színűt találtuk meg. Valószínű ez a példány jobban bírja az extenzív nevelési formát, mint pöttyös társai, így a bent lévő szintén sárga színű társa mellé helyeztük el az elkövetkező pár hónapra, ahol csak élő „csemegéket” fognak kapni tavaszig, és reményeink szerint egy-két évben belül már az utódaikat is letudjuk halászni.
A lehalászat után a kárászainkat külön válogattuk, a nagyobb erősebb példányokat a tóban hagytuk, a kisebb példányokat az aranyhalainkkal téliesítettük a Közösségi Házban. Nagy példányból idén 29 egyedet, kis példányból összesen 13 egyedet találtunk.
A nap fénypontja számunkra a békánk megtalálása és kifogása volt, a tóban nevelkedő kecskebékánk hatalmas méretűre nőtt és rögtön a „halászok” és Leo kedvence lett. Szorgos önkéntes kétéltűnk már négy éve él a Közösségi Ház udvarán és fogyassza a kertben lévő legyeket, szúnyogokat ezzel is csökkentve a számukat a Közösségi Házban.
Természetbúvár Klub, Szeged 2-es és 3-as csoport