Kreatív írás Szentesen
„Egy rendkívüli tanévet zártunk egy rendkívüli táborral, ahol az írásé volt a főszerep. A szentesi Közösségi Ház hűvös falai között délelőttönként koponyabéli utazásokat tettünk, miközben a délutánokat inspirációvadászattal töltöttük: filmnézés, piknik a Kurca parton, olvasás-órák és múzeumlátogatás, de talán a legfelejthetetlenebb emlékek két rettentő bölcs személyhez köthetők:
Szerda délután Szabó Csabánál jártunk, aki a szentesi határban egy biokertet dédelget nyaranta, telente pedig visszahúzódik a műhelyébe, ahol a lelkületét veti hol papírra, hol installációkba. Egy kínai zöldtea-szertartás keretein belül mindenki batyuját megtömte a legfontosabb útravalóval: a tapasztalataival és elmélkedéseivel erről a végtelen dologról, amit ÉLETnek hívunk.
A táborzárást Bauer Barbara koronázta meg: lehetőségünk nyílt Zoom-on keresztül beszélgetni vele, és inspiráló szavaival és történeteivel mindenki fülében örökre elültette a bogarat: írni nemcsak lehet, hanem kell, szükséges is. Az ember élete történetek elmesélése. Számos regénye közül A fényfestő, A fekete rózsa, A leggazdagabb árva és a legújabb regénye, Most élsz címmel még sokáig utunkon fog kísérni – és innen, a virtuális térből (izgatottan integetve) kívánjuk a mielőbbi viszontlátást. 😊” Járay Bianka, Pécs 2-es csoport, szekcióvezető, Eötvös Lóránd Tudományegyetem, anglisztika szakos hallgató
A táborról készült képek a GALÉRIÁBAN tekinthetők meg.
Most pedig -a teljesség igénye nélkül- a tábor az igazi főszereplők szemszögéből: Jöjjenek az Írók!
1.nap
Verőfényes napsütéssel és több órás utazással a hátunk mögött értünk szállásunkra, a tiszta és rendezett szentesi Közösségi Házba. Rögvest egymás nyakába ugrottunk, nagyon hiányzott a társaság és az intenzív írás.
2.nap
Jegyzet: A csapatunk felsorakozott a fronton, megkezdtük a hadműveletet. Délre már minden közlegény legalább 3 alkotással büszkélkedhetett. Egy közeli étteremben ünnepeltük meg a sikeres missziót. A délutánt olvasó órával és filmnézéssel gazdagítottuk. Párszor sortüzet indítottunk és újabb sorok kerültek megírásra. A napot Kurca menti piknikezéssel zártuk, a hadellátmányról magunk gondoskodtunk.
3.nap
Elragadó a kert nagy jurtával,
Kedves, otthonos hangulatával.
Harmadik napunkon
Biokertet látogattunk.
Szentes mellett találtuk,
Minden mi ott van, organikus.
Szabó Csaba vendégül látott,
Minden szavát ittuk, lelkünk lángolt.
Mesélt az életéről, az életről,
Bízik hogy a jövő elérhető.
Teáztunk és verseltünk,
Kár, hogy eljöttünk végül.
Gelencsér Márton, Nagybajom 3-as csoport
Nagy örömömre szolgál, hogy külön írós táborunk lehet. Mint az összes kreatív írós programunk természetesen a szentesi táborunk is jó hangulatban telik. Nagyon hálás vagyok a szentesi mentoroknak és diákoknak, hogy befogadtak minket a Közösségi Házukba. A környezet rendkívül inspiráló, tökéletesen megfelel a táborunk tematikájának. Jó közösség lévén az írás mellett különböző programokat szervezünk. Személyes kedvenceim a társasjáték estek. A szórakozás mellett kiváló közösségformáló tevékenység. Többségük nem kevés kreativitást igényel, amiben kreatív íróként nincs hiányunk. Egyszerűen fantasztikus érzés egy ilyen közösségnek a részének lenni, ahol nagyon hasonlóak, de mégis különbözőek vagyunk. Mindenki beleadja a saját egyéniségét az írásaiba, ezért vagyunk így együtt egy nagy egység. Trixler Zsófia, Kaposvár 2- es csoport
Szentesi tábor 2021
Zengő méhek dalára ébredni
s az első sugarak táncára kelni
valami csodaszép álom
amiből felébredni a hét végén
olyan érzés, amit senkinek sem kívánok.
Minden reggel a fénylő égboltra tekintve,
a rózsák illatát beszippantva
a kertben ücsörögni együtt
és ihletet találni mindenütt.
Amikor a nap már az égbolt tetején jár,
tollunk karcolja a lapot
és a pázsitot a szél összekuszálja
amint mi mosolyogva írunk.
A sötétbe boruló fények
a Kurca partján a víztükrön cikáznak,
mi a parton ülve hallgatjuk
ahogy társaink felolvasnak egymásnak.
Az együtt töltött idő
aranyat érő kincs,
mit egyre ritkábban becsülünk meg,
de itt minden pillanat szelíd fénysugár
ahogy belső világunk lágy hangja
megtölti a terem mivoltát.
A tűz csendesen lobog,
miközben a bogrács rotyog
s a pattogó szikrák megvilágítják
az örömteli mosolyát,
mindannyiunk boldogságát.
A mélység sötétséget takar
de nálunk ez abszolút helytelen,
hisz a nyirkos pince falai,
a kártyák csattogásai,
felüdült légkört jelent.
De ennek is egyszer vége,
ahogy a Hold is feljön az égre
De mi elűzzük a baljós éjszakát.
mert a bennünk búvó fénysugár
megvilágítja a rémisztő képzeletünk hajnalát.
Pretz Jázmin, Kaposvár 2- es csoport
Egyszer volt, hol nem volt, a Dunától innen, s a Kurcán túl, szállt meg tizenkét messzi ismerős. Táborhelyükön ettek, aludtak, mesét mondtak és szavaltak egymásnak. Néha napján kártyára adták a fejüket vagy éppen a környék látnivalóit környékezték meg. Jurtákon át a bowling pályán keresztül, még a múzeumokat is bejárták. De jaj, minden jónak egyszer vége van. Nem maradhatott tovább egy helyen ez a tizenkettő. Azonban, még mielőtt végleg könnyes búcsút vettek volna egymástól, a félholddal megvilágított éjszakában még egy utolsó lakomát csaptak. Ekkor ígéretet tettek, hogy ha most utaik külön válnak, minden évben visszatérnek. Nem is tudja senki más mi esett meg ott, s mi esküt tettek egymásnak, viszont szavamnak hihettek, ez mind megesett. És honnan tudhatod, hogy nem csak ámítás az egész? Rajtam kívül még tudja tizenegy ugyanezt a mesét. Albert Laura, Pécs 1-es csoport