Járt utat járatlanra cseréltünk
„Nem a fa makacs, hanem te!” illetett Nándi (csoporttársam) engem, mint ötletgazdát kijelentésével október 15-i verőfényes őszi szombaton, a Kihívás túránkon. Ha egy mondattal kellene jellemeznem azt napot, amikor túraklubunk sajátos kihívását próbáltuk meg teljesíteni ez a kijelentés örök igazságként íródhatna az emlékkönyveinkbe. A kaland, amibe reggel belekezdtünk sokak számára lehet ismerős, hiszen az ötletet én sem magam találtam ki. Tom Davies, a GeoWizard nevű YouTube csatorna vezetője volt a kihívás népszerűsítője, aki legelőször Walest próbálta meg egy teljesen egyenes vonal mentén átszelni. Több „küldetése” is volt már, ezektől inspirálódva terveztem meg én is két ilyen vonalat Somogy megyében. Az első – amivel most próbálkoztunk meg – sok szempontból tűnt könnyebbnek: kevés a szintkülönbség, nincsenek nagyobb akadályok, nagyobb folyóvizek sem keresztezték utunkat. Ennek ellenére másnap már úgy említettük a túrát, mint a Dante által elképzelt pokol tízedik köre. A korai indulást követően nem sokkal 8:00 után tettük meg az első lépést a vonalon. Az első baljós jel, hogy nem lesz ez gyerekjáték, az 9:30 tájékán volt, amikor a Nyugati-Gyöngyösön áthaladva láttuk, hogy ezalatt az idő alatt összesen 1.5km-t sikerült haladnunk. Ez az információ hajtott minket egészen délig, amikor elértük annak a bizonyos pokolnak a kapuját… Ez egy 6.1km hosszan tartó erdőséget jelentett, aminek a végén ott várt minket a főút. Eddig komolyabb akadályba nem ütköztünk, így nem gondoltunk sokat az erdőről sem. Ez volt az első hiba… Hamarosan kiderült, hogy a második maga a küldetés megpróbálása volt. Ez az erdő ugyanis végig, nagyjából combig érő szederindával volt borítva. Az első km megtétele után állapítottuk meg, hogy pontosan az ilyen haláltusák után találják meg az emberek a hitüket; ez velünk sem volt másképp. Minél mélyebbre hatoltunk a somogyi Mordorba, annál többünk köteleződött el a kereszténység, a Krisna-tudat mellett. Legnagyobb örömünket az jelentette, hogy néhol, ritkán elszórva voltak olyan szakaszok is, ahol lehetett kettő egészet lépni egymás után. Itt már teljesen egyértelmű volt, hogy ez egy két napos program lesz. Pillanatokra úgy éreztük, hogy soha be nem gyógyuló fizikai és lelki sebekkel értünk ki az autóútra, ahonnan a mentorunk gyakorlatilag kimentett, s vitt haza minket.
DE! nem lehet kérdés, hogy se megfogyva, se megtörve az átéltek után, újra tervezés, tapasztalat beépítés és folytatás következik…mert ha egy célt kitűzünk, jó is annak a végére járni! Hamarosan visszatérünk, és a második felét is végig küzdjük a vonalnak. Addig pedig minden résztvevő magában mérlegelheti, hogy kedves-e az élet számára: amennyiben „nem”, várjuk vissza a csipet csapatba. A végtelenbe és tovább! (de szederindától kíméljen a végtelen) Köszönöm társaimnak, Sárközi Emmának, Petinek, Dausek Nándinak és Gyurka Petinek, Varga Máté fejlesztőnknek, hogy a kihívástól nem rettentek meg, és terveink szerint együtt folytatjuk.
Ui.: tanulság: nem felétlenül baj, ha más a papíron megrajzolt vagy megtervezett út és más a valóság; és nem baj, hogy nem megrettenek, nem feladom, hanem felkészülten folytatom…
Antal Dominik
A gyerekek egy érdekes ötlettel álltak elénk, aminek a lényege, hogy szeljük át a megyét egy előre kijelölt vonal mentén. Minden szembe jövő terepakadályt együtt kell az utunk során legyőzni, problémát vagy nehézséget megoldani. Tetszett az ötlet, örültem, hogy csatlakozhatom a csapathoz. Azt is elmondták a srácok, hogy ez az első kihívás túra, távolsága 26 km, de van ennél hosszabb is, (a másik ötven kilométernél is hosszabb, de azt több naposra tervezik a tavasszal). Most Baranya és Somogy megye határából indultunk, Nagydobsza nevű falu mellől. A célállomás Barcshoz közel, a megye és országhatárnál, a Rinya folyónál volt, így terv tehát ezen a vonalon átszelni Somogyoszágot. Ugyan a kalandtúra előtt bújtuk a térképet, hasznos tanácsokkal igyekeztünk segíteni egymásnak az út előtt (például a felszerelés fontos részeként a bakancsokról); mégis gyorsan világossá vált számomra, hogy sokkal nehezebben és lassabban tudunk haladni a tervezettnél. Ezt a tényt szerintem nem csak én láttam be viszonylag gyorsan, hanem minden résztvevő. Örülök, hogy volt a csapatnak bátorsága kimondani és megfogalmazni, hogy ez most itt ennyi, és nem feladjuk, hanem egy másik időpontban folytatjuk. Persze mindeannyian jócskán vontunk le tanulságot, elszántságunk töretlen, azzal indulunk ismét útnak!
Varga Máté
A túra képekben a Galériában tekinthetők meg.