Idegen nyelvi tábor Mohácson
A pandémia miatt a 2020-as évhez hasonlóan, idén sem tudtuk megszervezni a külföldi idegen nyelvi táborainkat Angliába és Németországba, ezért Mohácson került megrendezésre az összevont idegen nyelvi tábor. Mohács sokszínűsége biztosította, hogy idén is új programokkal szerezzünk felejthetetlen élményeket a táborozó gyerekek számára. A vasárnapi érkezést követően hétfőn fejest ugrottunk az angol és a német nyelv világába.
A délelőtti órák szakmaiságáról és jó hangulatáról mentorok, fejlesztők, önkéntesek és az Alapítvány egyetemista támogatottjai gondoskodtak. Ezúton is köszönjük a munkáját:
Andókné Pörnecz Gabi néninek, angol fejlesztőnek,
Gál Andrásnak, a Pécs 2-es csoport mentorának és angol fejlesztőnek,
Martincsek Zoltánnak, a Szeged 3-as csoport mentorának és angol fejlesztőnek,
Koszta Gergőnek, a Mohács 2-es csoport mentorának és német fejlesztőnek,
Amber Woolamnek, amerikai önkéntesnek,
Király Kingának, angol-német szakos nyelvtanárnak, az Alapítvány egykori támogatottjának,
Roubál Nikinek, a Pécsi Tudományegyetem angol-német tanár szakos hallgatónak, Pécs 2-es csoport tagjának,
Járay Biankának, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem anglisztika szakos hallgatójának, a Pécs 2-es csoport tagjának,
Bogdán Esztinek, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem frissen végzett germanisztika mesterszakos hallgatójának, aki jelenleg a McDaniel College-en kommunikációt tanul,
Koza Attilának, a Szeged 2-es csoport tagjának, aki amellett, hogy a Szegedi Tudományegyetem villamosmérnök szakos hallgatója, kiváló német és angol nyelvtudással rendelkezik.
Továbbá köszönjük a táborvezetőnek, Kovácsné Bodor Erikának a szervezést, illetve a rengeteg segítséget dr. Radoszáv Miklósnak, az Alapítvány operatív igazgatójának, Urr Andrásnak, a Nagybajom 2-es csoport mentorának, Nagy Ildikónak, a Jászság 3-as csoport mentorának, Éles Annamáriának, a Mohács 3-as csoport mentorának, illetve az erdélyi gyerekek kísérőinek, hiszen nélkülük nem sikerült volna ilyen nagyszerűen lebonyolítani ezt a tábor.
Az ebéd utáni ping-pongozással, medencézéssel, strandröplabdával és csocsózással töltött aktív pihenést a gazdagító programok követték. A táborozók kis csoportokba szerveződtek és vetésforgószerűen délutánonként más-más programon vettek részt. Voltak, akik kenuinkkal a gólyák nyomába eredtek Béda-Karapancsán, mások megismerték Mohács és az itt találkozó népek történetét a Kanizsai Dorottya Múzeumban, ahol még egy kis kincskereső játékon is részt vehettek. A csoportokat Baráth Gábor művész elkalauzolta a mohácsi busók világába, és mindenki egy kis saját készítésű busómaszkkal térhetett haza. Minden csapat eljutott Villányba is, ahol András bácsi sok titkot osztott meg a gyerekekkel: az ördögszántotta hegy legendájától a Nagyharsányi-hegy történetén át a villányi borokig sok-sok érdekességet hallhattak. A tábort két igazán mohácsi programmal koronáztuk meg: sétahajókáztunk a Dunán és a Mohácsi Nemzeti Emlékhelynél emlékeztünk meg a város történelméről.
A vacsora utáni időszakok sem teltek eseménytelenül. A kis-mentorok, Papp Virág (Nagybajom 3.), Gázsik László (Nagybajom 1.), Szappanos Ádám (Jászság 2.), Orbán Máté (Pécs 2.), Kiss Kinga (Jászság 2-es csoport) városismereti quiz-t, illetve idegennyelvű activity-t szerveztek a táborozóknak, a Csányi Alapítvány Alumni Szervezetét képviselve Járay Bianka az Eötvös Lóránd Tudományegyetem anglisztika szakjába, míg Szappanos Ádám a McDaniel College képzéseibe kalauzolta el a fiatalokat pályaorientációs előadások keretében, július 8-án pedig a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének két tagja látogatott el a tábor helyszínére. Az erről készült cikk az alábbi linken olvasható:
https://www.csanyialapitvany.hu/halhatatlan-sportolok-mohacson/
A tábor búcsúestje pedig biztosan mindenki számára emlékezetes marad, hiszen közös énekléssel, táncolással búcsúztatták az együtt töltött egy hetet a gyerekek.
Ugyan a mohácsi tábor a külföldi idegen nyelvi táborok helyett lett megtartva, volt, akiknek mégis külföldi élményt jelentett, ugyanis az Alapítványi Nyelvi Verseny erdélyi nyertesei is velünk tartottan a héten.
„Második alkalommal vehettem részt a Csányi Alapítvány nyelvi táborában, ezúttal Mohácson. Erdélyből indultunk útnak Hargita megyéből, Csíkszeredából. Csapatunkat gyarapította két kísérő felnőtt, Szopos Zsolt és Simófi József, egy bánkfalvi és egy székelykeresztúri fiú, Forró Károly-Márk és Lévai Attila, valamint ikertestvérem, Demeter Enikő és én. Röpke 12 órás út után, zötykölődve megérkeztünk Mohácsra a Kovács Panzióba. Jöttünket megannyi mentor, kis-mentor és gyerek fogadta. Egy gyors vacsora után már bele is vetettük magunkat a színes programáradatba. Változatos programok vártak ránk szüntelenül: részt vehettünk táncoktatáson, ami a helyi jellegzetes táncmozdulatokat tartalmazta, a Kanizsai Dorottya Múzeum kiállításán sétálva bejártuk Mohács történelmét, megismertük a busók történetét. Esti programként megjelentek az activity estek, majd ezeket felváltották az éjszakába nyúló focimeccsek. De mit ér egy tábor városnézés nélkül? Megvallva még ezt sem hiányolhattuk: sokan voltunk akik még nem jártunk Mohács utcáin, és egy játékkal megfűszerezve járhattuk be kulturális nevezetességeit, melyekből akad bőven. Miután már az utcákat mint szárazföldet ismertük, jöhetett a víz. Lehetőségünk nyílt kenuzni a Dunán, ami átszeli ezt a várost, közben idegenvezetőnk tájékoztatott az itteni állatvilágról. Jártunk a „gólyák falujában”, Kölkeden, ahol életemben először láthattam ilyen közelségből egy igazi gólyát. Jártunk Villányba, a borászat híres földjén, ahol mentorunk egyike mesélt az itteni településről és borászatáról. A tábor programjainak ezen része délután zajlottak, délelőttönként a tanuláson volt a hangsúly: mindenki a nyelvi készségének szintjén a megfelelő csoportba volt beosztva, ahol a fejlesztők, kis-mentorok és önkéntesek igyekeztek fejleszteni tudásunkat. Visszatekintve az elmúlt napokra, úgy érzem értékes élményekben volt részünk. Örülök, hogy egy olyan erdélyi csapat tagja lehettem, aminek az alapköve a humor volt és mindvégig összetartottunk. Ezúton szeretném megköszönni a Csányi Alapítványnak, hogy részt vehettünk a táborban, kísérőinknek a türelmet, a kitartást, és hogy mindig jókedvűen álltak mindenhez. Köszönöm a tanítást Ambernek, ha ezt olvassa csak annyit szeretnénk mondani neki: Thank you for everything! És végül, de nem utolsósorban köszönöm minden mentornak, hogy felejthetetlen emlékekkel gazdagodhattunk.” Demeter Emese, erdélyi résztvevő
Július 11-én, a késő délutáni órákban az erdélyi csapat is épségben hazaérkezett! Mindnyájan csodálatos élményekkel halmoztuk el a családtagjainkat, mesélni valónk rengeteg volt. Két éve egy nagyszerű lehetőség adódott, elérhetetlen álmom, az Augsburgba való utazás során levedlette a valótlanság rabruháit, nem sejtettem volna, hogy, egy ilyen szuper és optimális csapattal lesz a továbbiakban kontaktusom. Az idei táborral karöltve, bár még ismeretlenek valamennyien, lojalitást és lekötelezettséget érzek az egész Alapítvány iránt, húsz éves életkoromra azt érzem, a külhoni magyarság között a legmázlistább egyén vagyok. Valóban, ilyenkor a legjobban fáj Trianon, hogy formálisan ezek a csodálatos vidékek nem egy azonos fennhatóság alá tartoznak, remek dolog, hogy az ember lélekben – legalábbis – sajátjának is tekintheti. Felsorolni a helyeket és univerzálisan bemutatni, ahol jártunk, szerintem lényegtelen, hiszen mivel történelmi város és nem jártam oda sosem, nagy érdeklődéssel fürkésztem minden egyes pontját és jellegzetességét, élénken megmarad bennem a körvonala, mondanivalója. Pazar dolognak találom, hogy mennyire motiváltnak éreztem magam a tanórák során, a két nemzet sportolójának az elmondottai alapján, azonnal produktív és tenni akaró emberré akartam válni. És akadálya egyáltalán nincsen, csak magamban kellet viaskodnom, mi is a siker titka a saját utamon. Hálás vagyok az összes Csányi-s dolgozónak, mentoroknak, kis-mentoroknak, a kuratórium tagjainak, az alapítónak, a támogatóimnak, hogy ilyen fenomenális kirándulásra hívtak meg Bennünket, a monoton hétköznapokban rekedt diákokat újra a fejlődés zamatos mozgástereibe helyezték, csodás élményekkel árasztották el, ezáltal a saját magunkról alkotott portrénk felértékelődhetett, egy kis időre érezni tudtuk, hogy azon emberek közé tartozunk, akik mindennapi harmónia és édes szülők gondoskodásában felhőtlen élik a mindennapjainkat. Kamaszodó időszakomban rengeteg nézőpontot képes volt megváltoztatni a számomra első alkalommal megrendezett német nyelvi tábor, fejlődni és fejlődni szeretnék, nem feladni az álmaimat. Impulzusaimat Faragó Tamás, vízilabdázó elmondottaival, és saját értelmezésemmel fejezném be: „A vízen lehet hajókázni, szabadon és zavartalan. Viszont, ha egy adott irányba szeretnél eljutni a part túlsó oldalára, ahhoz kell társulnia egy bizonyos erősségű és egzakt széláradatnak, mely előresegít az utadon.” Ez nagyobb feladat és siker az elhanyagolható hajókázással szemben. Nagyon-nagy köszönet és leírhatatlan hála a lehetőségért!” Forró Károly-Márk, erdélyi résztvevő
„Számomra nagyon nagy élmény volt részt venni ebben a táborban. Fejlődött az angol tudásom is,új embereket ismerhettem meg és kedvet kaptam ahhoz, hogy Magyarországon folytassam a tanulmányaimat az érettségi után . Köszönöm a lehetőséget ,hogy részt vehettem egy ilyen színvonalas táborban.” Gergely Anita, erdélyi résztvevő
„Impozáns helyek, kreatív programok, fejlesztő-humoros nyelvgyakorló órák és élettel teli emberek. Így tudnám leírni az Alapítvány 2021-es mohácsi nyelvi táborát. Éppen Erika néninek mondtam, hogy sok táborban vettem már részt, különböző tematikákkal, de mind közül ez a kedvencem. Megfog a pozitivitás ami az itteni emberekből árad, és a lelkesedés ahogy tanítanak minket és vigyáznak ránk. Amber csapatában feloldódok, még akkor is, ha 99%-ban teljesen angolul folynak a konverzációk. KÖSZÖNÖM a lehetőséget és remélem, hogy hamarosan újra találkozhatok a csapat nagy részével!” Albert Zsuzsanna, erdélyi résztvevő
A tábor életképei a Galériában megtekinthetők.