A mi házunk – projekt a kezdetektől
Október harmadik hétvégéjén a nyelvi blokkok után megkezdtük idei első közös nagy projektünket: A legifjabbak arról gondolkodnak, vajon milyennek képzeljük a közösségi házunkat 15 év múlva, az kicsit idősebbekkel pedig ugyanezt vizsgáljuk A házunk 50 év múlva címmel. Közösségi Házunk minden csoportja részt vett rajta, kivéve azok, akik a mohácsi foci derbin vagy a Gyermekparlamentben képviseltek minket, bízunk benne, hogy ők is nagyon jól érezték magukat. Míg a legfiatalabbak az álomházuk megalkotásával foglalkoztak a délelőtti órákban, addig a többi csoport drámával melegített be.
Minden a ház, mint téma köré szerveződött. Jókat játszottunk, gondolkodtunk róla. Először papírból kreáltunk viszonylag stabil világítótornyokat és hidat, hozzájuk tartozó növényvilágot.
Megkerestük, mi is a különbség az otthon és a lakás között. Szógyűjtésben rádöbbentünk milyen gazdag a nyelvünk, hetven feletti szót gyűjtöttünk, amelyben valamilyen módon benne van a ház szó. Ez után mindenki a számára ideális otthonról szedte össze és rendezte képversbe gondolatait.
Animációsainkat is megihlették a drámaórán minden eszköz nélkül elkészített papírszerkezetek és nagy lelkesedéssel kezdték el filmalkotó munkájukat.
A drámaórák után a legkisebbek Kaposvár új okosparkjába látogatott el, nem csak ötletgyűjtésre, hanem a tér adta jó lehetőségeket is kihasználni,
A nagyok a házépítés menetét egy közeli építkezésen az építést felügyelő régi ismerősünktől, Imadtól ismertük meg, s bár mindannyiunknak volt a témáról némi ismerete, mégis gyakran meglepő, sok érdekes dolgot hallhattunk a munkafolyamatokról, a tervezésről, a felhasznált anyagokról és költségeikről. Mindezek után összeült a kis-tudósok klubja – azaz az infos-fizikás-matekos csoportunk, akik az „50 év múlva a közösségi házunk” leendő tervrajzának professzionális megalkotói lesznek. Egyelőre főleg energia szempontból összegeztük a házakat, háztartásokat, és az alap ötlet meg is született, amiről még nem írhatok „spoiler veszély” miatt.
Nagyon jól éreztük magunkat az első projektnapunkon belül, és érdekes volt megtekinteni egy építkezést, sokat tanultunk belőle, mindannyian alig várjuk a következő ilyen alkalmat. Nem utolsó sorban pedig komfortérzetünket és elégedettségünket mérhetetlen módon növelte azoknak az anyukáknak a süteménye, akik erre az alkalomra készítettek nekünk finomságokat!
Nagyon köszönjük a legifjabb társainknak és szüleiknek ezt a nagyszerű felajánlást.
Sárközi Emma Kaposvár 2-es csoport