Hargita – nyelvi és alkotó tábor
Mind a visszatérők, mind az elsőalkalmas önkéntesek és kis-mentorok nagy izgalommal indultak a táborba. A cél mindenkinél ugyanaz volt: adni. Szeretetet, tudást, figyelmet, élményeket, tapasztalatokat, bármit, csak adni, adni, adni. Ez szerencsére sikerült is, s egy rendkívül meghitt és nevetéssel (néha meghatott sírással) teli hetet tölthettünk együtt ezen a gyönyörű helyen. A gyermekcsapat egy nagyon élénk, tanulni akaró, értelmes mégis játékos egységgé kovácsolódott már az első napon, és ezek a kötelékek csak tovább erősödtek a hét végéhez közeledve. Akár tanárként, akár játékvezetőként, zenészként voltunk jelen, mindnyájan megtaláltuk velük a közös hangot és együtt mozogtunk és gyarapodtunk a napok alatt. A búcsú persze mindig nehéz – nehéz volt nekünk is. Sajgó szívünkön csak az a gondolat segített, hogy ez nem egy végleges elszakadás, csupán egy „viszlát később”. Visszatérnénk, mert sokkal többel jöttünk el, mint amivel érkeztünk, még úgy is, hogy mindvégig adtunk. Ezért pedig megéri – bármennyiszer. Járay Bianka, kis-mentor
Július 26 – „Ma nem a szokásos kerékvágásban zajlottak a dolgok. A reggel nem ébresztő tornával kezdődött, hanem ébresztő után azonnal reggelivel. Ennek az volt az oka, hogy egy egész napos túrára indultunk Elekes Zoltán jóvoltából, ami egy óráig tartott. Bővebben úgy is mondhatnám: a szintkülönbség, amit elértünk 400 m. A bejárt táv hossza 5 kilométer volt. Az eleje igen fárasztó és izomlázgyanús volt, azonban minden cseppje megérte. Amit aztán fent láttunk az lélegzetelállító volt én személy szerint nem találtam rá szavakat. Ebédre zöldség levest kaptunk rántott hússal. Farkaséhesek voltunk, úgyhogy tulajdonképp bármit megettünk volna. Desszertként fagylaltot kaptunk több ízben, majd miután megettük, visszamentünk a szállásra. Itt édességgel, figyelmességgel kedveskedtek nekünk. Meghitt pillanatokkal telt az este. A búcsúzás miatt is nehéz volt a szívünk és bőven hullottak a könnyek a meghatottságtól. Utóirat: Ti mindannyian nagyon kedves, aranyos, érdeklődő és kitartó gyerekek vagytok. Még legalább egy hetet Veletek tudnék lenni” 🙂 Radoszáv Anna, önkéntes
Július 25 – A mai nap számomra kivételes volt, azért mert csodálatos hangulatban telt. Szomorúan vettem tudomásul, hogy ez volt az utolsó reggeli torna. Minden torna fitten tart ezért is örültem különösen, annak, hogy átmozgattak minket. Az angol órák nem rendhagyó hangulatban teltek: énekeltünk, zenéltünk és beszélgettünk. Nekem sikerült minden egyes nap aktívan kivenni részemet az órákból. Megérintett az is bennünket, hogy az utolsó alkalom, hogy együtt ültünk az órákon. Kszénia, egy orosz lány, aki jelenleg itt önkénteskedett. Előadásában bemutatta Oroszországot, elmondva szokásaikat, nemzeti ünnepeiket. A hallott információ lenyűgözött. Az előadás után kisebb csoportokban dolgoztuk, megadott sütemény receptek alapján. Mindenki jókedvűen készítette, a zene ritmusára hangolódva. Ezek a sütemények a „Ki mit tud” –ra készültek, ami az est legfőbb eseménye volt. Olyan szívesen fogyasztottuk, mint amilyen meleg szívvel készítettük. Nagy meglepetésünkre egy házi „car boot sale”-re került sor az emeleten. A könyvek plüssök, CD-k tanuló anyagik sokasága várt bennünket, amiből kedvünk és érdeklődési körünknek megfelelően választhattunk. A bőség zavara, mégis hálás szívvel vettünk minden egyes hazavihető darabot. Akik kedvet éreztek magukban azok elindultak a focizni a közeli focipályára majd vacsora következett. Az estét egy ki mit tud zárta, ami azért volt számomra különleges, mert én is felléphettem. Meghitt bensőséges, szívhez szóló gondolatokat osztottunk meg egymással az énekek versek, idézetek hangján. Ajándék volt minden perc. Így visszük magunkkal azokat a sorokat is, amiket útravaló gyanánt fogalmaztunk meg egymásnak.
A megszokott napirend érvényes volt a mai napra is egészen ebédig. Ksenia előadása fantasztikus volt mindenki nagyon aktívan válaszolgatta az előadás kapcsán feltett kérdéseit. Ezután következett a citromos tekercs elkészítése. Ez is nagyon bejött a csapatnak. A következő napirendi pont a pihenő volt. Esti programként egy ki mit tud volt a befutó, ami fél 9-től negyed 11-ig tartott. Ezek után már csak arra volt erőnk, hogy beájuljunk az ágyba, pár fiatalt kivéve akik ha jól hallottam hajnal 3:30-ig bírták szusszal.” Radoszáv Anna, önkéntes
Július 24 – „Sziasztok, kedves tábor lakók. Pár gondolatot osztanák meg Veletek, mint önkéntes. Már harmadik napja vagyunk itt Csíksomlyón és már most rengeteg élményem van … remélem nektek is. Az első nap amikor megérkeztetek, mi már itt vártunk Titeket sok szeretettel és izgalommal – én különösen 🙂 Ezután rögtön nekikezdtünk a tanulásnak és elkezdtünk megismerkedni. Az ebédet minden egyes csapat tag farkas éhesen várta és az utolsó falatig megette. A szabad időben mindent kipihentünk és mivel a mobilon lógás be volt tiltva ezért a csapatnak vissza kellett szoknia, hogy egymással játszanak, beszélgessenek és ismerkedjenek. Roger is bemutatta PPT-jét Hong-Kongról, ami mindannyiunknak nagyon érdekes volt. Ha ez még nem lenne elég gazdag programban tágas, akkor elmesélem, hogy egy kis vacsora előtti bemelegítő traingként elmentünk bowlingozni, amiben mindenki részt vett. Jómagam nagyon boldog voltam, hiszen sikeresen zárult a napi program. A fincsi vacsora elfogyasztása előtt egy meghitt és csodálatos imát mondtatok el nekünk. A második napon a jól megérdemelt pihenés után kissé fáradtan ébredtünk, de az Eszti által vezetett negyed órás reggeli torna után mindenki kellemesen kifáradva már indultunk is hogy elfogyasszuk bőséges reggelinket. A tanórák után az angol és német órák és az azt követő napi rutin a szokásos módon szép rendben lement. Az időjárás nem alakult fényesen, ezért egy bent maradós összebújos napot kaptunk ajándékba. Csapatokban a szuper ügyességi játékoktól egészen a quizig minden volt. Fantasztikus volt a hangulat. Az éjszakát gondolom mindenki végig aludta valami szépet álmodva 🙂 Aztán elérkeztünk a harmadik naphoz nem maradhatott el a torna és a reggeli sem. A foglalkozások nagyon játékosra sikerültek, ugyan úgy, mint ahogy az esti programok … na de nem futok a dolgok elejébe. Az ebéd cső tészta volt, paradicsom szósszal és fasírttal ahogy elnéztem mindenkinek ez volt a kedvence. Egy kis délutáni pihenés után rögtön indultunk kisbuszokkal arra játékos is izgalmas helyre amit Balu parknak hívnak. Mielőtt odaértünk volna a többiek csak annyit mondtak hogy kalandpark, de igazán nem tudtam elképzelni. Tudjátok már sok kaland parkba voltam, DE EZ felülmúlta az eddigieket. Amikor az ott dolgozó bácsi elmondta a biztonsági előírásokat megijedtem, hogy hogyan fogok én a karabinerrel rendesen bánni anélkül hogy ne történjen baj. Azonban amikor elkezdtem már nem is tűnt vészesnek és nagyon belejöttem és vagy 3 órát elkalandoztam. Kedvencem a lila pálya szakasz volt, ahol egy darabig csak csúsztál aztán a csodálatos erdei szakaszból egy sikításra méltó csúszást követően varázslatos táj tárult eléd. Innen egy egyszerűbb, de magasabb akadály pálya várt. Aztán nem volt más, mint vissza. Egyszóval gyönyörű volt. A pálya „kivégzése” után személy szerint nagyon fáradt voltam. Olyan jó volt, hogy kiadós vacsora várt minket otthon. Mindenkinek nagyon jó kedve van.” Radoszáv Anna önkéntes
Július 23 – Ahogy mi láttuk eddig: Első nap nagyon kedves fogadtatásban volt részünk. Lepakolás után megismerkedtünk egymással. Jópofa játékokat játszottunk, sokat nevettünk és tanultunk. Második nap nagyon fitten keltünk. Reggeli előtt nagyon jó volt a torna, segített jobban felébredni. A délelőtti nyelvi órák a színes fejlesztő játékokkal nagyon frappánsan voltak összerakva. Nagyon jó a közös tanulás mivel mindenki segít mindenkinek. Így én is élveztem a beszélgetéseket és az új szavak tanulását annak ellenére, hogy amúgy nem annyira szeretek tanulni. A délutáni csapatverseny is izgalmas volt: különösképpen az ügyességi játék, mert sokat kellett mozogni. Az esti kvíz kifejezetten tetszett, mivel sok olyan kérdés volt, ami nagyon elgondolkoztatott minket. Nagyon jól éreztem magam a különböző programokon és a nyelvórákon is. Kalanyos Katalin, Bögöz
Első nap, mikor ide jöttünk nagyon örültem, hogy itt lehetek. A szobák elfoglalása után lementünk a nagy terembe és megnyitottuk a tábort: ismerkedtünk, na meg játszottunk. A második nap már angolt és németet tanultunk. Nagyon tetszett nekem. Miután kipihentük magunkat, délután csapatokban versenyeztünk. Különböző játékokat játszottunk például székes játékot Tamás bácsiékkal, guggoló versenyt, na meg zenéltünk is Imeldával és Kingával. Judit néni kincskeresővel és szókirakóval, Janó és Roger vicces angol mondatokkal, Bibi és Sára vicces activity-vel, Eszti interaktív kvízzel készült nekünk. Örülök, hogy ilyen jó barátokra találhattam; nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz ez a tábor. Értékelem a Csányi Alapítvány munkáját. Nagyon örvendek, hogy itt lehetek. A szobák is nagyon vagányok és étel is finom, Miklós bácsitól még finom sütit is kaptunk. Köszönöm Judit néninek a sok kedves foglalkozást, na meg a sok kirándulást. Tegnap bowlingoztunk, holnap megyünk a Balu parkba. Nagyon örültem, mert még soha nem voltam bowling pályán és a holnapi napot izgatottan várom már, mert még kaland parkba sem jártam. Remélem, hogy jövőre is lesz nyelvi verseny és tábor. Nagyon örülnék neki. Nagyon jó itt lenni. Póra Márta, Karácsonyfalva
Július 22 – Elérkezett a találkozás napja. Kilenc óra után megérkezett mindenki a táborba. Voltak, akik Székelykereszttúrról, mások Csíkból, megint mások Kovászna megyéből érkeztek erre a hétre. Hatalmas öröm volt újra látni az ismerős arcokat. Tíz órakor a tábornyitót követően a bemeneti teszteket írták meg a lelkes táborlakók, majd amíg a javítás folyt csapatépítő feladatokkal lazítottak bennünket. A csoportbeosztás sem váratott sokat magára és egykettőre ott ültünk a foglalkozásokon, ahol Janó, Kinga, Bibi és Eszti német és angol nyelven megkezdte velünk a munkát. Nagyon sokat derültünk. Jó volt ismét együtt lenni, beszélni, kérdezni, élményeket megosztani, tanulni, tudást frissíteni. A bőséges ebéd után volt időnk nyújtózni egyet a szobánkban, majd előadások következtek az Alapítványról és Hong Kongról. Beni és Roger sok érdekes információt osztott meg velünk. A délutánt egy közös bowlingozással búcsúztattuk el. Jó játék volt, üdítő és vicces. A vacsora után aztán aki szeretett beszélgetett, aki szeretett olvasott, zenét hallgatott, focizott, labdázott vagy csak egyszerűen örült annak, hogy együtt vagyunk.
Július 21 – A hajnali kelés sem szegte kedvét a csapatunknak. Tizenketten vágtunk neki hosszú utunknak, hogy újra találkozhassunk barátainkkal, akik a hétfői nap folyamán érkeznek a Csíksomlyón megrendezésre kerülő nyelvi és alkotó táborba. A táborban részt vevő fiatalok egy éven keresztül vettek részt az Alapítvány öt fordulós írásbeli versenyén, majd az ezt követő áprilisi szóbeli nyelvvizsgán. A legügyesebbek az Alapítvány meghívására csatlakozhattak az Angliába és Németországba megrendezett idegen nyelvi táborhoz. A többi versenyzőnek sem kell hogy mellőzze a nyelvgyakorlás lehetőségét, hiszen holnaptól (július 22.) a helyi nyelvi táborban az Alapítvány csapatával megannyi élmény vár rájuk. Nagyon várunk Bennetek!