Énekverseny
„…Úgy gondoltam, megérdemli, hogy ismét nyilvánosan megmérettessen.”
Mindenki életében eljön egy pillanat, amikor fájdalmas döntéseket kell hoznia, így volt ez Zsuzsi életében is. A középiskolai tanulmányainak megkezdésekor, abbahagyta az éneklést a Talent Stúdió keretein belül. Saját döntése alapján úgy ítélte meg, rengeteg elfoglaltsággal jár az éneklés, ám ez nem azt jelentette, hogy az éneklést is abbahagyta, csak a nyilvános szereplésekről mondott le.
Aki ismeri, a mi családunkat tudja, hogy a mi életünkben fontos szerepet tölt be a zene, ének. Zsuzsi testvére Viki, aki vak emberként éli életét, bejutott a Paraszupersztár 19-es döntőjébe ének kategóriában, több száz jelentkező közül. Én még mindig hegedülök, itthon a gyerekekkel sokszor kisebb zenekart alkotunk. Megtiszteltetést volt számunkra, mikor a Csányi Alapítvány Karácsonyi Napján, a családunkkal énekelhettünk. Szóval, éljük a „hétköznapi” zenészcsaládok életét. Az elmúlt egy évben Zsuzsi továbbra is szabadidejében sokat gyakorolt, énekelgetett. Ezek után úgy gondoltam, megérdemli, hogy ismét nyilvánosan megmérettessen. Így beneveztem a VII. Gigasztár énekversenyre. Nagyon lelkesen készült. S eljött a nagy nap: november 8-án Cegléd Gigasztár énekverseny. 8-88 éves korig, közel 8 órán keresztül, mutattak be produkciókat. Büszke vagyok rá, hisz nem az volt igazán a cél, hogy helyezést érjen el, inkább hogy megmutassa mennyit fejlődött. Senki nem tudta, hogy Zsuzsi már előtte való napon belázasodott, és a fellépés napján is beteg volt, mégis úgy döntött feláll a színpadra. Alkalmazta mindazokat a módszereket, amelyeket megtanult a Csányi Alapítványban, összeszedett volt, koncentrált és leküzdötte a zavaró tényezőket. Önbizalmat sugárzott. Bár nem jutott tovább a döntőbe, mégis tudta tolmácsolni érzéseit a zenén keresztül. Én nagyon büszke vagyok rá.
Licsicsányi Zsuzsanna szülő, Szeged 1.