Egy felejthetetlen élmény – Afrika
Három héttel ezelőtt buzgón készülődtem életem nagy utazására és izgatottan számoltam a perceket, mikor jön el az indulás pillanata. A felszállás dátuma június 24. 1815, úti cél Botswana, Afrika. 17 napot töltöttünk el ebben a csodálatos országban, ezen a meseszép kontinensen, ahol életem eddigi legmeghatározóbb élményében volt részem. Mindezért az Alapítványnak lehetek hálás, ugyanis a Természeti Örökség néven meghirdetett pályázat sikeres pályázóiként vehettünk részt Valentinnel a tanulmányúton, melynek legfőbb célja az Okavango-delta állatvilágának megismerése volt. Az út során azonban ennél sokkal több perspektívával gazdagodtunk, hiszen a különleges természeti örökségen túl, megismertük az emberek és a vadon együttélésével járó nehézségeket és kihívásokat, valamint a helyi kultúrát és annak jellegzetességeit.
A tanulmányúton mobilsátrakban, összesen 4 táborhelyen laktunk a közel három hét során, így lehetőségünk nyílt színesebben megismerni a vadont. Az út során tanulmányoztuk az állatok viselkedését, megtanultuk a fajok jellegzetességeit, a nemek közti különbségeket, hogy hogyan és milyen következtetéseket vonjunk le lábnyomokból, megtanultuk értelmezni a jeleket, amiket egy-egy szituációban tapasztalunk és látunk az adott területen, valamint végeztünk egy pár napos kamerás megfigyelést a táborunk közvetlen környezetében. Izgalmas eredmények születtek, ugyanis a felvételeken láttunk hiénát, vízilovat, sakált és vadmacskát is. A tábor során több előadást is hallgattunk, melyek a napközben végzett gyakorlat elméleti kiegészítését jelentették. Ezen felül, a kulturális nap keretein belül lehetőségünk nyílt megismerni az emberek mindennapjait, hogy hogyan kezeli a kultúra a szülést, a kamaszkort vagy akár a házasságot. Tanultunk dalokat, táncokat és természetesen a nyelvet, a setswanát. Továbbá, különleges gasztroélményekben is részünk volt, ugyanis a vacsora során rendszerint impala vagy kudu húst tálaltak, de volt példa struccburgerre is és elkészült a világ valaha volt legelső kudu pörköltje. Gaál Dorottya, Pécs 2-es csoport
A tanulmányút utolsó napjait Maun városában töltöttük, ahol segítő kezet nyújtottunk a Theda Gräfin Knyphausen által 2015-ben alapított Knyphausen Alapítványnak, melynek Junior Ranger programja példaértékű elméleti és gyakorlati tudást ad helyi fiataloknak. A 8-12 év közötti gyerekeket a város 9 iskolájából választották ki többfordulós beválogatás után. Az ifjú vadőrök adott hétköznapokon és hétvégenként külön órákon vesznek részt; tanárok és mentorok segítségével komoly elméleti tudást szívnak magukba, mely kiegészül gyakorlati tapasztalatok szerzésével is. A város egyik pontján kialakításra került egy arborétum, ahol idén tavasszal elültetésre került 26 csemete. A gyerekek nagy lelkesedéssel gondozzák a fákat, melyben mi is segítségükre voltunk. Többször megöntöztük a csemetéket, illetve dróthálóval körbekerítettük őket, egyfajta védelmet biztosítva ezzel számukra. A program hosszú távú tervei között szerepel egy oktatási központ és különböző erdei ösvények kialakítása is, melynek első lépéseként további csemetéket ültettek el az arborétum másik pontján. Ezen fákat is körbekerítettük és megöntöztük, valamint a könnyebb fellelhetőség érdekében megszámoztuk őket, pontos elhelyezkedésüket pedig térképen ábrázoltuk. Legjobb tudásunk szerint segítettünk, áldozatos munkánkért nagyon hálásak voltak. Szomorúan vettük tudomásul, amikor a tanulmányút végéhez érkeztünk, de biztosan mondhatom, hogy életünk legmeghatározóbb pillanatait éltük át! György-Dávid Valentin
Köszönjük a lehetőséget a Flóra és Fauna Alapítványnak, valamint a Csányi Alapítványnak!