Cserediák voltam
A Csányi Alapítvány segítségével 11 napot tölthettem Észak-Németországban egy cserediák program keretein belül, ahol intenzíven gyakorolhattam az idegen nyelvet.
2013. június 7-én indultunk Pécsről hajnalban Damméba egy cserediák program keretein belül. Az itteni rossz időjárás ellenére a dortmundi repülőtéren csodálatos idő fogadott minket. Innen buszra szállva közel két órát utazva érkeztünk a dammei gimnázium parkolójába, ahol hatalmas mosollyal és örömmel fogadtak minket cserediákjaink. Én egy Damme melletti kis településen, Steinfeldben, ahol csodás környezetben laktam. A fogadó partnerem focista volt, és hétvége lévén aznap este játszott a csapata, mely mérkőzést én is megtekinthettem. Szülei pedagógusok, valamint egy nővére és egy húga van. Másnap, szombaton a család szervezett programot. Ezen a napot egy mászó-, kalandparkba látogattunk el, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Szombat este egy úgy nevezett Schützenfestre vittek minket, ami hasonlít egy itteni búcsúhoz és németek lévén rengeteg sörsátor volt valamint nagyszínpad, ahol egy helyi zenekar szórakoztatta késő estig a közönséget. Vasárnap délután gokartozni mentünk több magyar diáktársammal és partnereikkel. Büszkén mondhatom, hogy a hazai pálya előnye nem kedvezett nekik és a futam végén győztesen szállhattunk ki járgányainkból.
Az este folyamán családommal grilleztünk és beszélgettünk, valamint a kertben nem csak ezen az estén, hanem szinte minden nap előszeretettel használtuk a focipályát és a trambulint. Hétfői nap során reggel iskolába mentünk, ahol nekiálltunk a közös projektünknek. Az év témája a zene volt. Mi a zenei felsőoktatás összehasonlítása altémát kaptuk, amiben a németországi és magyarországi helyzetet is gorcső alá vettük. Délután megtekintettük a városismereti múzeumot, a főtemplomot, jelentős tereket és vendégül látott minket Damme polgármestere a városházán. Kedden óralátogatáson vettem részt az iskolában, majd a délután folyamán saját településünket fedezhettem fel, valamint ellátogattunk a helyi edzőterembe. A következő napon dolgozgattunk még projektünkön és strandon töltöttük a délutánt.
Ezután végre eljött az a nap, melyet mindenki nagyon várt, mivel Soltauba látogattunk a Heideparkba. Ez egy elképesztően nagy vidámpark. Itt található a világ legnagyobb fából készült hullámvasútja is többek között. Lélegzetelállító volt!!! Ezt bizonyítja, hogy hang nélkül érkeztem haza a családhoz ezen nap után. A pénteki napunk szintén nagyon jól sikerült. A közelben fekvő Osnabrück városába látogattunk. Itt szintén megnéztük a város nevezetességeit, majd délután vízi élményparkba úszkáltunk. Ismét eljött a hétvége. Szombaton délután billiárdozni és bowlingozni mentünk, ahol szintén magyar siker született.
Az este folyamán Damme belvárosában egy Blue Night nevezetű zenés esten vettünk részt. A név onnan ered, hogy a belvárosi üzletek fénye kék színben pompázta egész éjszaka csak ezen a napon. Itt 7 zenekar zenélt mindenféle stílusban. Vasárnap biciklis kirándulásra mentünk egy közeli erdőbe a családdal. Késő délután ismét grilleztünk és sok rokonnal is találkoztam a családjukból. Hétfőn az utolsó simításokat végeztük projekteinken, mert este egy szülői esten mutattuk be, hogy mivel is foglalkoztunk az elmúlt héten. A műsor alatt volt közös éneklés mind magyar mind német nyelven, Magyarország-quiz a szülőknek, prezentáció bemutatások és köszönetnyilvánítás az ott eltöltött 11 napért, valamint falatozás, beszélgetés. Ezután minket is meglepetésként ért, hogy az autóba beülve nem haza vittek, hanem egy közeli tóhoz, ahol cserediákjainkkal eltölthettük az utolsó estét, éjszakát. Ez az idő a búcsúzkodásról és az emlékek felelevenítéséről szólt. Másnap reggel szomorúan, többek könnyes szemmel, sírva búcsúzkodtak remélve a mielőbbi viszont látást.
Összességében elmondhatom, hogy gyönyörű 11 napot tölthettem el Németországban, rengeteg élménnyel tértem haza és úgy gondolom, hogy a nyelvismeret terén is rengeteg újat tanulhattam. Ezúton szeretném megköszönni a Csányi Alapítványnak a segítséget, hogy eljuthattam ide. Kívánom a jelenleg külföldön idegen nyelvi táborban tartózkodó „Csányis” társaimnak, hogy hasonlóan értékes tapasztalatokkal gazdagodva térjenek haza.
Szabó Gábor
Pécs1