Chathura Kaposváron
KAPOSVÁR
November 11 – Ma egy rendkívül vidám napot tölthettem el Bányán Sasával és csoportjával. Együtt főztünk, játszottunk, majd estefelé ellátogatott hozzánk egy zenekar, akik tradicionális magyar zenéket adtak elő. Egyszerűen lenyűgöző volt és annyira élettel teli, hogy még én is táncra perdültem. Szerencsésnek érzem magam, hogy részese lehettem a programnak, melynek köszönhetően sok új élménnyel gazdagodtam. Könnyes búcsút vettem mentoraimtól és a diákoktól, de a szívem mindig is visszahúz majd Magyarországra.
November 10 – Ma egy kicsit könnyedebb napom volt, mivel lassan búcsút kell intenem az Alapítványnak. Együtt ebédeltünk a mentorokkal, ebéd után pedig kávézni indultunk. Remekül éreztem magam, jókat beszélgettünk és nevettünk együtt. Hazafelé pedig még fagyit is kaptam. Jó móka volt. Őszintén hiányozni fog az Alapítvány. Nagyszerű volt az itt töltött időszak, ugyanakkor szomorúság tölt el, amikor arra gondolok, hogy nemsokára véget ér.
November 9 – Korán reggel egy három órás út vette kezdetét Budapestre, amit nagyon élveztem, hiszen újra viszont láthattam nagybajomi mentoraimat. Budapestre érve találkozhattam az Alapítvány igazgatójával, és a jászberényi mentorokkal is, ami nagyon boldoggá tett. Üdvözöltük egymást, és kellemesen elbeszélgettünk. Budapesten két kedves egyetemista kalauzolt körbe a városban, így alkalmam nyílt ellátogatni a lenyűgöző Parlament épületébe és a várba is. Sok újat tanulhattam ma is, és hálás vagyok az Alapítványnak, hogy lehetővé tette ezt számomra. Végül elbúcsúztam a mentoroktól, hiszen látogatásom lassan a végéhez közeledik. Úgy érzem, egy nagy család voltunk. Remélhetőleg lesz lehetőségem újra ellátogatni hozzájuk a közeljövőben. Hazafelé pedig jókat nevettünk a nagybajomi és a kaposvári mentorokkal.
November 8 – Reggel én és Sasa, a mentorom rohantunk a kaposvári gimnáziumba. Három órám volt, és azt vettem észre, hogy itt a gyerekek oktatása egy kicsit magasabb szinten zajlik; nagyon intelligensek és remek kérdéseket tettek fel. Délután is volt két órám az Alapítványi közösségi házban a gyerekekkel. Úgy vettem észre, mindannyian élvezték az óráimat és nagy érdeklődést mutattak. Később vásárolni voltam Sasával és Barnabással. A kaposvári ízek finomak! Élveztem!
November 7 – Ma három órám is volt egy általános iskolában, ahol mind a diákoktól, mind a tanároktól rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. Úgy érzem, az előadásaim jó hatással voltak a gyerekekre, ami igen boldoggá tett. Ebéd közben Lillával átbeszéltük a tanórák tapasztalatait, majd délután egy újabb angol óra következett, ezúttal már az Alapítványban. Itt is nagyon jól éreztem magam, és örültem, hogy megismertethettem a gyerekeket Srí Lanka történelmével és kultúrájával.
November 6 – A mai nap nagyon energikusan indult, ugyanis Sasa magával vitt a Munkácsy Mihály Gimnáziumba, ahol négy órát is tartottam. A diákok könnyedén megértettek és örömüket lelték az általam tartott előadásokban, így igazán interaktív, örömteli órákat tudhatok magam mögött. A tanárok is élvezték és elismeréssel hallgatták előadásaimat. Az órák után finom ebédben volt részem. Késő délután az egyik magyar családnál vendégeskedtem, együtt vacsoráztunk, kávéztunk. Remek nap volt.
November 3 – Ma délelőtt Barnabással és csoportjával a Desedán jártunk, ami remek hely a vízisportok kedvelőinek. A tó közelében található múzeumban tett látogatás mindannyiunknak tanulságos volt. Az ebédidő is vidáman telt, hiszen Sasával és Barnabással együtt fogyaszthattuk el a mai ízletes fogást. Ezt követően ellátogattunk a Munkácsy Mihály Gimnáziumba, ahol a többiek épp a következő ECDL vizsgájukra készültek. A délután további része karácsonyi dekorációk készítésével telt. Vacsorára Barnabás barátai láttak minket vendégül. Nagyon jó hangulatban telt az este, leginkább, mert közösen készíthettük el a vacsorát.
November 2 – Ma délelőtt meglátogattak Kaposváron a nagybajomi mentorok, Roland és András, ami nagyon boldoggá tett. Majd egy remek ebédet követően a kaposvári mentorokkal, Sasával és Lillával útnak indultunk Pécsre. Megmutatták nekem a Pécsi Közösségi Házat és tanulhattam néhány dolgot Pécs történelméről is, mely több mint 2000 évre nyúlik vissza. Bámulatba ejtett ez a csodaszép történelmi város. János, az egyik pécsi egyetemista vezetett körbe a belvárosban, aki nagyon kedves és segítőkész volt. Igazán remek nap volt ez a mai. Vacsorára az egyik Alapítvány által támogatott család – Nóriék családja – látott vendégül. Rendkívül nagylelkűek voltak, és egy fenséges levessel vártak. Vacsora után Xbox játékokat játszottunk Nóri öccseivel, és egy igazán kellemes hangulatú családi estének lehettem részese. Újabb remek nap Kaposváron, köszönet az Alapítvány mentorainak!
Október 31 – Ma egy kellemes délelőttöt töltöttünk el Kaposvár belvárosában az Alapítvány által támogatott gyerekekkel, akik igazán közvetlenek és barátságosak voltak. Egyikükkel már a romániai focibajnokság alatt megismerkedtem. A városnézés remek lehetőséget nyújtott az angol társalgásra, így a gyerekek szókincse és nyelvtudása is fejlődhetett. A kellemesen elköltött ebéd után megismerkedhettem és elbeszélgethettem egy általános iskolai tanárral. A délután folyamán a gyerekekkel koszorúkat készítettünk a Közösségi Házban. Rendkívül izgatott voltam, hogy én is részt vehettem az alkotói folyamatban és elkészíthettem életem első, hagyományokat tükröző koszorúját. Mindeközben kötetlenül beszélgethettem a gyerekekkel, akik örömmel osztották meg velem ötleteiket, gondolataikat. A kreatív délutánt követően Sasa és Barni elkalauzoltak a híres magyar festő, Rippl-Rónai József villájába. Kifejezetten tanulságos látogatás volt, és a gyerekek számára is egy kiváló lehetőség, hogy elmélyülhessenek a magyar kulturális életben. A napot Sasa ízletes gombalevese koronázta meg, amiért nagyon hálás voltam.
Október 30 – Ma délelőtt elmentünk bevásárolni a barátságos kaposvári mentorokkal, Sasával és Lillával. Ezt követően Sasa elkalauzolt a vidéki hangulatú Bányára, ami különösen gyönyörű, békés helynek bizonyult. Délután kiscsoportos foglalkozásokon vettem részt az alapítványi gyerekekkel, akik egytől egyig nagyon ügyesnek és érdeklődőnek bizonyultak. A nap végén még egy kis játék is belefért, így egy igazán szórakoztató napot tölthettünk együtt. Annak pedig különösen örültem, hogy kifejezetten élvezték az előadásom.
NAGYBAJOM
Október 14 – Ezen a napon Budapesten találkoztam a nagybajomi mentorokkal, akik elhoztak következő állomásomra. Nagyon barátságosak és közvetlenek. Nagybajom egy kisváros, de mindenkinek, aki szereti a természetet és a vidéki hangulatot, szívből ajánlanám. Hazafelé kiváló beszélgetésben volt részem és láthattam a méltán híres tavukat, a Balatont. Három órás út után fél hét magasságában megérkeztük az alapítványi Közösségi Házba. A szállásom kiváló, tereit tekintve tökéletes kialakítású. A hely egyszerűen szerethető. Az egyik alapítványi fiúval, Lacival is jót beszélgettem, aki igen ügyesen beszél angolul.
Október 15 – kora reggel az utam a kertbe vezetett. Ez volt életem első alkalma, hogy almát szedhetek saját kezemmel a fáról. Bőséges reggelit és ebédet követően, focimeccsre mentünk, ami üdítő volt. Laci ma elkísért bevásárolni és találkoztam Rolanddal és Szilvivel is, akik szintén mentorok. Nagyon melegszívű, kedves emberek, jó lelkek ráadásul Szilvi tele van energiával. Csodás időt töltöttem velük.
Október 16 – Reggel András és Roland vártak és együtt készítettük el a reggelit, rengetek öröm volt ebben a reggelben elrejtve, jó volt szakácskodni velük. Ezt követően bemutattam nekik az országomat és néhány fotót a Maldív szigetekről. Magával ragadta őket a helyek szépsége és jót beszélgettünk a horgászatról és mindarról, amit szeretünk csinálni. Délben Szilvi érkezett, akivel bementünk Kaposvárra. A város nevezetességeit körbejártuk és meglátogattunk egy régi templomot is, ami lenyűgöző volt. Élvezetes volt a mentorokkal angolul beszélni. Ízletes kínai ételt ettünk, majd folytatódott a városnézés. Nagyon várom már az első angol órámat, így a munka elkezdődik holnaptól.
Október 17 – Hét órakor a középiskolásokhoz mentünk Szilvivel. Minden gyermek fegyelmezetten figyelt, de lassan kellett beszéljek, hogy megértsenek. Az óra végén, már mosoly ült az arcukra. Így azzal a jóleső érzéssel indultam haza, hogy jól végeztem a dolgomat. Miután körbejártam még az iskolát, a közeli kis piacra indultam egy tanár és Laci kíséretében. A délután folyamán ebédeltem Andrással, majd elmentünk szülőhelyére, ahol igazi birkákat láthattam. Életem első alkalma. Ezt követően irány vissza az Alapítvány, ahol a fiataloknak angol órát tartottam. Kiválóan beszélnek, nagyon aktívak és érdeklődőek voltak egytől egyig. Csodás nap van mögöttem.
Október 18 – Andrással és Rolanddal a Kaposvári Egyetemre mentünk, ahol a magyar felsőoktatási rendszert ismerhettem meg. Emellett volt lehetőségem összehasonlítani Sri Lankával. A párbeszéd, amit a mentorokkal és az ottani vezetővel folytattunk, igen tartalmas volt. Az ebédet követően egy csodálatos tóhoz sétáltunk, ami egy kisváros közelében található. Visszatérve az Alapítvány fiataljainak tartottam angol órát, akik nagyon ügyesen vették az akadályokat. Tiszteletreméltó a Csányi Alapítvány munkája, mindaz a komoly támogatás, amit ad a tanulóknak hozzájárulva tudásuk gyarapodásához és a boldogságukhoz.
Október 19 – Kora reggel útra keltünk begyűjtve a gyerekeket. Budapest volt a cél. Itt a gyerekek egy sikeres pályázat eredményeként a robotika területén eddig megszerzett tudásukat mélyíthették. Mindenki élvezte az edukációs napot. A program végeztével hazaindultunk. Október 23-án jelentkezem újra, jöhet a pár szabadnap a munka után.
Október 23 – Reggel magam készítettem a reggelimet életemben először és meg kell mondani, hogy nagyon finom lett. Persze ehhez hozzájárult, hogy a konyha itt nagyon jól felszerelt és minden kéznél van, amire szükségem lehet. Ez a nap az ünneplés napja volt. Rolanddal indultam az ünnepségre, de előtte bementünk a helyi templomba, ahol a helyi lelkész bemutatta a templomot, mesélt a történetéről és nekem ajándékozott egy Bibliát, amiből ő szokott felolvasni a templomban. Nagyon megtisztelő számomra. A nap folyamán később az 56-os magyar forradalom emlékére megrendezett ünnepségen voltunk. Nagyon látványosan mondták el a fiatalok a történetet. Az este többi részét a szállásomon töltöttem, ahol nagyon jól érzem magam.
Október 24 – Reggel karácsonyi meglepetéseket néztünk Rolanddal, a bolt igazán magávalragadó volt, sok apró szerethető dologgal. Így én is kaptam az alkalmon és vettem néhány emléket az otthoni barátaimnak. Ezután Andrással ebédet készítettünk. Kiválóan elboldogul a konyhában! Egyre jobban élvezem a főzést, majd nagyon jót beszélgettünk a három mentorral. Nem is jöhetett ezután más, mint az alapítványi óráim. Nagyon figyelmesek és nyitottak voltak a fiatalok. Este karate edzésre hívtak el, ami érdekes élmény volt. Minden egyes nap tartogat itt Nagybajomban valami érdekeset, izgalmasat a számomra.
Október 25 – Találkoztam Rolanddal reggel, aki gyűjteményéből nekem ajándékozott régi magyar és horvát pénzérméket. Nagyra értékelem, hiszen magam is gyűjtő vagyok. Ezután átmentünk a helyi iskolába, ahol találkoztam az igazgatóval és egy rövid beszélgetést követően már az osztályokban is voltam. Három órám volt, de úgy éreztem magam, mint egy ünnepelt személyiség, az órák után minden gyerek körém gyűlt és a maga kis nyelvén mondta mondta, és mondat a dolgokat. Nagyon barátságosak és szeretetteljesek voltak. Felemelő érzés volt, nemcsak én de Roland is így érezte. Az angol tanár az Alapítvány gyermekeit is oktatja, igen kedves a személye. Ebéd után a Balatonhoz mentünk. A kilátás és a tó maga fantasztikus élmény. Miután megjöttünk egy halloween „parádéba” csöppentünk, ezt követően pedig hazaindultunk. Egy újabb, ajándékokban gazdag nap van mögöttem.
Október 26 – Reggel egy számomra ismeretlen gyümölccsel lepett meg Roland, otthonról hozta a kertjükben érik. A mai nap fiús nap volt. Izgatottan vártam. El sem hittem Zalaszántóra mentünk az erdő közepén lévő Buddhista békeszentélybe, ami 1992-ben épült karnyújtásnyira a Balatontól. Majd az ebédet egy boutique étteremben fogyaszthattam el, régi álmom vált valóra, az étel fenséges volt. Sok vidám percet szerzett a rendelés. András és Roland kiváló úti kalauzaim voltak. A tanulók 4 órára jöttek az Alapítványba, így addigra visszaértünk. Jó volt közöttük lenni és együtt tanulni. Lassan végéhez érkezik nagybajomi tartózkodásom. Szilvi kedvenc gomba levesemmel lepett meg. Csodásan főz. Igazán kedves gesztus volt Tőle. Az estét ismét a harcművészetek töltötték ki, az oktató önvédelmi fogásokat tanított és egy ajándékkal lepett meg. Köszönöm ezt napot.
Oktober 27 – Reggeli után Rolanddal a helyi óvodába vezetett az utunk, mert ott találkoztam a gyerekekkel. A foglalkozásokba örömmel kapcsolódtam bele. Igazán szép időt töltöttünk ott. Olyan őszinte ártatlan érdeklődéssel beszéltek hozzám magyarul. A nyelvtanár fordított és így egy kellemes beszélgetés alakult ki, amit a kicsik és mi is élveztünk. Ezt követően a horgászaté volt a főszerep. Ez nemcsak Roland, de az én hobbim is. Ez az első alkalom, hogy Európában horgászom. A tó és környéke igen szép volt, sőt még halat is sikerült fognunk, de sporthorgászok lévén visszaengedtük őket a vízbe. Csodás élmény volt. Ebéd után az alapítványi óráim következtek, majd a végén kedveskedtek Nekem a fiatalok és szívemnek kedves útravalót kaptam Tőlük. Nehéz lesz búcsút vennem ettől a Közösségi Háztól, a mentoroktól, Tünditől az önkéntestől. Öröm és bánat töltötte meg a szívemet. Kiváló munkát végeznek itt a mentorok, nyitottak, kedvesek, törődőek és nem csak a gyerekekre jutott idejük, hanem rám is. Otthon éreztem magam. Ez a két hét hamar eltelt és egyszerűen felejthetetlen számomra. Köszönök mindent a csapatnak a mentoroknak, akik barátaimmá is váltak és örömmel kívánom velük tartani a kapcsolatot a továbbiakban.
Október 28 – Ezen a napon rendezte meg az Alapítvány a Focibajnokságát. Egy kiváló gördülékenységgel zajló esemény részese lehettem. Az is örömömre szolgált, hogy majdnem minden mentorral és gyermekkel találkozhattam. Megtisztelő volt találkozni az operatív igazgató Úrral. Nagyon öröm volt, hogy beszélgethettem vele és megoszthattuk gondolatainkat a segítségnyújtásról, támogatásokról. Este egy halloween alkalmon vettem részt, ami teljesen idegen tőlem. Ezt követően a tanulókkal egy filmet néztünk közösen, sokat nevettünk, majd beszélgettünk. Nagyon fog hiányozni Nagybajom.
JÁSZBERÉNY
Első nap – október 1-én a hajnali órákban szállt le gépem a Liszt Ferenc reptéren. A hosszú út után jól esett az Alapítvány munkatársának kedves fogadtatása. Egy kávé mellett még egyszer egyeztettük a rám váró feladatokat és az önkéntes szerződésem aláírása is megtörtént és arra is volt idő, hogy a napfelkeltében gyönyörködjem. Reggeli után, egy kicsi focizás következett, majd ezt követően indultunk Jászberénybe. Megérkezésük után körbejártuk a Közösségi Házat, majd megismerkedtem két mentor kollégával, Judittal és Tamással. A meleg ebédet követően a szálláshelyemre beköltöztem, és egy kis pihenés után a délutánt szurkolással töltöttem. A helyi focicsapat izgalmas meccset játszott. A napot a tanulókkal töltöttem, akikkel egy nagyot sétáltunk és beszélgettünk. Szép napot tudhatok magam mögött. HL Chathura, AIESEC önkéntes Sri Lankáról
Október 2-án korán keltem tele lelkesedéssel. Tamás várt, akivel elindultam az Alapítványba. A reggelt testmozgással kezdtük. A testnevelés órák bemelegítő feladatai után kis focira és kézire is jutott idő. Az iskola volt a következő állomásunk. A tanárok olyan készségesek, közvetlenek és tiszteletreméltóak voltak. Az osztályokban bemutatkozhattam és előadásokat tarthattam. Minden gyerek figyelt és rengeteg kérdésük volt. Csodás tapasztalni az érdeklődésüket és minden kérdésükre válaszoltam is. A rövid szünetet követően ismét a sporté volt a főszerep, de már egy másik iskolában. A szünetben kávét kortyoltam és következhetett a várva várt bevásárlás Annával és Tamással. Az estét egy lélegzetelállítóan gyönyörű templomban kezdtük, majd egy sétát követően tésztát főztünk és megvacsoráztunk. Nagyon értékesnek tartom az együtt töltött minőségi időt. Csodás nap volt.
Október 3-án hideg az idő. A reggelt ismét testmozgással kezdtük. Tamás kiváló testnevelés tanár nagy tapasztalattal bír a területén. A légkör pezsdítő volt és körülöttünk a fákról hulló aranyló levelek csodás keretet adtak bemelegítéshez. Aztán ismét foci. A gyerekek igazán kedvesek voltak. Korukhoz képest igen ügyesek, van esélyük, hogy kellő gyakorlással és kitartással fociban sokra vigyék majd. Itt minden osztályterem olyan rendezett és tiszta, a tanulók nyitottak, és barátságosak és figyelnek, ha az ember beszél hozzájuk. Vicces volt, mindenki akart velem fényképezkedni, sőt az aláírásomat is elkérték. Élveztem, hogy érdeklődnek és igazán meg akarják érteni azt, amit mondok nekik. Rengeteg kérdésük volt! Az ebéd egy olyan helyen volt, hogy úgy éreztem magam, mint otthon. Tisztára olyan ízek és hangulatok. Boldog voltam. Itt a gyerekek és a tanárok teljesen mások, kedvesek és segítőkészek. Nincsen honvágyam, hiszen barátok vannak körülöttem minden időben.
Október 4-e is olyan csodás nap volt, mint az eddigiek. A diákok figyelmesek és érdeklődőek voltak, így igazi élmény volt tanítani. Azt hiszem nagyon sok fiatal kedvet kapott ahhoz, hogy egy nap ellátogasson Sri Lankára, ebbe a csodás országba. Magyarország történelme egyszerűen lenyűgöz. Emellett a templomai is magávalragadóak. Jártam egyben, ami a 14. században épült, aztán egy másikban, ami a 18-19. században. A templom szerkezete és díszítése igazi csemege volt számomra, nemcsak azért, mert szeretem a történelmet, de azért is, mert szeretem a szépet. Tamással egy nagyon jót beszélgettem, amíg utaztunk, majd megettem az első “Magyar pizzámat”, ami igazán ízletes volt. Pár napja vagyok itt, de elmondhatom, hogy a Magyar emberek udvariasak és igen barátságosak.
Október 5 Ma hat órám volt és elmondhatom, hogy minden egyes osztályban érdeklődő tanulókkal találkoztam, akik szeretettel hallgatták, amit megkívántam osztani velük. A tanároknak is építő hozzászólásai voltak. Elégedettséggel fejeztem be az előadásaimat ezen a napon. Minden tanár olyan udvarias és törődő, nagy odaszánással dolgozik. Soha egy percre sem éreztem, hogy idegen vagyok. Három órakor egy ünnepségen vettem részt, ahol az iskolába újonnan bekerülőket köszöntötték. Izgalmas volt részt venni rajta. Négy órától az Alapítványban tartottam foglalkozást és az órát pizzázás zárta. Sűrű, de eredményes nap volt. Jó érzés, hogy tudásomat át tudom adni a Jászberényben élő tanulóknak.
Október 6 Egerbe mentem Sziráki Judittal és ott találkoztunk az Alapítvány Egerben tanuló egyetemistáival. Eger a Magyar történelemben egy nagyon fontos szerepet játszó hely volt és egészen a mai napig nagy tisztelet övezi a várost. Számos magyar látogató és számtalan turista látogatja. Az egykori Török Birodalom emlékeit most is látni lehet, a minaret a város legmagasabb pontja, de a vár és város hangulata egyszerűen magávalragadó. Egy nap nem volt elég ahhoz, hogy minden kincsét felfedezzem a városnak a tanulók vezetésével, de arra mindenképpen jó volt, hogy megízlelhessek a magyar történelem egy újabb varázslatos emlékhelyét, itt ebben a városban. Most az egy hetes önkéntes szolgálatot követően két pihenőnapom lesz, amikor szeretném Budapestet kicsit közelebbről megismerni. Hétfőn, második hetem kezdetén ismét jelentkezem. Irány a CSÁSZ Kupa az Alapítványal. Napjaimról azokban a cikkekben olvashattok bővebben.
Október 10 – Ma a tanulók azt szerették volna, hogy az anyanyelvemen beszéljek, mert még nem hallották és teljesen új hatással volt rájuk. természetesen utána angoloztunk is, hogy fejlődjön a tudásuk. Élvezem érdeklődésüket, nyitottságukat és kíváncsiságukat. Sok kérdésük van és ez nagyon fontos. Iskola után finomat ettünk Tamással, majd az Alapítvány kisbuszát vittük a szokásos rutin ellenőrzésre egy másik városba, Szolnokra. A hely nagyon kellemes hangulatú volt. Örülök, hogy ide is el tudtam jutni.
Október 11 – Elég jól indult a napom, főleg a sok ajándéktól, amit az angol nyelvtanároktól kaptam, annak alkalmából, hogy ettől a csodás várostól október 12-én búcsút veszek. Nagyon kedvesek voltak hozzám végig, ezt köszönöm nekik! Volt ezután még pár órám a gyerekekkel, akik, mint mindig, most is élvezték a közös munkát, rengeteg kérdést tettek fel nekem angolul és jó volt velük lenni!
Október 12 – A mai nap korán elkezdődött. Négy órám volt a gimiben, egy pedig az közösségi házban. Minden gimis tanuló az óra végén odajött hozzám és gratulált, hogy milyen jó munkát végeztem. A tanárok minden jót kívántak és azt mondták, nagyon fogják hiányolni az óráimat, ahogy én is őket. Ezután kenuzni mentünk a srácokkal. Este az órák az közösségi házban nagyon jól sikerültek, a gyerekek rengeteget kérdeztek tőlem amellett, hogy aktívan részt vettek a foglalkozáson. Eztán kézilabdáztunk és fociztunk együtt. Ez ez életre szóló élmény volt számomra! Jöhetnek a szabadnapok, majd kezdődhet ismét a munka, de már új helyszínen, Nagybajomban!
