Ásó meg kapa egyenlő szobor
A vendégkönyvbe a kiállítás megtekintés után legszívesebben csak ennyit írtunk volna: „Sajnos az alkotások annyira megtetszettek nekünk, hogy a gyűjteményt megfosztottuk, vittük a Madárijesztőt, a Pávát, a Kukorit, és amit még elbírtunk! MEGÉRTÉSÜKET KÖSZÖNJÜK!” Persze elnézést is kértünk miatta.
De komolyra fordítva a szót: ma (októer 28) Kaposvár 2 csoport egy részével a Megyei Könyvtárban jártunk és Tóth György „szoborkészítő kisiparos” kiállítását néztük meg. A tárlat érdekessége az, hogy különböző régi és ma is használatos eszközök felhasználásával az alkotó különböző szobrokat készít. Sok furcsa tárgyat használt fel, a leggyakoribb az emberek fején a harang volt, ami a kalapot helyettesítette. Érdekes darabokat láttunk, ott volt egy páva régi ollókból, egy kovács patkóból és egy kalappal, haranggal a fején, egy madár vasvilla lábakkal. Volt kisbaltából és sarlóból átfogalmazott kakas; járomból, harangból, mozsárból és némi maradék vászonból készített madárijesztő, vödörből napszemüveggel megjelenített „Nővérem”. Láttuk, hogyan változik át a „kukoricakobzó” Nyolcadik utas a halállá, de az ásódarabból, kapavégből, és söréttetőből készült kozák is érdekes volt. Pláne, hogy megtudtuk kik is voltak a kozákok. Jókat nevettünk, mert a szobrok nem csak ötletesek voltak, hanem nagyon viccesek is. Tetszett nagyon, hogy sarlóból, harangból, vasvillából, gereblyéből, hurkatöltőből a szobrász megalkotta az egyik kedvenc Gyűrűk ura figuránkat is, Gandalfot. Hogy melyik volt a kedvencünk? Nem lehet eldönteni, az összes nagyon vicces, érdekes és ötletes volt. Szomorú szívvel váltunk meg a daraboktól, mi lettünk volna a világ legboldogabb emberei, ha bármelyiket is megtarthattuk volna. A kiállításra elkísértek minket egy unokatesó is, két anyuka is, meg egy nagymama. Így együtt nagyon jól éreztük magunkat. A szórakoztató szobrokat még november 6-ig mindenki megtekintheti. Csak ajánlani tudjuk!
Sárközi Emma, Sárközi Péter és Antal Dominik Kaposvár 2.