– gondolatok Zorán koncert után –
Rakoncátlan késő kamaszkorom idején a világ megértésének megkönnyítésére az akkori osztályfőnököm arra „utasított” diszkréten: „hallgatnod kellene Zoránt”
… Amikor már nagyon sokadszorra hallottam tőle ezt a javallatot, kénytelen voltam meghallgatni. És meghallani is. Ennek már „sokikszes” éve. Azóta felnőttem s csupán csak kevésbé rakoncátlan felnőtt éveim gyűrése közben gyakran hallgatom lemezeit. Segít, ha nevetni vagy épp sírni akarok, és megérteni a történéseket. Azt szeretem talán a legjobban, amikor dalait hallgatva a gondolataim olyan rakoncátlanul szabadok, mint amilyen a kamaszkorom volt.
Nagy öröm volt hát, hogy részt vehettünk a kaposvári koncerten október 27-én. A csoportból olyan fiúkkal mentünk el, akik szintén nagy tisztelői a zenemesternek. Elkísért minket két szülő is, akik nagy segítséget nyújtanak minden rendezvényünkön, illetve olyan anyuka, aki még soha nem juthatott el Zorán koncertjére, de nagyon vágyott rá. Túlóra után hazasietve szinte nem is hitte el, hogy megadatik neki az, a tegnapi ködös, hideg, őszi estén.
A Sportcsarnokban teltház (és a kaposvári csarnok nem kicsi!), sok ismerős arc, korosztályban pedig az ötévestől a kilencven évesig. Három éve a Szivárvány Kultúrpalotában megtartott koncert után a csoportunk zenészei „megállapították”, hogy nem csak a dalok voltak kiválók, hanem azok a zenészek is, akikkel Zorán a színpadon muzsikál. Most sem volt ez másképp. A tegnap esti koncerten régi és újabb dalok, duettek és meghívott vendégek – Gerendás Péter és Kulka János – gondoskodtak arról, hogy mi hallgatók értőkké váljunk, és harmóniára hangolódjunk. Háromszor tapsolta vissza a közönség Zoránt, az örök klasszikus Apám hitte című dallal sokadszorra énekeltette meg a hallgatóságot, a záródallal, a kólóval pedig teljessé vált minden, azzal indultunk haza, hogy: „mosolyog a jóisten, s közénk állt egy táncra”
V. Sárközi Angéla