Kicsit fáradtan érkeztem ma délután a kaposvári közösségi házba, de hamar rám ragadt a többiek izgalma és megjelent bennem a versenyszellem.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy mindenki eltűnt körülem, tudtam, hogy én következem. Belépvén a terembe, kissé izgultam, de az első pár kérdés után hamar feloldódtam. Az utazás témakörén belül kellett elmesélnem, hogy számomra milyen az álomnyaralás. Igyekeztem meggyőzni a vizsgáztatókat, hogy készültem a vizsgára és legjobb tudásom szerint válaszoltam a kapott kérdésekre. Hamar túlestünk ezen a témakörön és azt hittem, hogy ennyi volt, de nem…David tartogatott számomra némi meglepetést…azt mondta, hogy nagyon szeretné megtudni, hogy milyen szinten is vagyok angolból, ezért több témakörből is „kihallgatott”. Kitárgyaltuk a csernobili atomkatasztrófa okait, egy vízierőmű felépítését, de a tömegközlekedés előnyei és a klónozás hátulütői is szóba kerültek. Az idő csak úgy repült. Akkor eszméltem csak rá, hogy 40 percig vizsgáztam, amikor elhagytam a termet. Úgy érzem, hogy sikerült helyt állnom, bár a hosszú ideig tartó koncentráció kissé megterhelt. A vizsga jól sikerült, így mosolygó arccal léptem ki a napsütéses utcára.
György-Dávid Valentin
K3