Gyerekszemmel
Első gondolatok a bekerülésről Kaposváron.
Az első találkozáson arra kértem választ a legifjabb kaposváriaktól, hogy milyen volt az a pillanat, amikor megtudták, hogy bekerültek a Csányi Alapítványba. Lelkesen kezdték el felidézni és papírra is vetették a szülői értekezlet ideje alatt.
V. Sárközi Angéla, mentor
Antal Dominik: „Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy felvettek. Vártam, hogy találkozzak azokkal, akik bekerültek, és kíváncsi vagyok a kirándulásra is.”
Dausek Nándor: „Én nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy bekerültem az Alapítványba. Annyira vártam már.”
Fekete Lilla: „Amikor megtudtam, hogy bekerültem, nagyon örültem. Vártam az első napot. A mai napon sok izgalmas dolgot láttam az Alapítvány 10. születésnapjáról. Sok egyetemistát is láttam, akik az Alapítványba járnak. Remélem, sokat fogok épülni. Nagyon kedves velem mindenk. Nagyon jók lesznek ezek a napok!”
Gregor Dóra: „Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, de azt tudom, hogy nagyon BOLDOG voltam, de nagyon! Amikor beléptünk kedvesen fogadtak minket. Bementünk egy terembe, ahol már sok gyerek és felnőtt volt. Kaptunk enni és inni is. Utána jót játszottunk a nagyokkal. Nekem tetszett ez a délután.”
Gyurka Péter: „Amikor bejutottam a Csányi Alapítványba majdnem elájultam örömömben. Sikítottam és ugráltam!”
Hock Dorottya: „Nem tudtam, mi vár rám a borítékban. Nagyon ki akartam bontani a levelet, de anya azt mondta, hogy majd később. Később kibonthattam és amikor olvastam a sorokat mosolyogtam, örömömben sikítottam volna, de az utcán sajnos nem lehet.” 🙂
Ihász Péter: „Én nagyon örültem, hogy bekerültem a Csányi Alapítványba, a Dani (a testvérem) is nagyon örült, most már együtt mehetünk szombatonként. A családban mindenki más is velünk örült.”
Karácsony Dominik: „Egy angol óra kellős közepén dolgozatírás közben anya benyitott: Azt mondta: Képzeld el, hogy bevettek az Alapítványba! El sem hittem, hogy ez megtörtént. Elmondtam a tanárnak, aki nagyon megdicsért. Aztán majdnem az egész osztály tudta a hírt. Sokan gratuláltak, de még ekkor sem hittem el. Aztán megjött a levél. Akkor volt az a pont, ahol kezdtem elhinni, de ne siessünk annyira az időben. Menjünk vissza a Beválogatásra. Az volt a bajom, hogy azon a napon beteg voltam. Nagyon jó volt a dolgozat. Sok mindent tanultam újonnan meg. A drámaóra fantasztikus volt, Sasa néni nagyon kedves volt, Judit néni is, mind a ketten nagyon szimpatikusak voltak. Jött az interjú, ott azt mondták, hogy mindenkit lenyűgöztem, persze nem szeretem dicsérni magam. 🙂 Aztán eljött ez a nap, most éppen a többiek mennek szendvicset enni, én pedig itt ülök az asztalnál, írom ezt a fogalmazást. Vége. ui.: most már elhiszem!”
Pretz Jázmin: „Amikor anya kihozta az iskolaudvarra a levelet, láttam, hogy csányi logó van rajta. Odafutottam, kibontottam és elolvastam. Mikor eljutottam a felvettük szóig, nem olvastam tovább. Elkezdtem örömömben ugrálni. Legszívesebben felszaladtam volna a tanáraimhoz, de az illetlenség lett volna. Akikkel az udvaron játszottam mindegyiket megölelgettem. Az anyukák és az osztálytársaik is mind gratuláltak. A túláradó öröm egy hétig tartott, persze még még most is érzem, csak akkor kicsit jobban.”
Sárközi Emma: „Amikor megtudtam, hogy felvettek a Csányi Alapítványba nagyon boldog voltam. Az ágyamon ugráltam, örömömben. A testvéreimmel ujjongtam, hogy milyen jó az, hogy mind a hármunkat felvettek. Ezután felhívtuk tanárainkat, és elújságoltuk.”
Sárközi Eszter: „Amikor anya hívott minket, azt hittem viccel. Boldog voltam és ugráltam az ágyon a tesómmal. Egyszerűen nem tudtam felfogni. Nagyon örültem, szuper volt. A szüleim és a barátaim is gratuláltak.”
Sárközi Péter: „Nagyon örültem és alig bírtam elhinni, hogy mind a hárman bekerültünk. Alig bírom elhinni! A családomban mindenki boldog. Bekerültünk!”
Simonits Anna: „Nagyon meglepődtem, amikor olvastam a levélben, hogy felvettek. Vártam, hogy milyen lesz találkozni azokkal, akikkel tanulni és pihenni fogok. Nagyon várom a tábort is és a tanulást is. Nem csak én örültem, hanem anyu is és apu is. Kedvesnek tűnik mindenki és szerintem barátokra is szert fogok tenni”
Wolf Anna Lea: „Amikor megtudtam, nem is tudtam hogy sírjak vagy nevessek örömömben. El sem tudtam képzelni, hogy bekerülhetek. Nagyon örülök, hogy sikerült.”