Gólyatábor 2015
Újra itt vagyunk a sarlóspusztai birtokon az új csányisokkal, a „Gólyákkal”, akik hatalmas izgalommal várták a rájuk váró feladatokat.
Első nap – Ezen a napon nem volt olyan sok dolgunk az ismerkedésen és a szobák elfoglalásán kívül, amit az újonnan szerzett barátságok ihlettek. Ebéd után egy kis „tárlatvezetéssel” szórakoztattuk a gyerekeket és közben felelevenítettük a saját élményeinket, majd egy nagy körben a még fennmaradó feszültséget játékos feladatokkal oldottuk fel. A ismerkedést követően tanulásmódszertan órán Piroska néni színesítette napjukat. A csoportok felváltva vettek részt ezen a tanulságos foglalkozáson, miközben többiek a szabadprogram perceit élvezhették. A vacsora után Sasa és Attila bácsi egymást váltva szórakoztató drámajátékokkal segítette hozzá a „gólyákat”, hogy jobban megismerhessék egymást. A fárasztó nap után hamar elcsendesedtek a szobák. Holnap újabb kalandok várják a kicsiket és mi szívesen asszisztálunk. Gálosi Patrik és Sós Bence kis-mentorok
Második nap – A tábor második napja reggeli tornával kezdődött. Ez után a kis testmozgás után mindenki számára jól esett a reggeli. Két csoportban kezdődtek meg a foglalkozások. Az egyik csoport kalandparkban tesztelhette a képességeit, ahol különböző akadályokon tehették próbára bátorságukat. A másik csoport tanulásmódszertanon játékosan tanulhatott tanulni. A jó időnek köszönhetően a medencét is sikerült kipróbálni. Önfeledt pancsolás vette kezdetét. A nap legfontosabb pontja a fogadalom tétel volt ahol a kis diákokat Csányissá avattuk.
Harmadik nap a kreativitásé – A mai nap ébresztője különleges volt. Tenorkürttel indítottuk a napot, ami még jobban felpezsdített minket. A reggel a szokásos tornával folytatódott majd a délelőtt folyamán minden csoport részt vett az OTP Fáy András Alapítvány tréningjén, pénzügyi ismeretek címmel. A gyerekek itt játékosan megtanulhatták hogyan bánjanak a pénzzel most és majd a későbbiekben is. Délután váltásban vettek részt drámafoglalkozáson, különböző sportokban próbálhatták ki magukat, valamint kézügyességüket és kreativitásukat kamatoztathatták a pólófestésben. A mozgalmas napot egy Ki mit tud? zárta, ahol bárki megmutathatta tehetségét. Fantasztikus volt megtapasztalni, a legifjabbakban rejlő óriási tehetséget, zsűritagként is büszkék voltunk rájuk! Andalics Enikő, kis-mentor
Negyedik nap – Ma reggel is kürtszó keltett minket. A frissítő reggeli torna után a gyerekek izgalommal töltötték perceiket Attila bácsi dráma óráján, illetve a mentori órán, a délelőtt folyamán. Délután jó időnk volt, aminek egy részét a medence mellett élvezettel tölthettünk el. A délutáni órákban egy közeli tanyára látogattunk lovas kocsival. Itt kóstolhattunk házi lángost, a vendéglátóink által készített lekvárt és szörpöt. Mindnyájan nagyon élveztük a kocsikázást, az étkezést, és tanyán töltött időt. Vacsora után a gólyáknak vetélkedőt szerveztünk mi, a kismentorok. Igazán jól összedolgoztak a csapatok, és jó volt nézni a kitörő lelkesedésüket. Nagyon jól szerepeltek, s úgy érzem, hogy mindenki jól érezte magát. Úgy gondolom, a legnagyobb élményük, hogy minden csoport betekerhette a mentorát wc papírral. Holnap ismét egy izgalmas napot tölthetünk el Sarlóspusztán. Már nagyon várjuk!
Táborzáró a gólyatáborban – Ma reggel gyönyörű napsütésben fürödve tornázhattunk. Délelőtt a gyerekek váltásban vettek részt drámaórán, kézműves foglalkozáson és mindenki kipróbálhatta a lovaglást. A gyerekeknek nagyon tetszettek a hatalmas állatok, és örömmel ültek föl a hátukra, ahol a kapott utasításokat kifogástalanul hajtották végre. Az egyik lovon az ügetést, míg a másikon különböző gyakorlatokat végezhettek. A délután folyamán csikós bemutatót láthattunk. Bemutatták hogyan fektették és ültették le lovukat, illetve hogyan használták az ostort a csikósok hajdanán. Ez után az inspiráló bemutató után Eszter néni, és Patrik kismentor kedvet kaptak egy kis szamaragoláshoz. Egy kis fürdés nagyon jól esett egy ilyen meleg nap után. Enikő kismentor elkezdte tanítani a gyerekeket az úszás rejtelmeire. Az este folyamán sor került a táborzáró drámaórára. Mindenki szomorú volt, mert tudta ez az utolsó napunk együtt. Az összes kis-mentor nevében mondhatom, rengeteg élménnyel gazdagodtunk mi is, felejthetetlen emlékeket szereztek nekünk a gyerekek. Néhány vélemény tőlük:
„Rengeteg új barátot szereztem!” / Jázmin/ (Kaposvár 2)
„Amikor felálltam a lovon, szabadnak éreztem magam!” / Tonka (Pécs 1)
„A felfüggesztett gólyalábakon úgy éreztem le fogok esni, de nagyon boldog voltam mikor leküzdöttem a legnehezebb akadályokat!” / Fruzsina/ (Jászság 2)
A táborvezető mentor, a tábor zárásakor, egy „Örömbödönt” rakott középre és arra kérte a résztvevőket, hogy dobjanak ebbe egy-egy cédulára írt mondatot, amely az egész hetes élményekről szóló érzéseiket tükrözi, azokat az élményeket, amelyet együtt vagy egyedül átélhettek. Zárásként íme néhány gondolat az Örömbödönből:
„Örülök, hogy sok új barátom lett és nem csak a saját csoportomból”
„Örülök, hogy olyan élményeket kaptam, mint még soha.”
„Az én örömöm belül az izgalom, a boldogság és a vidámság tombolt a legjobban a tábor alatt”
„Megismerhettem sok új arcot. Úsztam, lovagoltam, kalandparkot is kipróbáltam. De legjobban az vidít fel, hogy nem vagyok magányos”
„Az örömbödönbe azt rakom, hogy sok barátom lett, összekovácsolódott a csapat. Örömök: fürdés a medencében, kalandpark, lovaskocsikázás, lángos, lovasbemutató, dráma, kézműveskedés, humor, vicc, nevetés, PUDING”
„Mindenki nagyon segítőkész volt és ezt nagyon köszönöm.”
S végül a kismentorok gondolatai:
„Kismentorként is sokat tanultam, főleg a gyerekektől. Ez a tábor nagyon tanulságos volt a számomra. Élveztem, hogy kisebb gyerekekkel foglalkozom, figyelnek rám, fontos vagyok nekik. Segíthettem a mentoroknak.”
„Kismentorként rájöttem arra, milyen nehéz gyerekekkel foglalkozni, mennyire oda kell figyelni minden apró részletre. Felidéződött bennem, milyen volt, amikor mi voltunk kicsik, és mennyi minden változott bennünk, mennyi segítséget kaptunk ehhez. Hálás vagyok azért, hogy itt lehettem”
„Képet kaphattam arról az emberről, aki kilenc évvel ezelőtt voltam. Újra részt vehettem egy drámaórán, ami nagyon örömöt okozott számomra. Megmutatták nekem, amit nehezen akarok elfogadni, hogy lassan felnövök. Szemtanúja lehettem az őszinte, feltétel nélküli gyermek szeretetnek és örömnek. Segíthettem az Alapítvány munkáját. Új kismentor barátokat is szereztem.”
Mit is mondhatnánk? Csak azt, amit elköszönéskor: sziasztok, Veletek, jövőre, ugyanitt!
Szölösi Attila Jászság 2 csoport