Robin Cathey-nek hívnak. Jelenleg Magyarországon élek és angol nyelvet tanítok.
Szerencsére ma (november 18.) sikerült ellátogatnom a Csányi Alapítvány kaposvári Közösségi Házába, ahol találkozhattam és beszélgethettem az itt tanuló gyerekekkel. Az egyik mentor már az állomáson várt rám, nagyon kedvesen fogadott. Innen egy hagyományos magyar ebédre invitált. Miután mindegyik mentorral megismerkedtem, körbevezettek a Közösségi Házban, megmutatták a prezentációmhoz szükséges felszereléseket és képeket a gyerekekről, akik a csoportjaikban vannak. A sétáló utcán összefutottunk pár alapítványos gyerkőccel, akik csatlakoztak hozzánk. Megnéztük a karácsonyi készülődést és kávéztunk meg forró csokiztunk. Amikor visszatértünk az Alapítványhoz a gyerekek már izgatottan vártak bennünket. 12 és 16 éves korosztály volt, akiknek bemutattam szülőhazámat, Georgia-t. Összehasonlítottunk néhány diszkriminációs problémát az Egyesült Államok és a magyarországi kisebbségi csoportok helyzetére vonatkozóan. Összegyűjtöttük a Magyarországon élő nemzetiségek beszélt nyelvét és a jellegzetes tájszólásokat. Elgondolkodtunk, hogy mi lesz azon emberek sorsa a jöbőben, akik ezeken a nylveken beszélnek. Majd a diákok csoportokba szerveződtek, ahol összeállították a saját kis prezentációjukat, annak alapján, hogy ők mit tekintenek Magyarország főbb sajátosságainak. A gyerekek nagyon lelkesek voltak és egy igen érdekes betekintést nyújtottak számomra az országukkal és a kultúrájukkal kapcsolatban. Lenyűgözött, hogy milyen gyorsan váltottak és milyen ügyesen használták az angol nyelvet. Remélem, hamarosan újra ellátogathatok hozzájuk.