Finnországi beszámoló
Tavaly január 24-én még biztosan nem gondoltam, hogy ősszel egy olyan különleges kalandban lesz részem, amit később az egyik, ha nem a legmeghatározóbb élményként könyvelhetek majd el az életemben. Túlzás nélkül mondhatom, a mögöttem álló négy hónap a felfedezések, felismerések, a szakmai és személyes fejlődés, illetve a felejthetetlen emlékek varázslatos időszaka volt. 2021. szeptember 5-én érkeztem meg Espoo városába, Finnországba.
Meleg, kedves fogadtatás, természetközelség, tenger és nyulak… Avagy az első élményeim az északi országban. Az Aalto University kampusza és az egyetemet körülölelő diákváros Espoo egy igazán természetközeli részén, Otaniemiben található a Laajalahti Természetvédelmi Terület közvetlen szomszédságában, a Finn-öböl partján. Ezt a parkokkal teli, egyszerre nyüzsgő és békés diákvárost az első perctől az otthonomnak tekintettem, ahol a szobám ablakából reggelente a tenger horizontjáról alacsony pályáján felkelő nappal és a fákon ugráló mókusokkal ébredtem. Milyen kellemes, nyugodt kép, már-már azt az érzetet keltheti, hogy a félévet egy meditációs jógatáborban töltöttem. Ez a kezdeti benyomás már az egyetem első hetén, az orientációs napokon elillanni látszott, hamar kiderült ugyanis, hogy az egyetemi teendők, a külföldi hallgatóknak szervezett programok és az újonnan szerzett barátaimmal szervezett közös események nem sok időt hagynak a reggeli többórás ébredésekre, áldom az eget, hogy már az első hetekben beszereztem egy kávéfőzőt, még ha filtereset is…
Az egyetemi életünk jelentős része a School of Business nemrég átadott, modern épületének első emeletén egy nagy asztal körül, illetve a kampuszon található számtalan étteremben összpontosult, ahol a napi menü mindig vegetáriánus/húsos főétel, végtelen sok saláta, kenyérfélék, humusz és érdekes módon tej volt. Bár az órák szinte kizárólag az online térben zajlottak, igyekeztünk minél több időt tölteni az egyetemen, hogy mégis azt érezzük, egy közösséghez tartozunk. És hogy milyenek is voltak a kurzusok, hogy teltek az órák? Nos, az Aalto University küldetésében olvasható célkitűzés, az innováció elősegítése különböző szakterületek – mérnöki, üzleti és egyéb kreatív tudományok integrálásával már a kurzuslistában is fellelhető. Környezeti gazdaságtan mesterszakos hallgatóként engem elsődlegesen a fenntarthatósággal kapcsolatos kurzusok érdekeltek, az egyetem pedig a lehetőségek tárházát kínálta számomra. Tanultam fenntartható üzleti modellekről, ellátási láncokról, startupokról és betekintést nyerhettem a fenntarthatósági politika különböző aspektusaiba. Az oktatás minőségét az online oktatással együtt is rendkívül kimagaslónak találtam. A tanárok sok felkészülést vártak el a szorgalmi időszak teljes egésze alatt, cserébe egyrészről a digitalizáció adta lehetőségeket teljes mértékben igyekeztek kiaknázni, ezzel színesítve, érdekessé téve az órákat, másrészről pedig teret engedtek saját gondolataink kifejtésére, diskurzus indítására. Nagyon sok szakmai ismerettel gazdagodtam ebben a félévben, ami többek között ennek, valamint a különböző hátterű, érdeklődésű és nemzetiségű hallgatókból álló csoportokban való együttműködésnek köszönthető. Ez a sok szempontból diverz környezet nagyon inspirálóan hatott arra, hogyan gondolkozom a fenntarthatóságról és olyan készségekkel ruházott fel, amiket a tanulmányaim és munkám során is hasznosítani tudok, legyen szó kritikus gondolkozásról, csapatmunkáról, vagy akár analitikus készségekről.
A tanítás színvonala mellett az egyetem rendkívül pezsgő diákélete is lehengerlő élmény volt. A lelkes és elkötelezett diákok vezette számtalan diákszervezet mindenféle témában várja az érdeklődő hallgatókat, legyen szó üzletről, sportról, kreatív tevékenységekről a teljesség igénye nélkül. Elképesztő, hogy milyen profizmussal építik a finnek közösségeiket és hogy mennyi energiát és figyelmet fordítanak a hallgatók általános jóllétére, igazán jó tapasztalat volt ennek részesévé válni, ha csak kis időre is.
Nehéz feladat az elképesztő sok élmény és impulzus miatt majd’ három évnek tűnő félév megannyi tapasztalatát egy beszámolóba sűríteni, így két, számomra igen kedves és meghatározó élményt szeretnék kiemelni. Az egyik a Lappföldre tett látogatásom, ahol a természet nem győzött lenyűgözni csodáival. A finn havas táj szépsége már önmagában igazán autentikus téli képet fest, amelyet a három órakor lemenő nap aranyló fénye, a hatalmas populációjú rénszarvasok és az egymástól igen nagy távolságra elhelyezkedő, pici falvak színesítenek. Azon szerencsések közé tartozom, aki egy mínusz 15-20 fokos estén hosszú és kitartó ’vadászat’ után végül láthatta a sarki fényeket, ami tán mondanom sem kell, fantasztikus élmény volt. Másnap a mesébe illő túrát pedig egy igazán mesés alakkal való találkozás zárta, otthonában, Rovaniemiben, ugyanis Joulupukki fogadott bennünket egy kis időre (kedves, idős figura, hosszú fehér szakállal, piros szerkóban). Lappföldön tapasztaltam meg igazán a szaunázás utáni hóban hempergés jótékony hatásait és itt esett a legjobban glögivel (finn forralt bor) zárni a napot. Persze a befagyott tavakon való sétálgatás, a husky szán és a megannyi élmény nem lehetett volna ilyen különleges, ha mindezt nem a barátaimmal élem át. A másik fénypontja a külföldön töltött félévemnek ugyanis a barátaim, akiket Finnországban szereztem és zártam a szívembe és akikkel ezeken a különleges emlékeken osztozom. Ha valaki megkérdezi, mi volt a legjobb dolog a külföldi félévben, én magabiztosan azt válaszolom, mindazok az emberek, akiket ebben a pár hónapban megismerhettem. A rengeteg közösen átélt élmény és felfedezés igazi baráti közösségé kovácsolt bennünket, a legtöbbet talán velük tanultam és magamról.
Hogy miért is érdemes tehát külföldi féléven részt venni? Mert a nyelvi és szakmai készségek fejlődésén túl olyan értékes emberi kapcsolatokra tehetsz szert és olyan felejthetetlen élményekkel gazdagodhatsz, amik talán egy életen át elkísérnek. Ha lehetőségedben áll, ne habozz, vágj bele! Ehhez segítséget számos megpályázható ösztöndíj nyújt. A finnországi külföldi félévet a Tempus Közalapítvány Campus Mundi ösztöndíja, illetve a Csányi Alapítvány támogatta. Hálás vagyok az Alapítvány kuratóriumi elnökének, Csányi Erikának, hogy támogatásával egy ilyen meghatározó és gazdagító élményben lehetett részem.
Ma, 2022. január 24-én már csak mosolyogva tekintek vissza egy évvel ezelőtti önmagamra. Bár izgatott várakozás jellemezte ezt az időszakot, mégis tele voltam kérdésekkel. Biztosan jó ötlet ez? Most a legjobb az időzítés? Tényleg vacogva, sötétben szeretném tölteni az év második felét? Most már persze tudom, a válasz: Igen, igen és igen! Bárcsak tovább tartott volna.😊
Gaál Dorottya, Pécs 2-es csoport, Budapesti Corvinus Egyetem, mesterszakos regionális és környezeti gazdaságtan szakos hallgató