El sem hiszem, hogy felső tagozatos lettem. Nemrég még anyu hajába kapaszkodtam, amikor az oviba szoktatott. Röpke három év után átléptem az iskola kapuját a kezét szorongatva.
Újabb négy év elteltével, most itt állok tele izgalommal, szorongással, félelemmel és kíváncsisággal a hőn áhított B szárnyban. Büszkeséggel tölt el, hogy végre lecserélhettem a hátizsákot oldaltáskára, a ceruzát tollra, fogas helyett szekrényt kaptam saját kulccsal. Egyedül mehetek busszal edzésre az iskolából. Tálcán vihetem az ebédet a menzán. Nem kell kettesével sorakozni és vonulni. Ugyanakkor félek is az új tanároktól, akik között sok a tanár bácsi és az új tantárgyaktól is, pl.: történelem, erkölcstan. Még szerencse, hogy a tanulásmódszertan a táborból már ismerős. A felsőbb éveseknek sikerült kicsit megijeszteni a rémtörténeteikkel. Felelés minden nap, ahol a napló kinyílik, röpdolgozatok, nulladik órák. Az új és ismeretlen dolgok mindig rémisztőek, ugyanakkor kíváncsisággal töltenek el. Biztos vagyok benne, mosolyogva fogok visszagondolni ezekre az évekre is úgy, mint az ovira és az első osztályra is.
Majoros Ivett
P 3 csoport