„Értékkutató projektünk szombati állomása egy somogyi kisfalu külterületére vitt minket, Kaposvár 2-es csoportjának apraját-nagyját, testvéreket, szülőket, együtt. Nem is volt kérdés számunkra, hogy ha már egyszer Göllében járunk a falu híres szülöttjének – a Bogáncs, Kele, Tüskevár szerzőjének Fekete Istvánnak – sírjára tiszteletünk jeléül egy közösen meggyújtott mécsest teszünk.
Innen, Gölléből indult a szokottnál rövidebb túránk, hiszen a késő őszi napok rövidek. Különös kincsre bukkantunk a falu határától négy kilométernyi távolságra. A terep nem igazán volt barátságos, most nem a napsütés volt kísérőnk, ellenben helyenként sártenger tette próbára kreativitásunkat. De nem adtuk fel! A szántóföldön külön kis szigetként állt egy facsoport, abban bújik meg az uzdpusztai romkápolna. Magáról az egykor itt állt településről, Uzdpusztáról kevés tényadat maradt fent. Az első írásos emlékek a 14. századból valók, és egészen a 19. századig éltek itt emberek. A 18. századi plébánia templom a település éke lehetett. Mint annyi kis település, Uzdpuszta is lassan vált az enyészeté, mára csak romjaiban áll az imák helye, a konokul ellenálló falak és oromzat hirdeti csak a szebb időket. Nagyon fura érzés volt ott barangolni, kicsit titokzatos, kicsit szomorkás, mégis nagyon szépnek láttuk.
Természetesen geoláda kutatásunk most is eredménnyel járt, hamar megtaláltuk a kis ládikát, és névjegyünkkel jeleztünk az utánunk érkezőknek, itt jártunk, tetszett, amit láttunk.
Szinte mindannyian megfogalmaztuk, hogy a műemlékként számon tartott romkápolna méltó lenne arra, hogy jusson pénz a felújításra. Így is érzékelhető, milyen gyönyörű lehetett egykoron – sőt sokunknak most is az – de a restauráció után igazi gyöngyszem lehetne.” Antal Dominik, Gregor Dóra, Kaposvár 2-es csoport
„Egy olyan helyen kirándultunk ma, amelyet úgy fogalmaztak meg, hogy „Ez az a hely, ahová véletlenül nem keveredik oda az ember.” Autóval nem igazán közelíthető meg, hisz termőföldek, szántások között vezet az út az eldugott, fákkal körbenőtt kápolnához. Egy esős hét után mentünk. Sár, pocsolya, csúszós út, árokugrás, dagonya, nehéz bakancs, szúrós ágak, kukoricás, rengeteg nevetés (saját kínunkon elsősorban). Vadregényes út vezetett oda-vissza, de az élmény mindent kárpótolt. A neogótikus stílusban épült kis kápolna valaha nemcsak az imádkozás helyszíne volt, hanem a Chernel család elhunyt tagjait a kápolna alatti sírhelyre temették. Sajnos azonban, hiába eldugott, feltörték és tönkretették a kriptát.
Mindezek nyomai jól láthatóak, sőt a föld alatti üreg kongó hangja jelzi, hogy valóban sírhely van a mélyben. Kellemes napunk volt, tartalmas és frissítő túrában vettünk részt.” Antalné Szabó Szilvia, szülő
„Somogyiként mindannyian tudjuk, hogy Gölle szülötte Fekete István író. Azt azonban kevesen tudják, hogy milyen művészeti történelmi kincseket rejt ez a kis, csöndes település. A túra nagyon jó alkalom volt arra, hogy friss őszi levegőt szívjunk, hogy kizökkenjünk a hétköznapokból. Jókat beszélgettünk, sokat nevettünk, a hangulatra senkinek nem lehet panasza. Várjuk a következő alkalmat.” Nagy Andrea, szülő
Túraklubunkat legközelebb „Mikulás napi barangolással” folytatjuk, amelyről majd szívesen osztjuk meg tapasztalatainkat az olvasókkal. A kirándulásunk képei fotógalériában láthatók.