A héten elcsendesedik a szentesi közösségi ház, ahol a Csányi Alapítvány kreatív írás szekciója alkot. A hét tematikája a csend és fény, és ezek hiánya – az alkotók műfajtól függetlenül osztják meg egymással gondolataikat és műveiket.
A tegnapi tábornyitó után a mai napon elkezdődött az alkotói munka, amelynek gyümölcse hamarosan itt látható.
„Az írás falakat emel, ugyanakkor kapukat nyit. A falak arra jók, hogy gátat vessenek a valóság pusztító kegyetlensége elé, a kapuk pedig arra, hogy utat nyissanak egy párhuzamos világba – ahol a valóság nem olyan, amilyen, hanem amilyennek lennie kellene.” /Guillaume Musso/
2. nap, 08.01.
A táborunk a második napjához érkezett, de mégis kicsit, mintha az első lett volna. Az első közös ébredés, jóga, alkotás előtti meditáció és egyesek számára az első közös sütemény készítés is, amit innen is köszönünk, finom volt.
Maga az alkotás is most vette csak igazán kezdetét. A délelőtt folyamán a fényekkel foglalkoztunk, ami egy meglepően szerteágazó téma tud lenni. Kinek mit jelent a fény? Kiből mit vált ki a naplemente vagy éppen a napfelkelte? Mit nekem a reggel szürke tompa fénye, ha a Nap még nem elég erős befesteni az eget? Jöjjön a naplemente az erős, szemet gyönyörködtető színeivel!
Miután kellemes ebédet fogyasztottunk és még fagyiztunk is egyet, a hangok felé terelődött az irány. A szentesi közösségi ház pincéjének akusztikáját kihasználva átadhattuk magunkat a zene által keltett érzéseknek, hogy azok által inspirálódhassunk.
A késő délután a kézműveskedés jegyében telt. Festés, hennázás. Később pedig a már-már hagyományosnak számító társasjáték, a Tabu került terítékre, az örömmel együtt, hogy újra itt vagyunk.
-Magyar Tímea, Kaposvár 1-es csoport
3. nap, 08.02
A mai nap is nagyon jól éreztük magunkat. A mai napunk fő eseményei az írás és a Barbie film volt. Az írógyakorlatok szuperek voltak. Néhányunknak jött az ihlet, párunknak nem, de ez nem volt baj, hiszen mindenki szuperül érezte magát a gyakorlatok közben. Aztán jött a Barbie film, amit néhányan élveztünk, páran erős kritikával álltak elé a kis kerekasztal beszélgetésünkhöz. Az estét egy kis Wrapezéssel zártunk. Mindenki jóllakottan tért nyugovóra. -Török Fanni, Szeged 3-as csoport
Műanyag?
A férfiak támadva érzik magukat a feminizmus által, a nők pedig elnyomva a férfiak uralta világban. A férfiak tárgyiasítják a nőket, a nők lenézik a férfiakat és egyszerűnek bélyegzik őket. Évezredek óta egy szakadék mélyül a két nem között, akiknek együtt kellene dolgozniuk. Nem tisztelik egymást. Most pedig a való világról szóltam és nem a Barbie filmről, amit ma tekintettünk meg író-, és költőtársaimmal. Bár lényegében maga a film is erről szól, csak egy műanyag csomagolásba burkolva. A Barbie egyszerre tetszetős és gyerekesen nevetséges.
A Barbie babák akkor érzik jól magukat, ha tökéletesek, vihorászhatnak, a férfiak a lábuk előtt kúsznak és mindent ők irányíthatnak rózsaszín pongyolába bugyolálva. Barbieland pink utcáin a Ken babák öntudat nélküli férfiakként megalkotott kellékek, akiknek az a dolguk, hogy kiegészítsék a Barbie-kat és megpróbálják elcsábítani őket. A tökéletesen hamis világban minden jól megy, ameddig egy sztereotíp Barbie ,,el nem romlik”. Nem jár lábujjhegyen, kényelmetlen a magassarkú, narancsbőr jelenik meg a combján és olyan dolgokra gondol, mint a halál. Barbieland női elszörnyednek és elküldik A Fura Barbie-hoz, aki egy görbe tükröt mutat a valódi világról. A haja, öltözéke, sminkje nem tökéletes, beszéde fura és gondolkodik is.
Főszereplőnk, Barbie végül elindul útnak a való világba, méghozzá Los Angelesbe, hogy mindent rendbe hozzon, mivel a változás igazán ijesztő a burokban levő világból érkezett nőnek. A mindig kikosarazott és magát teljesen feleslegesnek érző Ken is álmai szerelmével tart Amerikába, ahol megismerkednek egy teljesen megfakult, kegyetlen, szabályokkal teli hellyel. Ken megismeri a patriarchátus fogalmát és úgy érzi, hogy tiszteli mindenki csak mert férfi; és ezáltal mindenre joga is születik. Eközben Barbie-nak fájóan kell szembesülnie azzal, hogy itt a nők nem igen töltenek be vezetői pozíciót, nem öltöznek rózsaszínben és ami a legrosszabb: senkinek nincsen szüksége rá.
Visszaérve Barbielandbe Barbie, gazdája és az ő lánya szembesülnek azzal, hogy Ken egy patriarchátus rendszert épített ki, a nőket pedig férfiakat kiszolgáló buta nőcskékké tette, amivel nekik semmi gondjuk nem is volt. Barbie összeomlik, hiszen eddig mindene megvolt, amiből sosem adott; most pedig ő került a kés másik végére. A külvilágból érkezett két ember, Furcsa Barbie, sztereotíp Barbie és még néhány félresikerült Barbie-prototípus összeverődik és szépen lassan megdöntik a Kenek despotikus uralmát, majd pedig újra megszavazzák a régi teljes női irányítást. Valahogy senkinek nem jutott eszébe, hogy esetleg lehetne egy vegyes vezetés.
A film legnagyobb hibájának azt tudnám kiemelni a gagyi megvalósítás mellett, hogy két brutális szélsőséget mutat be, középutat pedig nem igen kínál. Mivel két nem létezik a Földön, senki nem akarna alárendeltként élni a másiknak. Mindenki kölcsönös tiszteletre és elfogadásra vágyik. Senkinek nincsen több joga a másik felett uralmat gyakorolni. A film végén szinte érzelmeket is sikerült kiváltania az egyébként komolytalan képsoroknak. Barbie, akinek nincsen képzettsége vagy bármilyen kiemelkedő szerepe vagy tudása, bárki lehet és végre valós érzelmeket és emlékeket kap egy nagyon is hús-vér világból. Az egész film túl nagyot akart, de nem bírta el. A szélsőségek miatt nehezen adja át a valós üzenetet a nézőknek. Azt, hogy a nők mennyi mindent tesznek a világért és mégis gyakran a rövidebbet húzzák. Azt, hogy nem kell tökéletes kinézet és műmosoly ahhoz, hogy jó emberek, szerető anyák, hűséges partnerek vagy odaadó barátok legyünk. Azt, hogy lehetünk gyönyörűek és értékesek szép ruhák, smink nélkül is. Remek gondolatok akadnak benne, de összességében nem sikerült nálam elérnie azt a katarzist, amire vártam, amit a kiemelkedő alkotásoknak szerintem illene. -Pretz Jázmin, Kaposvár 2-es csoport
4. nap, 08.03.
Negyedik reggelünket egy közös, lélekemelő beszélgettéssel kezdtünk. Majd egy gyors reggelit követően rendkívüli módon az egyik társunk tartotta meg a délelőtti szekciót. A média világán belül is a portré interjút ismertette meg velünk. Majd jött a legizgalmasabb és szenvedősebb rész: saját interjú felvétele, leírása és tisztázása. Délután nem volt más a terv mint kimozdulni az alkotó kuckónkból és meglátogatni Szarvast. A hangulatos, Holt-Körös menti városban bemehettünk egyik híres festőművészünk kiállítására. Munkácsy Mihály életét, munkásságát csodálhattuk meg a sok remekművet. Mielőtt kiléptünk volna az épületből, sokan magukra öltötték korhű kalapokat és vicces fotókat csináltunk. Nap utolsó betervezett programunk Mini Magyarország volt. Érdekes volt látni a magyar látványosságokat lekicsinyítve látni. Mégis azt élveztük a legjobban, amikor hangeffekteket és zenéket játszottak le gombnyomásra, a kisvasutakat pedig mi indíthattunk útjára. -Vincze Martina, Nagybajom 1-es csoport
5. nap, 08.04.
A mai nap folyamán belekóstolhattunk az újságírók és riporterek kemény munkájába. Egymás között interjúkat készítettünk, elejétől a végéig. Őszintén állíthatom, hogy ezután a tapasztalat után, ha nem is jött meg a kedvünk hozzá, eddigi hatalmas tisztelet helyett még inkább értékelni fogjuk a munkájukat, mivel koránt sem egyszerű. A délután folyamán mindenki újra tollat, ecsetet rántott és tovább folyt a kreativitás áramlata. Ahogyan a nap lemenőre járt, úgy a nyársak is előkerültek mindenféle jóval együtt: cukkinivel, virslivel, csirkével, sajttal, majd később keksszel és pillecukorral teltek meg a művészgyomrok. Amint pedig leszállt az éj a könnyeink is hullani kezdtek az előre hozott záróesten. De hát, ez nem lep meg senkit; sokfélék vagyunk, mindenkinek más a specialitása, de ehhez az egy dologhoz mind ugyanannyira értünk. Ez pedig ugyebár nem más, mint a sírás. -Albert Laura, Pécs 1-es csoport
6. nap, 08.05.
Mint minden reggelt, a mait is reggeli jógával kezdtük, hogy frissen és üdén ülhessünk be a vezetett meditációs gyakorlatra. Engem Bibi meditációs gyakorlatai mindig lelkileg feltöltenek
és,úgy érzem a szentesi tábort enélkül már el sem tudom képzelni, ahogy a kastély látogatás nélkül sem, ugyanis ma meglátogattuk a szabadkígyósi Wenckheim-kastélyt.A neoreneszánsz-eklektikus stílusban épült kastélyt már évek óta meg akartam látogatni, és nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy ez most valóra válik. Az Ybl Miklós által tervezett, 4 részből álló épületegyüttes egyszerűsége, és varázsa mindannyiunkat elbűvölt. Persze ehhez kellett egy nagyszerű idegen-vezető is, aki körbemutatta nekünk a kastély egy részét. Imádtam a könyvtárat, ahol németül, olaszul és minden fajta nyelven is voltak kiadva könyvek. Úgy éreztem, hogy csak ki akarom venni őket, és olvasni, tanulni belőlük. A könyvtár mellett engem elkápráztatott a család fürdője, mert annyira modern volt a korhoz képest, és nem az volt az egyetlen bizonyíték arra, hogy a család nemcsak művelt volt, de igazán modern is. Volt saját repülőjük, angol toalettjük, és elektromos áramuk a francia regény gyűjtemény mellett. Egyszerűen hihetetlen tárgyakat, eszközöket és ruhákat láttunk, amiket nem tudok eléggé szépen leírni, ezért át is térek a következő programunkra. Gyulát látogattuk meg, a Százéves cukrászdát, ami tényleg olyan volt, mintha száz évet ugrottunk volna vissza az időben. Nyugodtan tudtunk teázni, és közösen sütizni a csoporttal.
A késő délután folyamán viszont vissza kellett térnünk a jelenbe, és fáradtan, de felejthetetlen élményekkel térhettünk vissza a közösségi házba, ahol megköszöntük Márti néni, táborvezetőnk sok-sok munkáját, amit ebbe a táborba tett. Köszönjük neki! -Pege Gyula, Jászság 3-as csoport
További képekért látogasson el Galériánkba.