Élményteli hétvége Kaposváron
Idei tanévben az Utak projektünkben Túraklubunk célkitűzése – a természetben barangolás mellett – olyan helyek felfedezése, amelyek Somogy vármegye eldugott, vagy az idő homályába veszett, s újra felfedezésre váró helyszíneire jussunk el, derítsük fel történelmét. Április 22-i túránk célállomása az általunk közkedvelt Bánya település közelében található dennai erdőbe vezetett: a Zselic két, legendákkal körbeszőtt kútjához, a Feneketlen – és Mátyás kúthoz.
Bánya csoportunknak különösen kedves hely, őszi projekt kirándulásainkon több alkalommal voltunk itt korábban, 2017-ben fát is ültettünk. Most örömmel készítettünk képet az immár megerősödött gömbkőrissel. S nem hagyhattuk ki a lehetőséget, hogy az idei Föld napján egy újabb fával gazdagítsuk a természetet. A táj most is legalább annyira szép, mint legutóbb, amikor az ősz színeiben pompázott. A távolság most nem volt túl nagy, de jó alkalom volt átbeszélni félelmeinket, vagy éppen stratégiánkat a közelgő érettségire való felkészülésben.
Denna egy, a középkorban létező és virágzó apró település volt. Az akkori gazdák a falu szélén itatták állataikat egy nagyobb kútnál, ami egyszer két ökörrel egy szekeret a minden gond nélkül elnyelt – s innen az elnevezés a „végé nincs itatónak”, s ismerjük ma is Feneketlen-kút néven.
Innen néhány száz méterre a gyönyörű tavaszi erdőben vezetett utunk. A szemfülesebbek láthatták a vonuló őz- és szarvas csapatokat, illetve a fa tetején békésen szunyokáló bagolybébit is.
Igazságos királyunkról elnevezett kútról megtudtuk, hogy csupán a legenda, mintsem a történelmi valóság adta az elnevezést, a híres történelmi személy valójában nem járt errefelé, csupán katonái lehettek itt egy-egy alkalommal. A napot egy jó kis szalonnasütéssel zártuk, amelyre már csatlakozott csapatunkhoz Balogh Ádám, önkéntesünk is.
A szombati kirándulás után egészen más élményben lehetett részünk hétfőn délután. A Kaposvári Bábszíntérben (a Színházi Olimpia keretén belül), a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem bábszakos hallgatói mutatták be Weöres Sándor alkotásaiból válogatott, Bennem a létra című vizsgaelőadásukat. Az előadás előtt dr Gombos Péter beszélt a nézőknek a költőről, akinek verseit mindannyian ismerjük. Azt már jóval kevesebben tudtuk a nézőtéren, hogy a gyerekversek költője alapjában véve sohasem írt „gyerekverseket-kifejezetten gyerekeknek”, csupán egy véletlen műve, hogy az irodalmi kánonba így vonult be. Költészetének egyediségéről, különleges zeneiségéről, műveinek sokszínűségéről röviden, de annál érdekesebben halhattunk a bevezetőben.
Az előadás káprázatos volt, egyszerre volt felhőtlenül vidám a versektől, majd olyan mély gondolatokat foglaltak különös vizuális keretbe, hogy csak ámultam, hogy ezt így is lehet. Az előadás egyszerre hatott minden érzékszervemre, hiszen a látványos táncból, a versekből, azok megzenésítéséből, és a hangból egyaránt átéreztem a játékosságukat és komolyságukat is. Az egy órás műsor több órányi tartalmat adott át számomra, kiemelve Weöres Sándor zsenialitását. Minden elismerésem az őt fiatal bábszínész(nő)é, akik hihetetlen képeket jelenítettek meg, akik a kezeikből varázsoltak napot; néhány kifeszített gumiszalagból az egész univerzumot, amely egyszerre volt saját magunk börtöne és a végtelen szimbóluma. De lenyűgözött az az egyszerűség és ámulatba ejtő nagyszerűség, ahogyan a madarat ábrázolták, vagy az ujjaikra húzott fehér gömbbel az egymásra találó embereket keltették életre. Az egész előadás hullámzó, lüktető volt, egyszer nevetni, aztán inkább elvonulva gondolkodni vágytam. Egymás után jöttek olyan mondatok, amelyeket szívesen írnék fel a szobám falára, vagy akár az égre is, hogy mindenki lássa, olvassa, higgye el, hogy így érdemes. Köszönjük a lehetőséget, az élményt.
Sárközi Eszter