„Egyfelől a szokásos, másfelől a sokszínű lehet a jelzője az elmúlt (február 27-i) hétvégénknek. Fejlesztő foglalkozásaink közül Kaposvár 1-es csoportja a matematika foglalkozáson tanulhatott meg hasznos technikákat a napi iskolai matematika feladatok megoldásához. Sárközy Andrea tanárnő pontosan megérti a felmerülő kérdéseinket, hiszen ő is aktívan vesz részt az online középiskolai oktatásban, hasonló tapasztalatai vannak, mint nekünk – csak neki matematika tanárként. Nehéz egyedül tanulni, főleg a reál tantárgyakat. Ebben most különösen nagy segítséget jelent, hogy az Alapítványnál „foltozhatjuk” a lyukakat, és segítséget kaphatunk a még jobb eredmény elérése érdekében (ami a továbbtanulás miatt majd különösen fontos lesz, hiszen a 11. osztályos érdemjegy, már pontszámot is jelent egyben). A Közösségi Házunk csoportjai Balogh Ádám logikai fejlesztő foglalkozásán küzdhettek – nemcsak a jutalom csokikért – hanem a győztes dicsőségéért is. Ádám a szokásos módon érdekes fejtörőkkel kötött le minket. Ezen a hétvégén a legnépszerűbb gondolkodtató feladat a „zenedoboz” címmel híresült el. A zenedobozba sok mindent pakolhatunk, tárgyat, személyt, tulajdonságot. Minden szó helyes, ami szolmizációs hanggal kezdődik: pl. RÉz, FÁnk, stb…a cél minél jobban megpakolni a dobozt, a megadott szabály szerint.
A társasjátékok és a táblajátékok is töretlenül közkedveltek közöttünk, jól esik kikapcsolódni velük. Kaposvár 4-es csoportja megtehette. Társas–logikai játékainkkal a tanév végére is készülünk, amikor egy nagy verseny lesz, és vegyes csapatokkal küzdünk majd meg a Ház Győztesei címért.
Lassan „felépül a házunk”, pontosabban A mi házunk projekt keretén belül annak az elképzelt közösségi háznak a makettje, amelyet kicsik és nagyok együtt álmodtak meg, kívül és belül. Már az utolsó simításokat végezzük rajta. Reméljük mihamarabb ki tudjuk állítani az Életút Napon.
Önismeret és selyemfestés foglalkozásaink is kellemes perceket hoztak, a Lélekpillangó önismereti társasjátékban nem volt egyszerű a másik agyával és szívével egyszerre gondolkozni, elvonatkoztatni attól, hogy nekem melyik kép tetszik, én mit gondolok. Mi, Kaposvár 2-es csoportjának lányai megpróbáltuk. Arra kellett koncentrálni, hogy a velem játszókhoz melyik kép illik. A társaink fejével kellett gondolkodnunk, kitalálni az ő érzelmi viszonyulásait a képekhez.
A selyemfestő műhely is elindult, berendezett tér várt minket, rengeteg eszközzel, képpel. Egy kis elméleti bevezetéssel a mandalákkal kezdtünk, majd mindenki igyekezett a saját önismereti körét elkészíteni. Talán kicsit hangosabbak is voltunk a kelleténél, izgatottan álltunk neki a munkának. És még izgatottabban várjuk a folytatást.” Gregor Dóra, Pretz Jázmin, Kaposvár 2-es csoport
