Már hosszú ideje tervben volt egy úgynevezett „ottalvós kerti party” – vagyis együtt alvás az új Kaposvári Közösségi Házunkban, a csoportunkkal, és végre ez is megvalósult vasárnap este! Sajnos a nyáron eléggé szétszóródtunk, vannak, akik már a nyári diákmunka miatt nem tudtak csatlakozni hozzánk, mások a családjukkal utaztak el, így teljes létszámmal nem tudtunk részt venni a grillpartin. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ők ebből véglegesen kimaradtak. Szokásunktól eltérően ugyanis ez alkalommal nem volt időnk társasjátékokkal játszani. Annyi megbeszélni valónk volt, hogy teljesen bele is feledkeztünk az élmények sorolásába, és a kártyáknak és társasoknak igazán esélyük sem volt előkerülni. Ezen oknál fogva még kötelező lesz egy társasjátékos estet beiktatni az új Közösségi Ház falain belül, ahova reményeink szerint a többiek is csatlakozni tudnak már majd hozzánk.
Az estét grillezéssel kezdtük az udvaron, miközben nevetve konstatáltuk, hogy nem is olyan egyszerű a faszenet meggyújtani. A vacsorát követően egy nagy adag fagylalt felett osztottuk meg a külföldi táborban szerzett élményeinket, emlékezetes és vicces történéseket, amiken mind együtt tudtunk néha csodálkozni, máskor pedig nevetni. Néha-néha megpróbáltunk belekezdeni egy-egy póker partyba, de valahogy mindig visszakanyarodtunk a beszélgetéshez, meséléshez, így nem is nagyon erőltettük a dolgot egy idő után. Éjjel volt, aki filmet nézett, mások beszélgettek, és nem nagyon akadt, aki az alvás vagy pihenés mellett döntött volna. A reggeli kávé után mindenki egy óriási mosollyal az arcán búcsúzkodott, hiszen a régen várt „ottalvás” annyi szép és élménydús pillanattal szolgált nekünk, hogy a Házból kiérve már a következő közös programokat szervezgettük. Néha elég csak egy grill és egy asztal, hogy a hétköznapi csoda megszülessen egy baráti beszélgetés formájában.
Pretz Jázmin
„Remekül éreztem magam tegnap este! Több hét után most végre találkoztam a többiekkel, a társaimmal. Családias hangulatban meséltünk egymásnak arról mi történt eddig a nyáron velünk. Én meséltem a srácoknak az augsburgi nyelvi táborról, amelyet nagyon szerettem. Ők megosztották az angliai élményeiket velem. Kedvet kaptam az angol versenyhez is, talán mert én is szívesen néznék annyi jó autót, mint amiről Laci mesélt, hogy Angliában látott. Dani a legújabb hangyáiról is részletesen beszámolt és megtudtam, hogy milyen hangyatrófeára vágyakozik éppen. Egy szemhunyásnyit sem aludtunk, mert végig beszéltük az éjszakát, és még filmnézés is belefért az időnkbe. Az elmúlt két hét tartalmasan és nagyon sok jó élménnyel teli volt nekem itt az Alapítványnál.”
Radó Barnabás
