Egy hableány, egy szellem és nyolc troll
November 23-án még azelőtt, hogy a nap felkelhetett volna, én egyetlen hátizsákkal a hátamon már úton voltam. Az első vonaton zötyögtem Ferihegy felé, hogy elérjem a gépemet Koppenhágába, és ezzel kezdetét vehesse ez a hirtelen felindulásból elkövetett kaland. Az utazás ötlete még októberben született meg egy álmatlan éjszakán, de végül másnapra annyira megtetszett a gondolata, hogy szállást foglaltam és repülőjegyet vettem online. Majd az utazásig előttem álló szűk hónapot tervezéssel töltöttem, és igyekeztem felderíteni mit érdemes a dán fővárosban megnézni és csinálni. Gondosan azonban nem dolgoztam ki a programot, végül inkább csak elképzelésekkel a zsebemben indultam útnak, hogy mi mindent szeretnék is látni.
És megérkezve nem is vesztegettem az időt, a hostel felé tehát egy meglehetősen kacskaringós útvonalon mentem, hogy minél többet láthassak a belvárosból. Így már csütörtökön a Nyhavn kikötőben találtam magam, ami még a kissé esős időben is tiltakozott a szürkeség ellen az élénk épületeivel. Azonban nemcsak a kikötő utasította el a borús komorságot, hanem a városközpont egésze, hiszen minden karácsonyi díszben volt már, otthonossá és meghitté téve ezzel az utcákat és tereket. Különösen az esti órákban, egy pohár forralt borral, avagy gløgg-gel a kézben.
Az igazán izgalmas dolgok viszont csak pénteken kezdődtek el. 24-én reggel, mint nagy Andersen rajongó, A kis hableány szoborhoz indultam. Útba esett azonban a Kastellet is, ami egy még a 17. században épült, ötágú csillag alaprajzú erődítmény, ahol katonai tevékenységek a mai napig is zajlanak, de a nyilvánosság előtt is nyitott, mivel parkként és történelmi emlékhelyként is szolgál. Én is tettem tehát itt egy sétát, és minden bástyáról megszemléltem a helyet, illetve a környéket is. Majd folytattam az utamat eredeti célom felé. A szobornál, ahogy arra számítottam is, hatalmas tömeg volt, így néhány elkattintott kép erejéig maradtam csak.
A gyors továbbhaladást az is indokolta, hogy az Amalienborg palotához szerettem volna érni még fél tizenkettő előtt, hogy láthassam a minden nap délben esedékes őrségváltást. Végül valamivel még hamarabb is érkeztem azonban, mint terveztem, így bőségesen volt időm a tér körbejárására, és a négy egyforma palotából álló épületegyüttes megszemlélésére. Az idő elérkeztével pedig én is beálltam a már gyülekező tömegbe, és végigkövettem az őrségváltást, ami egy hatalmas élmény volt. Miután az őrségváltás megtörtént, a dán királyi család téli otthonául szolgáló palotába is bementem körbenézni, természetesen csak a múzeumnak berendezett részre.
A kiállítás megtekintése után pedig a Rosenborg kastély következett. A kastély parkjába az előző napon puszta véletlenségből már betévedtem, így azt éreztem helyénvalónak, ha magát a kastélyt is bejárom. Itt többek között a Dán Királyság koronázási ékszereit is szerencsém volt szemügyre venni.
A paloták és kastélyok után a Rundetårnba, a kerek toronyba is felmentem, és kihasználva a nap utolsó sugarait, felülről is megnéztem a várost. Majd a pénteket egy Andersen és a meséi köré felépített múzeumi kiállítással zártam.
Tekintve, hogy valamennyi meglátogatható kastély és múzeum, valamint egyéb látványosság már kora este bezár, vagy a sötétség egyébként is ellehetetleníti a megtekintését, az estéimet általában a hostelben töltöttem. Vagy a kilenc, folyton változó szobatársaim egyikével ismerkedve-beszélgetve, vagy velük és másokkal a hostelhez tartozó bárban keveredtem élénk társalgásban, sokszor tippeket, ötleteket adva egymásnak, mit érdemes vagy nem olyan érdemes megnézni. Ezek a beszélgetések mindig sokáig elhúzódtak, de az egész napos városnézés után, nekem sosem kellett sok, hogy a fáradtság végleg ágyba döntsön.
És bár rengeteg ötletet kaptam esténként, ahogy már említettem az utazást megelőző némi kutakodást végeztem. Ennek során pedig rábukkantam egy Thomas Dambo nevű dán szobrászra, aki nagy híve az újrahasznosításnak, tehát a művészeti installációit is ennek tükrében készíti igazi újrahasznosító művészként és aktivistaként. Legismertebb munkái közé pedig a troll szobrok tartoznak. Így a koppenhágai utam során mindenképpen meg akartam keresni ezek közül a trollok közül legalább néhányat.
cof
Szóval szombaton reggel kezdetét is vette a trollvadászat. Az első troll, amit felkutattam Green George volt, aki Christianiában lakik és az ottani fahulladékból készült, és jelenlétével még izgalmasabbá teszi az egyébként is színes és izgalmas városrészt. Csupán a közelség miatt, a következő troll megkeresése előtt, megmásztam a Megváltónk templomának (dánul Vor Frelsers Kirke) tornyának négyszáz lépcsőjét és a délelőtti napsütésben és szélben is megszemléltem Koppenhágát. Majd tovább folytattam a vadászatot, és felkerestem a következő trollt, Stuttetrolden Sankát, aki egy játszótér közepében lakik, mivel szeret cumikat enni.
A két troll megtalálása után fel is függesztettem a keresést másnapig, mivel színházkedvelőként mindenképpen tenni akartam egy kirándulást Helsingør városába, hogy bejárhassam Shakespeare Hamletjének helyszínéül szolgáló Kronborg-kastélyt. A reneszánsz vár ma már a világörökség részét képezi és a dráma különösebb ismerete nélkül is számtalan érdekességgel szolgál. De számomra mégis a darab miatt volt különösen izgalmas a kastély bejárása, mivel így én magam is járhattam azokon a folyosókon és azokban a termekben, ahol Hamlet herceg, mégha csak a fikció szintjén is, és szinte láttam is magam előtt az öreg Hamlet szellemét, ahogy bosszúra utasítja fiát. A nap végén Shakespeare-en és a darabon gondolkodva telt tehát a vonatozás vissza Koppenhágába.
Vasárnap pedig azzal az egyetlen céllal indultam el reggel a hostelből, hogy folytatom a trollvadászatot, és felkutatom a Hat Elfeledett Óriást, akik annyira nincsenek is elfelejtve, mint a nevük azt sugallja. De valamennyien elrejtett helyeken laknak Koppenhága külterületén. A trollok megkeresése egy kincskereső játék, aminek a célja az, hogy kivigye a kalandorokat a természetbe. Ami valóban jól is esett a városi nyüzsgés után. És a nap során volt szerencsém megismerni mind a hatot, ők név szerint a következők: Sleeping Louis, Thomas on the Mountain, Little Tilde, Teddy Friendly, Oscar Under the Bridge, illetve Hill Top Trine. Ez egy egész napos vadászat volt azonban, mivel rengeteg buszozást, vonatozást és sétálát is magába foglalt a keresés, tekintve, hogy a trollok viszonylag távol voltak egymástól..
Egy kis pihenés után azonban még a nap és az egész út zárásaként ellátogattam a város szívében található Tivoli vidámparkba, ami először a 19. században nyitotta meg a kapuit, és azóta is majdnem minden nap újra és újra várja a látogatókat. Már sétálni is hatalmas élmény a vidámparkban, hiszen egy igazi téli és karácsonyi csodaországba csöppentem belépve, és órákon át barangoltam, megpróbálva minden szegletét bejárni a parknak anélkül, hogy elvesznék az ünnepi fények alatt. Végül csak a záróra közeledte kényszerített a távozásra és a hostelbe való visszatérésre az utolsó estére.
Másnap reggel, hétfőn pedig búcsút mondtam a városnak, ismét repülőre ültem, és hazajöttem. Így telt tehát mesékkel és drámával és persze trollokkal a dániai kirándulásom.
Patyi Izabella, Sz3-as csoport, egyetemista