Úgy vélem egy csoport életében a Családi Napok mindig kiemelten fontos események. Így van ez nálunk, Kaposvár 2-es csoportjában is, évek óta. Igyekeztem mentorként mindig valamilyen szép környezetbe szervezni az összejöveteleket, így jártuk be a somogyi megyeszékhely szűkebb és tágabb környékén – minden túlzás nélkül mondhatom – festői környezetben fekvő helyeket. Ebben az évben biztosak voltunk benne, hogy a legjobb hely az új Közösségi Házunk lesz. Ezt már a beköltözéskor megbeszéltük, sőt akkor a pakolás közben már arról is szó esett, mit szeretnénk csinálni. Négy helyszín várta családjainkat, amelyekre előzetesen lehetett „jelentkezni”, a műhelyek átjárhatók voltak, így gyakorlatilag mindenki mindent kipróbálhatott volna, ha szerette volna. A főzőszekció bográcsban, grillen készített finomságokat a csapatnak; a sportkedvelők az újonnan ajándékba kapott pingpongasztalt próbálhatták ki; a kézműves munkálkodók szélcsengőt és ablakdíszeket készítettek; és végül, de nem utolsó sorban az általunk nagyon kedvelt társasjátékklub sem maradhatott el. Az időjárás mindent megtett, hogy kedvünket szegje, hiába próbálkozott, eredménytelen maradt a több napos szakadó eső….Azt kivéve, hogy Radó Barnabás és édesanyja jóvoltából felajánlott gyönyörű árvácskákat nem tudtuk az idő miatt kiültetni, de sort kerítünk rá, hamarosan. Ezen okokból ugyan a tollasbajnokság és a rúdfittnes most kimaradt, de a pótlásuk nem kétséges.
A Közösségi Háza minden zegzugát birtokba vettük, s a négy felajánlott területhez több beszélgető kör csatlakozott, illetve a mozgás- és buliigényüket a fiatalok az internet segítségével (karaoké, justdance) elégítette ki. Mentorként nagyon jó volt megtapasztalnom, hogy a továbbtanulás előtt állók és szüleik tárt fülekkel és gyakran nyitott szájjal hallgatták a McDaniel Egyetemen tanuló kaposvári társunk élménybeszámolóját. Szaporáztak a kérdések, de ő türelmesen és nagyon részletesen számolt be ottani tapasztalatairól.
„Megtartottuk az idei szemeszter első családi napját. A megfogalmazás tényleg találó, mert nagyon családias hangulatban telt. A kicsik és nagyok is hamar feltalálták magukat, a megszokott társaság kézműveskedett, voltak akik karaokéztak, a szülők jóízűen beszélgettek miközben rottyogott a csülökpörkölt, sült a tárcsás husi. A csocsóasztalnál sorbanállás volt a helyért. Nemcsak a fiatalok ,de a szülők is megküzdöttek a gólokért. Mindenki szuperül érezte magát!!!A jókedvé, a vidámságé volt a főszerep. A kellemes hangulatú napot pedig egy közös étkezéssel koronáztuk meg a fenségesre sikerült ételekkel.” /Antalné Szabó Szilvia szülő/
„Anyuka társakkal megalakítottuk a sütiklubot, lelkesen beszéltük meg, hogy havonta egyszer összegyűlünk a legnehezebb receptek alpján a finomságokat elkészíteni. Várom és készülök rá!” /Királyné Szabó Orsolya, szülő/
Köszönöm, hogy láthattam és újra megélhettem a csapat jókedvét, köszönet az anyukáknak, akik egy újabb klubot alakítottak meg s tűzték ki a „süti-suli” első foglalkozásának időpontját és témáját (képviselőfánk készítése Vinczéné Balhási Lili vezetésével); s köszönet az apukáknak is, akik már most elkápráztattak főzőtudományukkal. Köszönet önkéntesünknek Balogh Ádámnak, aki ismét a tartalmas és színvonalas részvételhez segítette gyerekeinket; szerintem többen vagyunk hálásak Skoda Vali fejlesztőnknek, önkéntesünknek a „kézműveskedőkkel” a csilingelő szélcsengőkért és üvegfestékkel készített díszekért, amelyekkel az új Házunkat fogjuk díszíteni.
Májusban költöztünk az új Közösségi Házunkba, amit az első pillanattól fogva nagyon megszerettünk. Most sajátosan „vizsgázott” a Ház: mennyire tud otthonos lenni, elegendő légterű, többféle tevékenységhez . Jelentem, minden kívánalomnak megfelelt, sőt! Nehéz szívvel mentünk haza, maradtunk volna még! Jó itthon lenni benne, s ezért a legnagyobb köszönet az Alapítványt illeti.
Családi Napunk képei a galériában nézhetők meg.
V. Sárközi Angéla, mentor