Education:Next – az oktatás jövőjéről beszéltünk
Mit tartogat a jövő? A pandémia felrázta a jelenléti oktatásban nevelkedett generációkat, és majdnem két évig az online térbe szorította őket. Mit hozunk magunkkal ebből az időszakból? Mit tartottunk meg? Mit csinálhatnánk jobban? Október 21-én tartották az Education:Next konferenciát, amelynek kulcstémája az oktatása jövője volt. A színes program keretein belül több aspektusból került megközelítésre a jövő oktatása: digitalizáció, fenntarthatóság, az iskola, mint intézmény, az oktatási környezet fontossága, a tanítadó készségek változása, a tanár szerepe az osztályteremben és azon kívül.
Mart Laanpere, a University of Talinn professzora érdekes megfigyelést tett: a helyi általános iskolában tanulók szülei szerettek volna egy kinti osztálytermet létrehozni a gyerekeknek. Hosszas tervezés után megálmodták a struktúrát: két fatörzs közé táblát feszítettek ki, a farönköket pedig katonásan sorba rendezték – elkészült az udvari osztályterem. Mart felvonta a szemöldökét: itt van körülöttünk a világ, bármit megtehetnénk, de a legjobb, ami eszünkbe jut, az a már 1920-as években is ismert osztályterem képe volt? A tábla hamar lekerült a törzsekről.
Hamar eszembe jutott a Csányi Alapítványnál folyó munka: nemigen találkozik az ember krétaporos szivacsokkal és padsorokkal. Annál inkább algát és otthon összegyűjtött vízmintákat vizsgáló mikroszkópokkal, 3D nyomtatókkal, madármegfigyelésre kialakított bázisokkal: a Közösségi Házak innováció sorra köszöntek vissza a hallott előadásokból. A jövő valóban a kezünkben van.
Mit ér az oktatás, ha csupán a társadalom egy kis szeletéhez jut el? A konferenciának azonban nem csak elméleti, hanem gyakorlati résztvevője is volt a Csányi Alapítvány: dr. Radoszáv Miklós az esélyegyenlőség panelbeszélgetésében vett részt.
Az Életút program keretein belül immár 17 éve támogatjuk a tehetséges, de hátrányos helyzetű gyermekeket. Fő célunk azonban nem a lexikális tudás átadása, hanem az értékteremtés. Olyan lehetőséget kínálunk a gyerekeknek, amire nem biztos, hogy lehetőségük lenne: az önismeret, az időtálló képességek – informatikai kompetenciák, nyelvtudás, analitikus gondolkodás – fejlesztésével úgy engedjük ki a támogatottakat a munka világába, hogy képesek legyenek helytállni a folyamatosan változó és fejlődő környezetben.
Sikerünket mutatja a számtalan diploma, nyelvvizsga, ECDL vizsga, de legfőképpen az egyetemisták aktív bevonódása a fiatalabb csoportok életébe és a kialakult vibráló kapcsolati háló adja.
Egy biztos: az Életút programot teljesítheti egy támogatott – de a kezét soha nem engedjük el igazán.
Járay Bianka, Pécs 2-es csoport
