Érdekes problémával foglalkoztunk ma dráma órán (január 13.). Egy tanulságos vígjátékkal ismerkedtünk meg, amelyik a boldogsághoz vezető egyik útról szólt. Egy látássérült fiú küzdelmét izgulhattuk végig, akinek gyerekkori álma, hogy elhelyezkedhessen a szállodaiparban. A film azt sugallta, hogy leginkább mi tehetünk arról, hogy hogyan alakul a sorsunk. Megtapasztaltuk azt, ha életünk mélypontra került, akkor a családunkra és barátainkra legtöbbször számíthatunk. Sajátos volt a film dramaturgiája, amelyben a főhős a vígjátéki befejezés előtt igazi mélypontot élt át, elveszni látszott a munkája a szerelme és az élete … mégis a filmnek az a mondata maradt meg leginkább bennünk: Hogy nem az út végén váró boldogság a fontos, hanem az út, ami odavezet.
Köszönjük a Csányi Alapítványnak, hogy lehetővé tették, a Vakrandim az élettel című film megtekintését. Pécs 3-as csoport