---
title: "Dráma és személyiségfejlesztés"
url: "https://csanyialapitvany.hu/drama-es-szemelyisegfejlesztes/"
date: "2026-10-29"
modified: "2026-10-29"
author: "Balint-Orsos Andrea"
language: "hu_HU"
categories: ["Hírek"]
featured_image: "https://csanyialapitvany.hu/wp-content/uploads/2026/10/dsc-3502-1024x683.jpg"
---

# Dráma és személyiségfejlesztés

Az őszi szünet harmadik napja a Pécs 3-as és Pécs 1-es csoportban a személyiségfejlesztés jegyében telt.

„A foglalkozás során elsősorban arra törekedtem, hogy a gyerekek minél felszabadultabban merjenek megnyilvánulni, és a különböző gyakorlatokon keresztül megtapasztalják, milyen sokféleképpen lehet érzelmeket és emberi karaktereket megjeleníteni. A bemelegítő koncentrációs játékok jó lehetőséget teremtettek a közös figyelem kialakítására. A mozgásos és érzelmi állapotokat megjelenítő gyakorlatoknál kezdetben sok volt a nevetgélés, és többen inkább egymást figyelték, mintsem a saját feladatukra koncentráltak volna. Ahogy azonban haladtunk előre, egyre bátrabban kezdtek kísérletezni a testtartásukkal, mozdulataikkal.

Különösen érdekes volt számomra a székes gyakorlat, amelyben különböző érzelmi helyzeteket kellett pusztán a testükkel kifejezniük. Meglepett, hogy néhány visszahúzódóbb gyerek mennyire pontosan és érzékletesen tudott megjeleníteni egy-egy állapotot. Ezzel szemben a hangosabb, kezdeményezőbb résztvevők közül többen hajlamosak voltak eltúlozni a gesztusaikat. Ez számomra is fontos felismerés volt: a drámajátékban való aktív részvétel nem feltétlenül a leghangosabb vagy leglátványosabb megnyilvánulásokban mutatkozik meg.

A karakteralkotás során már nagyobb különbségeket tapasztaltam a gyerekek között. Voltak, akik szinte azonnal kitaláltak egy figurát, míg másoknak több időre és segítségre volt szükségük. Például a „Nagy beszéltetés” gyakorlatnál, aminek célja a karakteralkotás, a kreativitás, az improvizációs készség és a szóbeli, illetve nonverbális kifejezőkészség fejlesztése, a gyakorlat során a résztvevők először egyszerű gesztusokkal, hangokkal és mondatokkal kísérleteznek, majd fokozatosan önálló karaktereket hoznak létre, sajátos testtartással, mozgással és beszédstílussal. Ezután a többiek egy képzeletbeli kutatócsoport tagjaiként interjút készítenek a megalkotott figurákkal. A válaszadóknak végig szerepben kell maradniuk, és a karakterük személyiségének megfelelően kell reagálniuk a kérdésekre. Ennél a feladatnál különösen izgalmas volt megfigyelni, hogyan kezdtek a kezdetben még kissé sematikus karakterek fokozatosan önálló személyiséggé válni a többiek kérdéseinek hatására.

A foglalkozás számomra legemlékezetesebb része a parkőr történetének feldolgozása volt.

“Rég falverő volt.

Meggörbült a dologban,

Végül is itt kellett meghúzódnia.

Messze, bányában van egy mérnök fia,

De családos: támaszt hogy reméljen onnan ?

Ősz manó. Jár, hajlong az avarban.

Ha szél mulat, gondosan fölsepri a Fák filléreit. Abban sohsincs hiba …

Olykor fölneszel: ni, harkály csőre koppan!

Tán beszélni is elfelejtett. Csak mormog.

Mást nem hall, csak a közeli harangot.

A távolban tetők, antenna tornyok …

Valamit vár, vár.

Naphosszat barangol a

Vén, nyikorgó fák közt, s nem jut ki soha. Fogoly.

Ő a kisváros Robinzona”

(Fehér Ferenc)

A gyerekek kezdetben nehezen kapcsolódtak az idős, magányos ember alakjához, de amikor elkezdtük közösen elképzelni a múltját és a kapcsolatait, egyre személyesebb és érzékenyebb gondolatok fogalmazódtak meg. Különösen érdekes volt számomra a zárógyakorlat, amikor mindenkinek egyetlen mondatban kellett megfogalmaznia a parkőr szerepében megszületett gondolatát. Meglepett, hogy többen is úgy nyilatkoztak, nem bánták meg, hogy parkőrnek álltak, mert ebben a hivatásban találták meg a boldogságukat, még akkor is, ha emiatt korábban konfliktusba kerültek a szüleikkel. Ez azért volt számomra különösen izgalmas, mert a versben megjelenő magányos, kissé tragikus figura a gyerekek értelmezésében egészen más megvilágításba került. Nem feltétlenül egy szerencsétlen, elszigetelődött embert láttak benne, hanem valakit, aki a saját útját választotta, és a társadalmi vagy családi elvárásokkal szemben is képes volt megtalálni azt az életformát, amelyben jól érzi magát. Úgy gondolom, ez a feladat különösen szépen megmutatta, hogy a drámajáték nemcsak az empátia fejlesztésére alkalmas, hanem arra is, hogy a gyerekek önállóan értelmezzenek emberi sorsokat, és akár a kiinduló történettől eltérő következtetésekre jussanak.” Martos Hanga, fejlesztő