Az idei félévet igazán emlékezetes programmal zártuk: a Pécsi 2-es csoport tagjaiként egy vezetett túrán vettünk részt a Pécsi Állatkertben. Már az első percekben kiderült, hogy itt nemcsak állatokat lehet látni, hanem elképesztő, néha egészen mulatságos történeteket is hallani róluk.
Megtudtuk például, hogy az állatkertben létezik úgynevezett „koplalónap” is, és arra is fény derült, hogy a nagymacskákat és a kismacskákat nem a méretük alapján különböztetik meg. A válasz ennél jóval bonyolultabb – és sokkal érdekesebb!
A legnagyobb sikert a gyűrűsfarkú makik aratták. A makióra során ugyanis a látogatók beléphetnek a kifutójukba, sőt kézből is etethetik őket. A makik társadalmában még ma is a matriarchátus uralkodik, vagyis a nőstények mondják ki a végső szót. Úgy tűnik, náluk ez a rendszer tökéletesen működik.
A veszélyeztetett vörös varik sem maradtak ki a bemutatóból. Az állatkerti dolgozók humorérzékét dicséri, hogy a két félmajom a Kókusz és a Dió nevet kapta. A bengáli tigris ezúttal nem bizonyította legendás vadászképességét: inkább lustán nyújtózkodott a napsütésben. Kölykei, Szerényke és Lukrécia azonban annál aktívabban fedezték fel a világot.
A látogatók egyik kedvence Nyikoláj, a barnamedve volt. Megtudtuk, hogy szinte rajong a kakaós csigáért és a kürtőskalácsért. Kedves külseje azonban ne tévesszen meg senkit: tíz centiméteres karmai komoly tiszteletet parancsolnak.
Az állatkert történetének egyik legszórakoztatóbb szereplője kétségkívül az első csimpánz volt, akit egy cirkuszból mentettek meg. A legenda szerint hetente akár egy liter vörösbort is elfogyasztott. Ennél is nagyobb gondot okozott azonban az a szokása, hogy rendszeresen ellopta a gondozók kulcsait, majd kiszökött, és útja során társait is kiszabadította. Nem csoda, hogy a gondozók számára ő volt a két lábon járó kihívás.
A gyerekek kedvence egyértelműen a vízilovak etetése volt. Bálint, a 3,5 tonnás hím és Ágnes, a 2,5 tonnás nőstény hatalmas étvággyal vetették magukat a finomságokra. Meglepő tényként hallottuk, hogy a vízilovak legközelebbi rokonai nem mások, mint a cetek. A víz alatt akár 30–40 percet is eltöltenek, miközben olyan hangokon kommunikálnak egymással, amelyeket az emberi fül nem képes érzékelni.
A madarak világában is bőven akadtak meglepetések. A jákópapagájok például igazi mesterei az utánzásnak. Nemcsak a madárhangokat, hanem a modern technika hangjait is tökéletesen lemásolják. Gondozójukat rendszeresen megtréfálják azzal, hogy a Messenger értesítési hangját utánozzák. A telefon csörgésére pedig gyakran egy jól időzített „Halló!” a válasz. Romantikus oldaluk sem elhanyagolható: egy életre választanak párt maguknak, ami egy 70–80 éves várható élettartam mellett igazán tiszteletre méltó hűséget jelent.
A túra során találkoztunk olyan parlagi sasokkal is, amelyeket sérülten mentettek meg, és ma már az állatkert biztonságában élnek. A baglyokról pedig megtudtuk, hogy akár 270 fokban is képesek elfordítani a fejüket. Ennek oka, hogy szemük nem gömb alakú, mint az emberé, hanem inkább egy távcsőre hasonlít.
A vezetett túra végére mindannyian egyetértettünk abban, hogy a Pécsi Állatkert nem csupán állatok gyűjteménye, hanem történetek, különleges sorsok és izgalmas tudományos érdekességek otthona is. Ha szeretnél te is találkozni Djangóval, Nyikolájjal, Kókusszal vagy éppen a csintalan jákópapagájokkal, mindenképpen nevezz be egy vezetett túrára!
Mi biztosan rengeteg élménnyel, új ismerettel és sok-sok mosollyal gazdagodva tértünk haza.
Rang Henriett, mentor
