Diplomás lettem
„Nagyon nehéz röviden összefoglalni, mégis mit jelentett nekem „csányisnak” lenni. Ötödikes korom óta volt a Közösségi Ház a második otthonom és mentoraim pedig azok, akik a leginkább egyengették az utamat. Amikor a családom nem tudott ott lenni velem és mellettem, az Alapítványra számíthattam. Mentoraim mindig bíztattak és mellettem álltak, amikor ez alatt a hosszú hat és fél év egyetemi pályafutás alatt elbizonytalanodtam és fel akartam adni. A mentoraim még akkor is igazán hittek bennem, amikor én nem tudtam. Rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam, rengeteg felejthetetlen táborban vettem részt, ami kiszélesítette látókörömet és az alapítványi munkába is bekapcsolódhattam, ami bővítette a szakmai repertáromat. Gál András mentoromban pedig példaképre találhattam, szeretném, ha én is olyan tanár lennék, aki könnyedén megtalálja a kapcsolatot a gyerekekkel, az ő javukért elhivatottan dolgozik. Mentoraimon kívül hálával tartozom az Alapítvány vezetőségének, amiért ilyen hosszú időn át támogattak, és a nehéz helyzetekben mindig segítséget és biztonságot nyújtottak. Köszönöm az itt eltöltött éveket és a rengeteg támogatást az Alapítványnak!” Roubál Nikoletta, Pécs 2-es csoport, PTE angol-német nyelv és kultúra tanára