Danilo Brazíliából
Először kicsit izgultam, milyen lesz egy „kis” városban, egy olyan ország déli részén amiről még épp csak annyit hallottam, hogy létezik és fontos
„Természetesen valamit tudtam Magyarország történelméről és politikai helyzetéről, de ismét – ez nem túl sok egy olyan országról, amely az egyik fontos és nagy múltú országa Európának és a világnak.
Természetesen izgultam, de még jobban izgatott, hogy ilyen gazdag kultúrából megtanulhatok valamit, és hogy lehetőségem van angolt, németet tanítani gyerekeknek, valamint bepillantást nyújtani nekik egy másik világba – megmutatva ezzel, hogy hiába választ el minket majd 11 000 km – nem különbözünk annyira.
Igazán tetszik, ahogy Csányi Úr segít ezeken a gyerekeken, és tulajdonképpen rajtuk keresztül az országán. Én is szívesen segítek nekik tanulni idegen nyelveket és kitalálni, mit érdemes csinálniuk az életben. A kevesebb, mint két hét alatt (mióta itt vagyok) észrevettem, mennyi tehetség és potenciál rejlik a gyerekekben, és igazából magamat és testvéreimet látom bennük.
Az egyik legpozitívabb dolog az, hogy látom jó pár gyerek, hogy valóban megerőlteti magát, hogy velem kommunikáljon – és ez persze csakis angolul vagy németül lehetséges: nagyszerű lehetőség ez nekik a nyelvtanulásra!
Jó érzés a magam számára is, hogy nemcsak szakmailag, hanem emberileg is fejlődhetek: nyitottabb és úgy érzem, jobb ember is leszek az itt töltött idő alatt.
Szeretem Pécset és a magyar embereket, akik kedvesek és udvariasak velem. Köszönöm Erika és Edina vendégszeretetét és köszönöm Csányi Úrnak az Alapítvány munkáját és hogy ennek része lehetek.”
Danilo Hauer Gottschild 2012. januárja