Kaposvár, a szülővárosom, Európa zenei „fellegvárává” változik, immáron negyedik alkalommal.
A fesztivál zenei igazgatója, ötletgazdája, lelke, működtetője és főszervezője Kokas Katalin, aki Kaposváron nőtt fel, és kezdte meg ma már világraszóló zenei pályafutását. Férjével, Kelemen Barnával együtt hozták létre Nemzetközi Kamarazenekari Fesztivált és szervezik töretlen lelkesedéssel a muzsika ünnepét a somogyi megyeszékhelyre minden nyár végén.
Évről évre többen vesznek részt ezen a rangos komolyzenei eseményen. A zene óriásainak a műveit hallani kiváló művészektől tényleg igazi élmény nekem, a nagy muzsikabarátnak. A fellépők névsora is évről évre bővül. Az idei zeneünnepre van olyan, aki Argentínából utazott ide azért, hogy a közönség megismerhesse az autentikus tangót; van, aki Németországból érkezett; és van, aki Kínából utazott ide, azért hogy virtuóz hegedű játékával kápráztassa el a vájt fülű hallgatóságot.
A komolyzene mellett voltak késő esti koncertek, ahol a jazz és a blues hangjai is felcsendülnek. A fesztiválon az édesanyámmal vettem részt, ez már amolyan családi hagyománnyá vált kettőnknek. Az idei kínálatból Bach branderburgi versenyét, az Argentin tangót, Sosztakovics zongoraversenyét, Brahms: Magyar táncok című művét választottuk ki. Nem maradhatott el természetesen Bartók muzsikája sem, a román népi táncok. Rossini operarészletet is nagyon jó volt hallani, és azt is megtudtam, hogy az olasz mester nemcsak a zenében remekelt, hanem szakácskönyvet is írt. Persze én inkább maradok a kottái mellett. Mindközül a legjobban azt a pillanatot szerettem, amikor a norvég világsztár Knut Erik Sundguist énekelni kezdett egy Elvis Presley számot, és a gitár szólót egy elektromos hegedűn játszotta el. Fenomenális volt.
Debreceni Áron Kaposvár 2.