Dalolva szép…
Most kezdhetném azzal, hogy „zene nélkül mit érek én”… S tényleg a zene nélkül nem tudom elképzelni magam a világban. Igazából egész életemben énekeltem, de nagyjából egy éve kezdtem komolyabban foglalkozni az énekléssel. A múlt héten pedig eljött az első komoly megmérettetés Bonyhádon. Zongoristaként már több hasonló helyzetben volt részem, de az éneklés terén az általános iskola alsó-, és felső tagozatainak népdalversenyeit leszámítva, minden szempontból ez volt az első. Sokat készültem és nagyon kíváncsian vártam, milyen élmény lesz, hogy fogok teljesíteni, mit mond majd a zsűri. Klasszikus és könnyű kategóriában is indultam. Négy dalt énekeltem, Falconieri, Schubert, Fényes Szabolcs és Huszka Jenő szerzőktől. Úgy gondolom, ezek a dalok nagyon feküdtek nekem, hiszen mindegyiknek volt egy erős karaktere, sok volt bennük az érzelem és ezek segítségével színészi oldalról is meg lehetett őket közelíteni. A nap végén ezüst oklevéllel tértem haza, de azt hiszem, elsőnek elégedett lehetek. A verseny után volt lehetőség beszélni a zsűri tagjaival és kikérni a szakmai véleményüket. Kaposvárról nem csak én, hanem zeneiskolánk több énekese is eljött erre a versenyre, úgyhogy egész nap támogattuk egymást és szurkoltunk. Hatalmas löketet adott ez a verseny, motiváltan vetem magam bele az újabb kihívásokba, ebben a tanévben ugyanis még két verseny vár rám…
Sipos Levente, Kaposvár 2-es csoport
