CSOPA és az Időfutár
Alig vártam ezt a kirándulást, mivel a Jászság 3 csoport tagjaival Budapestre kirándultunk ahol sok élménnyel gazdagodtunk (március 23.).
Délelőtt a Csodák Palotájába jártunk, ahol sok érdekes dolgot láttunk. Volt ott minden pl.: Mágneses folyadék, amihez elég volt egy gombot megnyomni és a kőolajból szép formát kaptál, ami azért van, mert a sötét folyadékba sok mágneses részecske van belekeverve és a gomb elforgatásával egyre nagyobb mágneses mezőt hozunk létre. A folyadékban látható részecskék a mágneses mező hatására a mező erővonalai mentén elrendeződnek. Ezenkívül volt ott még tükörlabirintus, illúzió terem, rendkívüli fizika óra melynek témája a hőtan volt. A lítiumról, a kálciumról, az éghető anyagokról, a rakétáról és még rengeteg rendkívüli dologról kaptunk érdekes információt. Először azt hittem, hogy unalmas lesz, mint az iskolában, de egyáltalán nem volt az. Az óra azzal kezdődött, hogy átvettük az éghető anyagokat, azt hogy mi éghető és mi nem. Ezután egy önként jelentkezőre volt szükség, nem meglepő, hogy egyik osztálytársam Andris jelentkezett. Először vízbe, majd oxigénnel dúsított mosószeres vízbe kellet mártania a kezét, miután ez megvolt az előadónő fogott egy gyufát és meggyújtotta András kezét! Mindenki ámult a meglepetéstől, mert Andrisnak nem fájt a keze! Ezután egy pet-palackba töltöttünk alkoholt és azt is meggyújtottuk, úgy elsuhant az asztalról a falnak, mint egy rakéta, aztán egyre nagyobb palackokkal kísérleteztünk és ezzel együtt nőttön nőtt az izgalom. Az utolsó palack volt a legnagyobb, így a látvány is ebben volt a legszebb. Természetesen ezeket otthon még kipróbálni sem szabad senkinek!
Három órakor megérkeztünk a Pesti Magyar Színházba, ahol némi várakozás után elkezdődött a zenés időutazás. Egy kortárs előadást néztünk, melynek címe az Időfutár volt. Nagyon érdekes, érzelemdús és jó színdarab volt. A cselekmény a 15 esztendős Hannáról és barátai szólt, akik a 21. század gyermekei, s amikor osztályfőnökükkel múzeumlátogatáson vesznek részt, a sakkbajnok Hanna felfigyel Kempelen Farkas sakkautomatájára, majd játszani kezd vele. Miután mattot ad a gépnek, váratlanul a múltban találja magát, 1791-ben, Bécsben, Kempelen Farkas műhelyében. A múlt s a jövő találkozása azonban cseppet sem veszélytelen! A színdarab után a szereplők autogrammokat osztottak a nézőknek, még fotózkodhattunk is a főszereplő Hannával, igazi nevén Döbrösi Laurával. Köszönjük ezt a csodálatos napot! Pege Gyula, Jászság 3-as csoport
A többi kép a Galériában látható!